Élő víz

Nem­ré­gen kis­fi­am azt új­sá­gol­ta ne­kem, hogy Zá­ke­us­ról ta­nult, aki ta­lál­ko­zott Jé­zus­sal. Na­gyon lel­kes volt a tör­té­net­tel kap­cso­lat­ban. Ami­re gon­dolt, az Lu­kács evan­gé­li­u­ma 19. ré­szé­nek ele­jén van le­ír­va.

Azt ér­de­mes tud­ni eh­hez a tör­té­net­hez, hogy Zá­ke­us mint fő­vám­sze­dő az el­nyo­mó és ide­gen Ró­mai Bi­ro­dal­mat szol­gál­ta ki – rá­adá­sul mint zsi­dó em­ber; az­az olyan ge­rinc­te­len hon­pol­gár, aki el­ad­ta a lel­két, el­ad­ta be­csü­le­tét, ha­za­sze­re­te­tét az ide­gen, po­gány, er­kölcs­te­len és ke­gyet­len Ró­má­nak, és sa­nyar­gat­ta sa­ját hon­fi­tár­sa­it sa­ját elő­­me­ne­te­le ér­de­ké­ben.

A Ró­mai Bi­ro­da­lom­ban min­den gyar­ma­ton be­ve­zet­ték az uta­kon át­ha­la­dó em­be­rek vám­fi­ze­té­si kö­te­le­zett­sé­gét. A vám­sze­dés fel­ada­tát nem ka­to­nák, ha­nem he­lyi la­ko­sok lát­ták el mint ezt az üz­le­tet bér­be ve­vők. Ár­ve­ré­se­ken le­he­tett az üz­le­tet meg­nyer­ni: min­dig az kap­ta, aki a leg­ma­ga­sabb dí­jat fi­zet­te meg érte Ró­má­nak. A vám­sze­dé­si jo­got el­nye­rő sze­mélyt ne­vez­ték fő­vám­sze­dő­nek, aki egy-két év alatt el­kép­zel­he­tet­len va­gyon­ra tett szert.

De nem csak emi­att ir­tó­zott a nép a vám­sze­dők­től és kü­lö­nö­sen is a fő­vám­sze­dő­től. En­nél nyo­mó­sabb ok volt: az, hogy mi­vel szün­te­le­nül a po­gány ró­ma­i­ak­kal kel­lett érint­kez­ni­ük, kul­ti­ku­san tel­jes mér­ték­ben tisz­tá­ta­lan­nak szá­mí­tot­tak. Sőt nem­csak ma­guk let­tek tisz­tá­ta­lan­ná, ha­nem az egész csa­lád­juk is, sőt a nép­nyelv sze­rint „min­den­ki, aki vám­sze­dő­vel tart kap­cso­la­tot, ma­ga is tisz­tá­ta­lan­ná vá­lik”.

Azt hi­szem, ezek után va­ló­ban meg­döb­ben­tő a szá­munk­ra is, hogy az Úr Jé­zus Krisz­tus – aki ma­ga volt az élet­szent­ség, a tisz­ta­ság – ilyen em­ber­hez kí­vánt be­tér­ni ak­kor, ami­kor Je­ri­kó­ba ért! Ér­de­kes dol­go­kat ta­nul­ha­tunk meg eb­ből.

1. Nem le­hetsz túl rossz ah­hoz, hogy Krisz­tus meg­ment­sen. Ha va­la­ki­ről be kel­lett vol­na bi­zo­nyí­ta­ni Je­ri­kó­ban, hogy olyan bű­nös em­ber, hogy sem­mi­kép­pen nem mél­tó ar­ra, hogy Krisz­tus ve­le ét­kez­zen, vagy akár csak egy szót vált­son – vagy egy­ál­ta­lán hogy az adott bű­nös lát­has­sa a Meg­vál­tót –, ak­kor ez a sze­mély Zá­ke­us lett vol­na. A kis ter­me­tű em­ber, aki nem magasságával emel­ke­dett ki a zsi­dók so­ka­sá­gá­ból, ha­nem anya­gi ja­va­i­nak hal­mo­zá­sá­val. Ő, aki ezért oda­ad­ta lel­ki bé­ké­jét, aki ezért az ered­mé­nyért ki­szi­po­lyoz­ta sa­ját né­pét, aki ezért el­ve­tet­te Is­te­nét, hi­tét, lel­ki tisz­ta­sá­gát.

Hidd el, te sem le­hetsz túl rossz ah­hoz, hogy Krisz­tus meg­ment­sen! Ugyan­ak­kor ar­ra sem sza­bad gon­dol­ni, hogy ak­kor vi­szont egy­sze­rű az ügy, ta­lán még ma­gá­tól is megy. Olyan au­to­ma­ti­kus do­log ez… Er­ről szó sin­csen.

1. Te­gyél azért, hogy meg­lásd Krisz­tust! Zá­ke­us éle­té­ben is el­ér­ke­zett az az idő, ami­kor szem­be kel­lett néz­nie éle­te ad­di­gi ter­mé­sé­vel. Amit ér­de­mes ész­re­ven­nünk, hogy ez nem volt elég. Az a tény, hogy egy­sze­rű­en ész­lel­te, hogy ez nem me­het így to­vább – nem volt elég az ő éle­té­ben. És ez nem elég a te éle­ted­ben sem, ked­ves ol­va­só. Cse­le­ked­ned kell ne­ked is.

Zá­ke­us­nak a fá­ra kel­lett fel­mász­nia, hogy meg­lát­has­sa az Urat, hi­szen ala­csony volt. Ő meg­tet­te ezt a ran­gon alu­li lé­pést, és en­nek kö­vet­kez­té­ben Jé­zus is ko­moly lé­pé­se­ket tett őfe­lé: Ja­kab apos­tol ír­ja (4,8): „Kö­ze­led­je­tek az Is­ten­hez, és ő kö­ze­led­ni fog hoz­zá­tok.”

1. És ne fe­led­jük: a meg­vál­to­zott éle­tű em­be­rek min­dig je­lét ad­ják élet­vál­to­zá­suk­nak. Az­az nem sza­vak­ban áll az Is­ten or­szá­ga – hanem tet­tek­ben, va­lós cse­le­ke­de­tek­ben. Ami­kor va­la­ki­nek az éle­te Jé­zus Krisz­tus ra­di­ká­lis át­for­má­ló mun­ká­ja nyo­mán így meg­vál­to­zik, ak­kor ott lát­ha­tó, érez­he­tő, mér­he­tő je­lek lesz­nek ta­pasz­tal­ha­tó­ak.

A lé­nyeg, hogy ne el­mé­le­ti szin­ten kö­ves­sük az Úr Jé­zust. A kö­ve­tés­nek, a ta­nít­vány­ság­nak ára van. És azok, akik az ő kö­ve­té­sé­re ad­ják ma­gu­kat, min­dig je­lét ad­ják ra­di­ká­lis élet­vál­to­zá­suk­nak.

Ha va­ló­ban át­éled ezt a ra­di­ká­lis élet­vál­to­zást, ak­kor nem ma­rad el­mé­le­ti a hi­ted.

Stei­ner Jó­zsef (Forrás: Monday Manna)