Kultúrkörök

A vi­lág leg­ré­gibb Bib­li­á­já­nak, a Co­dex Si­na­i­ti­cus­nak, az­az a Sí­nai-fél­szi­ge­ti kó­dex­nek fenn­ma­radt ré­szei az in­ter­ne­ten is­mét egy­sé­ges egé­szet ké­pez­nek.

A görög nyelvű Co­dex Si­na­i­ti­cus kéz­zel író­dott a 4. szá­zad kö­ze­pén, a ke­resz­tény val­lást tör­vé­nyes­sé te­vő Nagy Kons­tan­tin ró­mai csá­szár ural­ko­dá­sa alatt. A szö­ve­get csu­pa nagy­be­tű­vel, szó­kö­zök nél­kül négy ír­nok ve­tet­te per­ga­men­re, kö­zülük há­rom­nak si­ke­rült meg­ál­la­pí­ta­ni a sze­mély­azo­nos­sá­gát.

A kó­dex negy­ven­há­rom per­ga­men­lap­ból ál­ló rész­le­tét 1844-ben vé­let­le­nül ta­lál­ták meg a Sí­nai-he­gyi Szent Ka­ta­lin-ko­los­tor­ban; Cons­tan­tin von Tis­c­hend­orf né­met ku­ta­tó buk­kant rá a tűz­gyúj­tás­ra szánt pa­pí­rok kö­zött. A fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kű do­ku­men­tum Lip­csé­be ke­rült.

Ké­sőbb a kó­dex­nek egy­re több ré­szét ta­lál­ták meg. Ere­de­ti­leg ezer­négy­száz lap­ból áll­ha­tott, mely­ből nyolc­száz ma­radt fenn – ja­va ré­szü­ket a Bri­tish Lib­raryben tá­rol­ják. A töb­bi is­mert per­ga­men­la­pot az Orosz­or­szá­gi Nem­ze­ti Könyv­tár­ban és a Lip­csei Egye­te­mi Könyv­tár­ban őr­zik, az 1975-ben meg­ta­lált újabb har­minc­nyolc ol­dalt pe­dig a ko­los­tor­ban. Hi­ány­ta­la­nul fenn­ma­radt a tel­jes Új­szö­vet­ség, az Ószö­vet­ség­nek azon­ban csu­pán a fe­lét kí­mél­ték meg az év­szá­za­dok.

„A Co­dex Si­na­i­ti­cus a vi­lág egyik leg­ér­té­ke­sebb írott em­lé­ke” – nyi­lat­koz­ta Scott Mc­Kend­rick, a Bri­tish Lib­rary nyu­ga­ti kéz­irat­tá­rá­nak ve­ze­tő­je. Az ezer­hat­száz éves kéz­irat be­te­kin­tést en­ged ab­ba, ho­gyan fej­lő­dött az el­ső év­szá­za­dok­ban a ke­resz­tény­ség, s ho­gyan ha­gyo­má­nyoz­ta egyik nem­ze­dék a má­sik­ra a Bib­li­át.

A négy­éves pro­jekt ke­re­té­ben a per­ga­men­la­po­kat őr­ző négy in­téz­mény vir­tu­á­li­san össze­il­lesz­tet­te a kó­dex lap­ja­it. A di­gi­ta­li­zált kó­dex el­ső íz­ben en­ged rá­lá­tást az egész mű­re, s ez­ál­tal új ku­ta­tá­so­kat in­du­kál, hi­szen még min­dig van­nak meg­vá­la­szo­lat­lan kér­dé­sek a kéz­írá­sos Bib­li­á­val kap­cso­lat­ban: hol és ki­nek az uta­sí­tá­sá­ra író­dott, mennyi ide­ig tar­tott, míg a négy ír­nok per­ga­men­re ve­tet­te a szö­ve­get.

A kutatók re­mé­nyei sze­rint a di­gi­ta­li­zált anyag új ku­ta­tá­so­kat ins­pi­rál, és nagy ér­dek­lő­dést vált ki vi­lág­szer­te. Ami­kor ta­valy jú­li­us­ban az ol­da­lak ne­gye­dét hoz­zá­fér­he­tő­vé tet­ték az in­ter­ne­ten, a leg­el­ső nap há­rom és fél mil­li­ó­nyi­an vol­tak kí­ván­csi­ak a mű­re, s az óriási forgalom miatt a hon­lap szer­ve­re össze­om­lott.

A Bib­lia in­gye­ne­sen le­tölt­he­tő a www.co­dex-si­na­i­ti­cus.net cí­mről. A por­tá­lon a mo­dern gö­rög­re át­ül­te­tett szö­veg is meg­ta­lál­ha­tó, né­mely ré­szek pe­dig an­go­lul is ol­vas­ha­tók.

MTI