Keresztutak

Ha bú­csú­ról be­szé­lünk, el­ső­sor­ban a ka­to­li­kus egy­ház bűn­bá­nó gya­kor­la­tá­ra, a ne­ve­sebb bú­csú­já­ró­he­lyek­re gon­do­lunk, elég csak a csík­som­lyói pün­kös­di bú­csút em­lí­te­nünk. Evan­gé­li­kus egy­há­zunk­ban leg­in­kább a né­met gyü­le­ke­ze­tek­ben tar­tot­tak temp­lom­bú­csút, an­nak szen­te­lé­si év­for­du­ló­ján, bár Szend­rey Ákos nép­rajz­ku­ta­tó el­ső­sor­ban a „tó­tok hosz­ti­ná­ját”, az­az temp­lom­bú­csú­ját eme­li ki. Szin­tén ő em­lí­ti a pro­tes­táns bú­csúk kö­zül a deb­re­ce­ni cí­vi­sek nagy­er­dei „kál­vi­nis­ta bú­csú­ját”, ame­lyet ál­lí­tó­lag an­nak em­lé­ké­re tar­tot­tak, hogy el­ra­bolt lá­nya­i­kat itt men­tet­ték meg a vá­ra­di ba­sa ja­ni­csár­ja­i­tól. Az uni­tá­ri­u­sok ho­mo­ród­für­dői bú­csú­já­ról, amely az új­sü­te­tű ke­nyér ün­ne­pe le­he­tett, már Or­bán Ba­lázs is írt.

A Szé­kely­ud­var­hely mel­let­ti Szej­ke­für­dőn, Or­bán Ba­lázs sír­em­lé­ké­nek ár­nyé­ká­ban gyűl­nek össze 1999 óta a vi­lág uni­tá­ri­u­sai, ez­zel új­já­éleszt­ve az egy­ko­ri ho­mo­ród­für­dői bú­csút, a ma­gyar Al­föld uni­tá­ri­u­sai pe­dig má­so­dik év­ti­ze­de ta­lál­koz­nak év­ről év­re Fü­zes­gyar­ma­ton.

Az el­múlt hét vé­gén ren­de­zett al­föl­di uni­tá­ri­us bú­csú ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­tén Papp Gy. Lász­ló deb­re­ce­ni lel­kész hir­de­tett igét, va­la­mint kö­szön­töt­te az ép­pen húsz éve a gyü­le­ke­zet­ben szol­gá­ló Ba­lá­zsi Lász­ló lel­készt, fő­jegy­zőt. Ezt kö­ve­tő­en egy kon­fir­man­dus tett bi­zony­sá­got hi­té­ről és a hit­tan­órá­kon ta­nul­tak­ról, ez­zel gya­ra­pít­va a ki­csiny gyü­le­ke­zet fel­nőtt tag­ja­i­nak lét­szá­mát. A lel­kész há­zas­pár misszi­ós mun­ká­já­nak kö­szön­he­tő­en egy­re töb­ben ta­lál­ják meg az utat a temp­lom ka­pu­ja fe­lé, ám a kon­fir­má­ci­ós ün­nep­sé­gek még min­dig igen rit­ká­nak szá­mí­ta­nak Fü­zes­gyar­ma­ton vagy a hoz­zá tar­to­zó szór­vány­vi­dé­ken.

Az al­föl­di bú­csúk al­kal­má­val a gyü­le­ke­zet meg­em­lé­ke­zik év­for­du­ló­i­ról vagy az uni­tá­ri­us egy­ház je­les sze­mé­lye­i­ről is. Idén Or­bán Ba­lázs­nak ál­lí­tot­tak em­lék­táb­lát szü­le­té­sé­nek száz­nyolc­va­na­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból (képünkön). A „leg­na­gyobb szé­kely” ka­to­li­kus csa­lád­ban szü­le­tett, és csak fel­nőtt ko­rá­ban tért át az uni­tá­ri­us val­lás­ra.

A ka­lan­dos éle­tű író, nép­rajz­ku­ta­tó be­jár­ta a Kö­zel-Ke­le­tet, majd tu­do­mást sze­rez­ve Athén­ban a ma­gyar for­ra­da­lom­ról, egy sza­bad­csa­pat­tal in­dult ha­za, ám Vi­din­ben ér­te a hír a sza­bad­ság­harc bu­ká­sá­ról. Ez­után a ma­gyar emig­rán­so­kat se­gí­tet­te szál­lás­sal és mun­ka­hellyel, sőt Kos­suth kör­nye­ze­té­be ke­rült. 1859-ig nem tér­he­tett ha­za, mi­vel a csá­szá­ri ha­tó­sá­gok el­len­ség­nek te­kin­tet­ték.

Az ab­szo­lu­tiz­mus éve­it, az eny­hü­lés idő­sza­kát ar­ra hasz­nál­ta fel, hogy hat év alatt be­utaz­za a Szé­kely­föl­det, az ak­kor még új­don­ság­nak szá­mí­tó fény­ké­pe­ző­gép­pel meg is örö­kít­ve a lá­tot­ta­kat. Mun­ká­já­nak ered­mé­nye­it hat kö­tet­ben ad­ta köz­re A Szé­kely­föld le­írá­sa tör­té­nel­mi, ré­gé­sze­ti, ter­mé­szet­raj­zi s nép­is­mei szem­pont­ból cím­mel. Köny­ve ré­gi stí­lu­sa el­le­né­re még ma is ér­de­kes ol­vas­mány, fő­leg hogy ő írt elő­ször rész­le­te­sen bar­ca­sá­gi evan­gé­li­kus csán­gó gyü­le­ke­ze­te­ink­ről.

Köny­vé­nek meg­je­le­né­se után Or­bán köz­éle­ti sze­rep­lő lett. A leg­na­gyobb szé­kely a szé­kely­ke­reszt­úri vá­lasz­tá­son el­esett a kép­vi­se­lő­ség­től, de ér­de­kes mó­don Be­rettyó­új­fa­lu­ban meg­vá­lasz­tot­ták, s így a ma­gyar or­szág­gyű­lés­ben kép­vi­sel­het­te az 1848-as esz­mé­ket. Ké­sői el­is­me­rés­ként 1888-ban a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia le­ve­le­ző tag­já­vá vá­lasz­tot­ta. Or­bán Ba­lázs 1890-ben, utó­dok nél­kül hunyt el.

Ve­res Eme­se-Gyöngy­vér