Keresztény szemmel

„Lu­das Ma­tyi is tud­ja, hogy pá­ro­san szép az élet!” – hirdettetik úton-útfélen.

Így ön­ma­gá­ban – fel­té­ve, hogy fér­fi és nő há­zas­sá­gá­ra gon­do­lunk – nincs is ez­zel a ki­je­len­tés­sel sem­mi baj, hi­szen mind­annyi­an ar­ra vá­gyunk, hogy meg­ta­lál­juk a má­sik fe­lün­ket, a ne­künk ren­delt párt, aki­vel az­tán hol­to­mig­lan-hol­tá­iglan együtt él­he­tünk. Mi­ért ne kí­ván­hat­ná ma­gá­nak ezt Lu­das Ma­tyi is?!

Hogy ak­kor hol van itt a prob­lé­ma? Nem, nem a most meg nem ne­ve­zett bank aján­la­tát aka­rom ele­mez­get­ni; a rek­lám, an­nak is a pla­k­át­vál­to­za­ta bosszan­tott fel, azon sze­re­pel ugyan­is esz­me­fut­ta­tá­som nyi­tó mon­da­ta. Cso­dál­ko­zom is, hogy még egyet­len fe­mi­nis­ta és/vagy az asszo­nyok, nők jo­ga­it vé­dő szer­ve­zet nem til­ta­ko­zott el­le­ne. (Az, hogy az erő­sebb nem kép­vi­se­lői kö­zül sem hör­dült fel raj­ta sen­ki, in­kább el­ke­se­rít…)

Per­sze el­kép­zel­he­tő, hogy a szó­ban for­gó pla­kát lát­tán csak az én fe­jem­ben ját­szó­dott le a kö­vet­ke­ző asszo­ci­á­ció: Ma­tyi egy lu­dat tart a hó­na alatt – Ma­tyi csa­lád­ala­pí­tás­ra gon­dol – er­go le­en­dő asszony­társ­ként Ma­tyi egy „li­bá­ról” ál­mo­do­zik…

Ér­tem én, hogy Ma­tyi a lúd­tól Lu­das, és hogy nem meg­je­le­ní­te­ni a tő­le el­vá­laszt­ha­tat­lan jó­szá­got óri­á­si bak­lö­vés len­ne – de ta­lán ugyan­ek­ko­ra bak­lö­vés (ha nem egye­ne­sen az em­be­ri jo­gok meg­sér­té­se!) le­he­tő­sé­get ad­ni a fen­ti kép­zet­tár­sí­tás­ra…

– Vitális –