A hét témája
A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának levele a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához
Igen Tisztelt Alkotmánybíróság! Nagy jelentőségű és népegészségügyileg fontos volt az alkotmánybíróság 2008. december 15-én nyilvánosságra hozott határozata a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény megsemmisítéséről, az egy férfi és egy nő házassági intézményének védelmében (154/2008. [XII. 17.] AB-határozat, Indoklás IV. 1. 3.). A fenti indoklás alapján még inkább kifogásolható az Országgyűlés által elfogadott 2009. évi XXIX. törvény, amelynek tisztelettel kérjük alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
A kifogásolt törvényben a homoszexuális párok a házasság és család (Alkotmány 15. §) jogintézményéhez nagyon hasonló, szinte azonos tartalmú, a 154/2008. XII. 17. AB-határozatot is sértő „intézményi” jogokat kapnak. Például 1. § (1) bek.: „anyakönyvvezető előtt”; 1. § (3) bek.: „anyakönyv”; 1. § (4) bek.: „nyilvánosan, két tanú jelenlétében”; 3. § (1) bek. a)–f) pontok: „házasságra vonatkozó szabályokat” stb. „…megfelelően alkalmazni kell” – vö. uo. (2)–(4) bek.; 3. § (5)–(6) bek.: „családi állapotra vonatkozó”; 4. § (1) bek. b) pont: „bírósági felbontás”; 4. § (2) bek.: „A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére a házasság megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell”; továbbá: 5–6. §, 7. § (1)–(7) bek., 8. § (1)–(5) bek., 9. § (1) bek. – 8. § (1) bek. a „26/E. § […] (4) A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nyilvános és méltóságteljes” szövegrészhez lásd az alábbiakban az emberi méltóságról, az „emberhez méltó”-ról írtakat; 9. § (1) bek.: „…36/A. § […] (4) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére a házasság felbontására vonatkozó szabályokat – az e törvényben meghatározott eltérésekkel – megfelelően alkalmazni kell […]” –, 10. § (1), (5)–(6) bek., 13. §, 14–15. §, 17. § (1)–(8) bek.
Az új törvény kikerüli az AB házasságot védő megállapításait, amikor a házasság után az együttélési formák rangsorában az azonos neműek életet továbbadni nem képes társkapcsolatát támogatja.
Káros lenne, ha olyan életformát emelnénk törvényileg a házassághoz hasonló szintre, csaknem egyező joghatásokkal, amely népegészségügyileg magas kockázatú, így a családokra, a jövő nemzedékre káros hatással van.
Hivatkozva a 2008. április 17-én a Népegészségügyi Tudományos Társaság nagygyűlésén, Pécsett elhangzott előadásunkra, idézünk néhány olyan tényezőt, amit tudományos vizsgálatok tártak föl, és a nemzetközi orvosi szakirodalomban közöltek. A homoszexuális életformában:
• a felek élethossza bizonyítottan rövidebb (8–20 évvel);
• többféle betegség veszélyezteti őket (pl. pszichoszomatikus, nemi úton terjedő);
• egymással való kapcsolatuk kevésbé stabil (ritkán hosszabb két évnél);
• egyidejűleg másokkal is tartanak fenn szexuális kapcsolatot (életük során akár több száz partnerük is lehet);
• kapcsolatukban kétszer gyakoribb az erőszak, mint a heteroszexuálisokéban;
• a környezetükben felnövő gyermekek szexuális fejlődése gyakrabban szenved károsodást, a szexuális zavarok gyakoribbak;
• vonzódnak a fiatalokhoz, a pedofilek jelentős százalékban homoszexuálisok.
Fontos utalnunk ugyanakkor azokra a vizsgálatokra is, amelyek viszont a házasság és a család egészségmegőrző szerepét bizonyítják, igény esetén ezen hivatkozott szakirodalom bármelyikét el tudjuk küldeni.
Hazánk sok szempontból is válságban van. Tragikus népegészségügyi mutatóink, demográfiai helyzetünk és ezekkel párhuzamosan a család intézményének válsága és a szülői minta meggyengülése figyelhetők meg. A „homoszexuális párok bejegyzett élettársi kapcsolatáról” szóló törvény aggodalommal tölt el minket, keresztény egészségügyieket, hiszen közvetlen hatásain túl tovább rombolhatja a család intézményét. Megtévesztő életviteli alternatívát ígérhet a felnövekvő generációknak, testileg-lelkileg-szellemileg még nem érett honfitársainknak, akikért felelősek vagyunk.
Keresztény orvosként igyekszünk mindent megtenni betegeinkért szexuális orientációjuktól függetlenül. Homoszexuális honfitársainkat sajnos több betegség fenyegeti, amelyek figyelmen kívül hagyása, tagadása etikátlan lenne. A veszélyek társadalmi méretére szintén kötelesek vagyunk felhívni a közvélemény figyelmét. A természeti törvények hatálya és következményei alól ugyanis senkit nem mentesíthet semmilyen jogszabály.
Új törvény alkotásakor feltétlenül figyelembe kell venni az új nemzedék hosszú távú érdekeit is. A gyermekek megszületése, egészséges, jó életminőségben való felnevelése, számukra jó példát adó, az életüket védő keretek biztosítása elengedhetetlen. Ennek érdekében tisztelettel kérjük az idevonatkozó szabályok részleteinek a figyelembevételét is.
„Az, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság intézményét, pozitív viszonyulást, aktivitást és támogatást is feltételez.” (154/2008. [XII. 17.] AB-határozat, Indoklás IV. 1.3.)
„Az Alkotmány 15. §-ában írt védelem magában foglalja továbbá azt a követelményt is, hogy az állam ne csupán a fennálló házasságokat védje, hanem olyan jogi környezetet teremtsen (pl. a házasságban élőknek olyan előnyöket nyújtson), amely arra ösztönzi polgárait, hogy a lehetséges együttélési formák közül a házasságot válasszák, és családot alapítsanak.” (Uo. 3.2.1.)
„Az azonos méltóságú személyként kezelés követelményével (Alkotmány 70/A. §) ellentétes, esetleges diszkrimináció elbírálása szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy az élettársakat érintő jogi szabályozás a legritkább esetben vonatkozik csak az élettársakra; rendszerint felöleli a (közeli) hozzátartozók – a szabályozási tárgytól függően változó – bizonyos körét is.” A gyermekek nem tudnak a saját emberi méltóságukért síkra szállni, ezért jó, hogy az alkotmány védi őket. (Alkotmány 67. §., 15. §., 16. §., 7.§)
Az általunk kifogásolt törvénynek nemcsak a szűkebben érintett homoszexuálisokra, hanem a felnövekvő generációkra gyakorolt hatásával is számolnunk kell. Ismerve a homoszexuális közösség felvilágosító-népszerűsítő tevékenységét, joggal feltételezhető, hogy a házassághoz hasonló törvényi védettséget nyerő kapcsolati formát mint alternatívát népszerűsíthetnék. Ez felerősítené az egyén és társadalom egészségét veszélyeztető életforma választását, és csökkenthetné a természetes emberi kapcsolatok, a házasság és barátság (nem szexuális) kialakulásának lehetőségét.
Az alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában a szóban forgó „intézmény” bevezetéséhez kötelező előfeltételként írta elő a házastársakra vonatkozó szabályok részleteiben történő áttekintését, amely a törvény szövege és indoklása alapján nem történt meg, és ezért is alkotmányellenes.
Álláspontunk szerint a támadott törvény sérti az alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 15. §-át, az 54. § (1) bekezdését, 67. §-át, a 70/A. § (1)–(3) bekezdését, ezért alkotmányellenes, és tisztelettel kérjük a megsemmisítését.
Budapest, 2009. május 12. Bölcs döntésüket várva kiváló tisztelettel:
Dr. Ferencz Péter elnök,
Dr. Makó János alelnök,
Dr. Győri Gábor főtitkár,
Dr. Drenyovszky Irén tiszteletbeli elnök