Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Meg­es­küd­tem ne­ked, és szö­vet­ség­re lép­tem ve­led – így szól az én Uram, az Úr –, és az enyém let­tél. Ez 16,8c (1Kor 3,23; Mt 5,13–16; Ef 5,8b–14; Zsolt 11) Mi­lyen jó len­ne egy meg­bíz­ha­tó ... >>

Élő víz

Ra­di­ká­lis élet­vál­to­zás
Nem­ré­gen kis­fi­am azt új­sá­gol­ta ne­kem, hogy Zá­ke­us­ról ta­nult, aki ta­lál­ko­zott Jé­zus­sal. Na­gyon lel­kes volt a tör­té­net­tel kap­cso­lat­ban. Ami­re gon­dolt, az Lu­kács evan­gé­li­u­ma 19. ré­szé­nek ele­jén van le­ír­va. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Él­je­tek úgy, mint a vi­lá­gos­ság gyer­mekei. A vi­lá­gos­ság gyü­möl­cse ugyan­is csu­pa jó­ság, igaz­ság és egye­nes­ség. (Ef 5,8–9) >>

Egyházunk egy-két hete

Tíz év, hu­szon­öt tá­bor, több száz gyer­mek
Tíz év, hu­szon­öt tá­bor, több tu­cat ve­ze­tő, több száz gyer­mek, va­la­mint ten­ger­nyi al­ko­tás és já­ték. Így le­het­ne szá­mok­ban össze­fog­lal­ni a ti­ze­dik szü­le­tés­nap­ját múlt szom­ba­ton ün­nep­lő Ráb­ca­ka­pi If­jú­sá­gi Köz­pont tör­té­ne­tét. A ju­bi­le­u­mi össze­jö­ve­telt egész na­pos prog­ram­so­ro­zat­tal tet­ték em­lé­ke­ze­tes­sé a szer­ve­zők. Az évfordu­ló kap­csán ki­ál­lí­tás nyílt a tá­bor el­múlt év­ti­ze­dé­nek em­lé­ke­i­ből az evan­gé­li­kus fa­lu kul­túr­há­zá­ban. >>

Láb­nyo­mok a ke­reszt út­ján
Mit ke­res a cél­ba do­bás az evan­gé­li­kus temp­lom­ban? – te­het­ték fel so­kan a kér­dést, akik el­ol­vas­ták a pusz­ta­föld­vá­ri evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet jú­li­us 24-ei prog­ram­kí­ná­la­tát. A Bé­kés me­gyei köz­ség – er­re az al­ka­lom­ra ala­po­san át­öl­töz­te­tett – temp­lo­má­ban ugyan­is va­ló­ban po­tyog­tak az el­ta­lált do­bo­zok. >>

Püs­pö­ki vi­zit a kán­tor­kép­ző­ben
A fó­ti Evan­gé­li­kus Kán­tor­kép­ző In­té­zet­be lá­to­ga­tott dr. Fa­bi­ny Ta­más, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke. A jú­li­us 23-i ta­lál­ko­zón be­pil­lan­tást nyert az egyik nyá­ri tan­fo­lya­mon zaj­ló mun­ká­ba, tá­jé­ko­zó­dott a részt­ve­vők és a kül­dő gyü­le­ke­ze­te­ik örö­me­i­ről és gond­ja­i­ról. >>

Gond nél­kül a Gond­vi­se­lő­vel
A rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont fa­la­it jú­li­us 18–25. kö­zött fel­sza­ba­dult ne­ve­tés töl­töt­te be. A női misszió idén ti­zen­egye­dik al­ka­lom­mal hív­ta meg ide azo­kat az édes­anyá­kat, akik egye­dül kény­te­le­nek ne­vel­ni gyer­me­ke­i­ket. A ma­guk­ra ha­gyott­sá­gon kí­vül meg­rá­zó ese­mé­nyek, ke­mény pró­bák is ne­he­zí­tik a „cson­ka csa­lá­do­kat” össze­tar­tó anyák amúgy sem könnyű éle­tét. A kül­ső szem­lé­lő cso­dál­koz­ha­tott is a szo­kat­lan vi­dám­sá­gon, s ok­kal kér­dez­het­te vol­na: meg­fe­led­kez­tek ma­guk­ról, sa­nya­rú hely­ze­tük­ről a kon­fe­ren­cia részt­ve­vői? >>

Friss ká­sa és észa­ki gyaloglás
Tá­bo­roz­ni úgy is le­het, hogy a részt­ve­vők nem sza­lon­nát süt­nek vagy bog­rács­gu­lyást főz­nek, ha­nem – pél­dá­ul – ke­nye­ret da­gasz­ta­nak, még­pe­dig tel­jes ki­őr­lé­sű liszt­ből – amint ezt a har­ma­dik evan­gé­li­kus élet­mód­tá­bor la­kói is meg­ta­pasz­tal­hat­ták. A Bog­dá­nyi Má­ria lel­kész, élet­mód-ta­nács­adó ve­ze­té­sé­vel meg­ren­de­zett tá­bor­nak jú­li­us 23. és 25. kö­zött az Oros­há­zi Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség adott ott­hont. A prog­ramban nem­csak az egész­sé­ges táp­lál­ko­zás be­mu­ta­tá­sa és ki­pró­bá­lá­sa szerepelt: több­fé­le, a min­den­na­pok­ban gya­ko­rol­ha­tó moz­gás­for­mát is meg­is­mer­te­tett a részt­ve­vők­kel. A há­rom nap fő lel­ki té­má­ja az imád­ság volt. >>

Sta­fé­taváltás Bo­ko­don
Hét­éves gyü­le­ke­zet­ve­ze­tői szol­gá­lat után ad­ta át a sta­fé­ta­bo­tot Bo­ko­don Sztruh­ár And­rás nem lel­ké­szi gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­társ Kó­sa Ger­gely­nek. A ben­ső­sé­ges ün­nep­ség a jú­li­us 26-i is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben zaj­lott. >>

Ze­ngő ­tá­bor „alul- és fe­lül­né­zet­ből”
Aho­gyan egy tá­bo­ro­zó lát­ta Is­mét ze­ne­szó­tól (oly­kor ha­mis dal­la­mok­tól) és gyer­mek­zsi­vaj­tól volt han­gos idén jú­li­us 5. és 11. kö­zött a csák­vá­ri evan­gé­li­kus temp­lom ud­va­ra. Im­má­ron ne­gye­dik al­ka­lom­mal ren­dez­tük ... >>

Keresztutak

El­hunyt Wer­ner Krus­che püs­pök
A mag­de­bur­gi dóm né­hai lel­ké­sze, az egy­ko­ri Né­met De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­ság (NDK) Pro­tes­táns Egy­ház­szö­vet­sé­gé­nek el­nö­ke, Wer­ner Kru­sche püs­pök július 24-én, ki­lenc­ven­egy éves ko­rá­ban el­hunyt. >>

Iz­land a szom­széd­ban
A lát­ha­tat­lan kéz is­mét egy­más mel­lé he­lyez­te a gaz­da­sá­gi hí­rek­ben szo­kat­la­nul gyak­ran együtt sze­rep­lő két or­szá­got, Iz­lan­dot és Ma­gyar­or­szá­got. Az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­já­nak ti­zen­har­ma­dik nagy­gyű­lé­sén, jú­li­us 15. és 21. kö­zött a fran­cia­or­szá­gi Ly­on­ban a ma­gyar evan­gé­li­kus de­le­gá­ció köz­vet­len szom­széd­ja Iz­land lu­the­rá­nus püs­pö­ke volt. >>

Határeset, avagy van ha­tár, vagy nincs ha­tár?
Az Evan­gé­li­kus Élet 2009. jú­li­us 19-i szá­ma a 10. ol­da­lon hoz­ta Né­meth Zol­tán evan­gé­li­kus lel­kész Ha­tár Is­ten és em­ber kö­zött cí­mű me­di­tá­ci­ó­ját, amely ere­de­ti­leg a Ha­tár men­ti me­di­tá­ci­ók cí­mű kö­tet­ben je­lent meg (Lu­ther Ki­adó, Bu­da­pest, 2008). >>

Ma­gyar egy­há­zi ve­ze­tők­kel ta­lál­ko­zott a New York-i fő­rab­bi
Bu­da­pes­ti lá­to­ga­tá­sa ke­re­té­ben ma­gyar egy­há­zi ve­ze­tők­kel ta­lál­ko­zott jú­li­us 23-án Art­hur Sch­nei­er New York-i fő­rab­bi. Az Egye­sült Ál­la­mok ide­ig­le­nes ügy­vi­vő­jé­nek re­zi­den­ci­á­ján zajlott ebé­den szó­ba ke­rült az egy­há­zak nem­zet­kö­zi sze­rep­vál­la­lá­sa a vál­ság ide­jén, to­váb­bá a ma­gyar­or­szá­gi egy­há­zak és a kor­mány vi­szo­nyá­nak ala­ku­lá­sa. >>

Az ará­mi­ak ma is Krisz­tus nyel­vét be­szé­lik
Az An­ti­li­ba­non hegy­ség lá­bá­nál fek­vő szí­ri­ai me­ző­vá­ros­ka, Ma­a­lú­la egyi­ke a vi­lág utol­só szeg­le­te­i­nek, ahol még be­szé­lik Krisz­tus nyel­vét, az ará­mit. >>

Evangélikusok

Jól ki­főz­te az evan­gé­li­kus lel­kész
Har­minc­két bog­rács­ban főt­tek múlt szom­ba­ton Ta­má­si­ban, a Kos­suth té­ren a fi­no­mabb­nál fi­no­mabb éte­lek, és bi­zony nem volt könnyű a Ko­vács Já­nos Ven­esz-dí­jas mes­ter­sza­kács ve­zet­te zsű­ri dol­ga. >>

e-világ

1984
Szin­te biz­to­sak le­he­tünk ab­ban, hogy az 1984-es év­szám em­lí­té­se­kor nem a Los An­ge­les-i nyá­ri olim­pi­ai já­té­kok jut­nak eszünkbe, ha­nem sok­­kal in­kább Ge­or­ge Or­well azo­nos cí­mű mű­ve, amely­ből a „Nagy Test­vér szem­mel tart” szál­ló­ige is szár­ma­zik. Ugyan­eb­ben a könyv­ben ta­lál­koz­ha­tunk a ke­vés­bé is­mert em­lé­ke­zet­lyu­kak el­ne­ve­zés­sel is, amellyel azt a cső­pos­ta­sze­rű rend­szert il­le­tték, ame­ly a cen­zú­ra ál­tal meg­sem­mi­sí­ten­dő­nek ítélt do­ku­men­tu­mo­kat és ira­to­kat szál­lí­tot­ta el a ke­men­cé­kig. >>

Ed­dig és ne to­vább!
Gö­mör-Kis­hont me­gye egy­ko­ri hi­tes föld­mé­rő­jé­nek, Vass Im­ré­nek, a Ba­rad­la bar­lang ku­ta­tó­já­nak a ró­la el­ne­ve­zett Vass-ka­pu­nál (a bar­lang egy­ko­ri vég­pont­ján) fal­ra vé­sett írá­sa ju­tott eszem­be a mi­nap. Arról még­pedig, hogy egyik kol­lé­gám ádáz ha­rag­ra ger­jedt, ami­ért egy olyan szá­mí­tó­gé­pes ki­mu­ta­tás ke­rült elé, mely nem volt al­kal­mas ar­ra, hogy az egy­más fe­lett sze­rep­lő szá­mo­kat egy gomb­nyo­más­ra össze­ad­ja. A nagy­já­ból har­minc sor­ból ál­ló, ke­rek szá­mo­kat tar­tal­ma­zó osz­lo­pot így kény­te­len volt kéz­zel, az­az szá­mo­ló­gép se­gít­sé­gé­vel össze­gez­ni, mint­egy tizenhat-tizennyolc má­sod­per­cet elve­szít­ve így ér­té­kes ide­jé­ből, egy­ben – bi­zo­nyá­ra jo­go­san – fel­há­bo­rod­va ami­att, hogy a mű­ve­let vé­sze­sen le­csök­ken­ti amúgy el­is­mert az­na­pi mér­nö­ki tel­je­sít­mé­nyét. >>

Keresztény szemmel

Út­ke­re­sés
Má­jus óta nyi­tott ab­lak­nál al­szom. Ko­ráb­ban ez, kis túl­zás­sal, szö­kő­éven­te egy­szer, ha elő­for­dult. Még a leg­na­gyobb ká­ni­ku­lá­ban, a leg­for­róbb nyár­ban is – ami­kor még jó­val a nap­le­men­te után is fül­ledt me­leg volt oda­kint is, nem­hogy az én te­tő­té­ri szo­bám­ban – szi­go­rú­an csu­kott és el­füg­gö­nyö­zött ab­lak mel­lett tud­tam el­kép­zel­ni az éj­sza­kát. Per­sze sok­szor éb­red­tem ar­ra, hogy fo­lyik ró­lam a víz, és alig ka­pok le­ve­gőt – de ak­kor is meg­vár­tam a pir­ka­da­tot, és csak az el­ső, még erőt­len, ép­pen hogy csak fel­buk­ka­nó fény­su­ga­rak meg­je­le­né­se után húz­tam el a sö­té­tí­tőt, tár­tam ki az ab­la­kot, és „már­tóz­tam meg” a friss haj­na­li le­ve­gő­ben. Most pe­dig – nem kis mér­ték­ben a csi­vi­te­lő ma­da­rak­nak kö­szön­he­tő­en; hi­á­ba, rend­re ők „győz­nek” – ak­kor csu­kom be. Ta­lán a sza­bad­ság­vágy erő­sö­dött meg ben­nem…? >>

Lágy­szí­vű és élő hi­tű kán­to­rok
Né­hány hó­nap­pal ez­előtt le­vél­ben szó­lí­tot­ta meg a püs­pö­kö­ket Kincz­ler Zsu­zsan­na, a fó­ti Evangélikus Kán­tor­kép­ző In­té­zet igaz­ga­tó­ta­ná­csá­nak el­nö­ke. Ar­ra kért min­ket, hogy mind a hár­man lá­to­gas­sunk el egy-egy nyá­ri tan­fo­lyam­ra. >>

Az unal­mas pré­di­ká­ció (2.)
Nyil­ván na­gyon sok mú­lik a pré­di­ká­to­ron. Van­nak és vol­tak is hí­res pré­di­ká­to­rok (Ke­ken And­rás, Gyök­össy End­re stb.), aki­ket hall­gat­ni messzi föld­ről, eset­leg más fe­le­ke­zet­ből is el­men­tek az em­be­rek, de a pré­di­ká­lás ké­pes­sé­ge csak ke­ve­sek­nek ada­tott meg. Mi­vel ez is­te­ni ado­mány, ezért vagy van, vagy nincs. >>

Ta­nács­ta­lan veze­tők?
„A Ma­gyar Köz­tár­sa­ság­ban éven­te ta­nács­adás­ra töb­bet fi­zet­nek ki, mint a tel­jes kul­tu­rá­lis és ok­ta­tá­si költ­ség­ve­tés (négy­száz­mil­li­árd fo­rint)” – hall­hat­tuk a Kos­suth rá­dió egyik jú­ni­u­si adá­sá­ban. >>

A hét témája

Csil­lag­pont 2009
Új ki­hí­vás vagy – ha úgy tet­szik – „bá­tor­ság­pró­ba” vár­ta jú­li­us 21. és 25. kö­zött Fadd-Dom­bo­ri­ban a ne­gye­dik Csil­lag­pont re­for­má­tus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó részt­ve­vő­it. Míg két év­vel ez­előtt Sá­ros­pa­ta­kon a per­zse­lő nap­sü­tés­sel és a tik­kasz­tó ká­ni­ku­lá­val kel­lett meg­küz­de­ni­ük, ad­dig ez­út­tal a szú­nyo­gok tá­ma­dá­sa­it kel­lett vissza­ver­ni­ük… Ám a Du­na-holt­ág mel­lett töl­tött öt nap vél­he­tő­en még­sem a kel­le­met­len ro­va­rok, ha­nem a lel­kes fi­a­ta­lok és a tar­tal­mas prog­ra­mok mi­att ma­rad em­lé­ke­ze­tes! >>

A felülről kapott erő bátorságával
Nem­csak el­csen­de­se­dés­re hí­vo­ga­tó, il­let­ve ki­kap­cso­ló­dást, szó­ra­ko­zást nyúj­tó prog­ram­jai, ha­nem na­gyon ko­moly, el­gon­dol­kod­ta­tó, ha úgy tet­szik, „fel­nőtt” elő­adá­sai és fó­rum­be­szél­ge­té­sei is vol­tak a ne­gye­dik Csil­lag­pont re­for­má­tus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó­nak. Ilyen volt pél­dá­ul a Re­for­má­tus ön­ké­pünk – múlt­fel­tá­rás, ügy­nök­kér­dés cím­mel meg­ren­de­zett ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés is, mely­nek Mi­rák Ka­ta­lin tör­té­nész sze­mé­lyé­ben evan­gé­li­kus meg­hí­vott­ja is volt. A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház tény­fel­tá­ró bi­zott­sá­gá­nak tag­já­tól a Csil­lag­pont mot­tó­já­ból ki­in­dul­va „stí­lu­so­san” elő­ször azt kér­dez­tük: hon­nan ve­szi a bá­tor­sá­got ah­hoz, hogy egy­há­zunk ügy­nök­ügye­it ku­tas­sa? >>

„Evéletes” református filmforgató
And­ris­ka Já­nos ne­ve nem is­me­ret­len az Evan­gé­li­kus Élet ol­va­sói előtt; írá­sa­i­val idő­ről idő­re je­lent­ke­zik la­punk ha­sáb­ja­in. A fadd-dom­bo­ri Csil­lag­pon­ton azon­ban toll, jegy­zet­fü­zet és dik­ta­fon he­lyett ka­me­rá­val jár­ta a ta­lál­ko­zó prog­ram­ja­it… >>

Lu­the­rá­nus „ké­mek” Fadd-Domboriban
Nem kém­ked­ni jöt­tek a Csil­lag­pont­ra – vagy leg­alább­is nem lep­lez­ték ma­gu­kat. Bát­ran ma­guk­ra öl­töt­ték a ta­va­lyi Szél­ró­zsa evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó­ra uta­ló, „Hol a ha­tár?” fel­ira­tú pó­ló­i­kat csak­úgy, mint az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem ne­vé­vel-cí­me­ré­vel el­lá­tott vagy ép­pen a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus If­jú­sá­gi Szö­vet­ség Bár­ka szak­cso­port­já­nak lo­gó­ját áb­rá­zo­ló fel­ső­i­ket. Sőt mi több, egyi­kük-má­si­kuk há­tá­ról ma­ga Lu­ther Már­ton „te­kin­ge­tett kör­be”! Az el­múlt he­tet Fadd-Dom­bo­ri­ban töl­tő evan­gé­li­kus fi­a­ta­lok kö­zül né­me­lye­ket mi is meg­szó­lal­tat­tunk. Ar­ról kér­dez­tük őket, mi­ért fon­tos ne­kik a Csil­lag­pon­ton va­ló rész­vé­tel. To­váb­bá – mint­egy a jö­vő nyár­ra Szar­vas­ra ter­ve­zett Szél­ró­zsá­ra elő­re­te­kint­ve – ar­ra is kí­ván­csi­ak vol­tunk, sze­rin­tük mik a re­for­má­tus ta­lál­ko­zó erős­sé­gei, ame­lye­ket ne­künk, evan­gé­li­ku­sok­nak (vé­ve a bá­tor­sá­got) „im­por­tál­nunk” kel­le­ne. >>

Is­mer­ke­dés Kár­pát­al­já­val
Meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan ér­zé­sek ka­va­rog­tak ben­nem, mi­köz­ben „oda” tar­tot­tunk. Ar­ra a vi­dék­re, mely­ről so­kat hal­lot­tam, ta­nul­tam, de amely vi­dék még­is min­dig kér­dő­je­le­ket ha­gyott ben­nem. S hogy hol is van ez az „oda”? Egy­ko­ri Nagy-Ma­gyar­or­szá­gunk leg­észak­ke­le­tibb csücs­ké­ről be­szé­lek, mely a 20. szá­zad­ban nem ke­ve­sebb mint ti­zen­hét ál­lam­ala­ku­la­tot vagy ál­lam­for­mát ért meg: tar­to­zott ez a vi­dék az Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chi­á­hoz, a Cseh­szlo­vák Köz­tár­sa­ság­hoz (mely az­óta már meg­szűnt), Rusz­ka Kraj­ná­hoz, Ro­má­ni­á­hoz, a nagy szov­jet bi­ro­da­lom­hoz (mely már szin­tén a múl­té) és persze Ma­gyar­or­szág­hoz – több­ször is. Ez az „oda” nem más, mint Kár­pát­al­ja, nap­ja­ink­ban Uk­raj­na ré­sze, ahol a la­kos­ság­nak mind­össze 12,5 szá­za­lé­ka ma­gyar, büsz­kén, ön­tu­da­to­san. >>

Pál apos­tol nyo­má­ban Ró­má­ban
If­jú­sá­gunk évek óta jár nya­ran­ta tá­bo­roz­ni, és ha Is­ten él­tet, idén is együtt le­szünk – ez­út­tal negy­ve­nen ké­szü­lünk gyü­le­ke­ze­ti if­jú­sá­gi tá­bor­ba. Va­la­mi­kor év ele­jén azon­ban a na­gyob­bak úgy gon­dol­ták, hogy ebben az évben kel­le­ne va­la­mi más is, va­la­mi nagy do­bás. Le­gyen kül­föld, le­gyen Ró­ma! Pál apos­tol évé­ben el­jut­ni Ró­má­ba… Ám le­gyen! A lel­ke­se­dés nagy volt, a sok­szor em­le­ge­tett gaz­da­sá­gi hely­zet és a kül­föl­di va­lu­ták ár­fo­lya­ma azon­ban idővel lelo­hasz­tot­ta, a terv las­san az álmok ka­te­gó­ri­ájá­ba ke­rült. Egé­szen jú­ni­u­sig, mi­kor is – re­pü­lő­jegy- és szál­lás­ügy­ben kö­rül­néz­ve az in­ter­ne­ten – ki­de­rült, hogy még­is­csak ki­vi­te­lez­he­tő. Lá­zas szer­ve­zés, a ki jön, ki nem tisz­tá­zá­sa után ki­de­rült, hogy a csa­pat jó ré­sze már meg­szer­vez­te nyá­ri prog­ram­ját, le­kö­töt­te az üdü­lés idő­pont­ját… Ma­rad­tunk öten. Men­jünk? Ma­rad­junk? Ma­gam is el­bi­zony­ta­la­nod­tam, de ha me­he­tünk, hát mi­ért ne men­nénk? És mi­lyen jól tet­tük, hogy ezt az ál­mot va­ló­ra vál­tot­tuk! >>

evél&levél

Az evan­gé­li­kus meg­úju­lás stra­té­gi­á­já­hoz…
„Stra­té­gia: a had­mű­vé­szet ré­sze, a há­bo­rús cé­lok és esz­kö­zök meg­ha­tá­ro­zá­sa, az erők al­kal­ma­zá­sá­nak egy­be­han­go­lá­sa. Át­vitt ér­te­lem­ben a po­li­ti­ká­ban a mun­kás­osz­tály for­ra­dal­mi har­cá­nak elő­ké­szí­té­se, ame­lyen be­lül ér­vé­nye­sül egy-egy konk­rét eset­ben a kö­ve­ten­dő lé­pé­sek meg­ha­tá­ro­zá­sa, a tak­ti­ka” (Kislexikon, Aka­dé­mi­ai Kiadó). >>

Con­fes­sio
Tisz­telt Szer­kesz­tő Úr! >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Nem egyedül vagyunk hivatottak a mennybe jutni, hanem azokat a testvéreinket is magunkkal kell vinnünk, akiket most nem tartunk barátainknak.” >>

Kultúrkörök

Jegy­zet­la­pok
Evan­gé­li­ku­sok Nagy­vá­ra­don. Má­tyás At­ti­la, a fi­a­tal lel­kész ka­la­u­zol­ja a ven­dé­ge­ket. Nagy sze­re­tet­tel be­szél az elő­dök­ről, Ma­ter­nyi Er­nő­ről, aki a leg­ne­he­zebb idő­ben ko­vá­csol­ta erős kö­zös­ség­gé a vá­ra­di­a­kat. 1907-ben si­ke­rült, nagy ál­do­zat­tal, fel­épí­te­ni a temp­lo­mot és az is­ko­lát. Ké­sőbb a la­kást is. A zsar­no­ki el­nyo­más alatt bá­tor pré­di­ká­ci­ó­i­val De­ák Ödön tar­tot­ta össze a lel­kes gyü­le­ke­ze­tet. Má­tyás At­ti­la büsz­kén mu­tat­ja Is­ten há­zát, a rozs­da­bar­na tor­nyot a két ki­sebb csúccsal. „Cso­da, hogy meg­ma­rad­tak” – mond­ja egy idő­sebb fér­fi azok kö­zül, akik­nek a ki­lenc­ve­nes évek előtt min­den nap­ju­kat a fé­le­lem ár­nyé­kol­ta be. De él­nek, és bol­do­gan ének­lik a „lé­pes­méz-ízű” zsol­tá­ro­kat. Je­len­leg hét­száz­het­ven lel­ket szám­lál a gyü­le­ke­zet, eb­ből öt­ven­hat né­met nyel­vű tag jár is­ten­tisz­te­let­re. Az óvo­dá­ban is mo­so­lyos, vi­dám gye­re­kek ját­sza­nak. Má­tyás Ju­dit, a fe­le­ség mond­ja bú­csú­zás­kor: „Az egye­te­mes ke­resz­tény jel­leg do­mi­nál ná­lunk. Azt akar­juk, hogy min­den­ki jól érez­ze ma­gát, mint egy nagy csa­lád­ban.” >>

Ope­ra­há­zak a messze­ség­ben
Az ope­ra­ba­rá­tok­nak ál­ta­lá­ban meg­rög­zött szo­ká­sa­ik van­nak. Sze­ret­nek ugyan­azon a he­lyen ül­ni, s többnyire ked­venc ope­rá­ik kö­re is vé­ges. Né­ha­nap­ján meg­néz­nek vagy meg­hall­gat­nak ugyan egy-egy ke­vés­bé is­mert da­ra­bot, de ezek az elő­adá­sok ál­ta­lá­ban nem bo­rít­ják fel az ad­di­gi ked­ven­cek lis­tá­ját. Az ope­ra­tu­riz­mus né­mi­leg tá­gít­ja a ho­ri­zon­tot, de ez is csak az öreg kon­ti­nenst érin­ti, a salz­bur­gi vagy bay­re­ut­hi fesz­ti­vá­lon lá­tot­tak-hal­lot­tak élet­re szó­ló él­ményt je­lent­het­nek. A tá­vo­lab­bi ope­ra­há­zak­ról ke­vés szó esik. Ta­lán ki­vé­tel a New York-i Met­ro­po­li­tan, ame­lyet rend­sze­res ope­ra­köz­ve­tí­té­sei tet­tek vi­lág­szer­te is­mert­té. A töb­bi hí­res észak- és dél-ame­ri­kai ope­ra­há­zat vi­szont to­vább­ra is az is­me­ret­len­ség kö­de ve­szi kö­rül, s ek­kor még csak a két föld­rész in­téz­mé­nye­it vet­tük lajst­rom­ba. Pe­dig gyak­ran érik az em­bert meg­le­pe­té­sek. >>

Fa- és kő­fa­ra­gók em­lé­ke
Az 1790-ben épí­tett, hosszú, fe­hér pa­raszt­ház ut­cai hom­lok­za­ta már messzi­ről hí­vo­gat­ja az ar­ra já­ró­kat. Szö­kő­kút­tal és szob­rok­kal dí­szí­tett ud­va­rán lus­ta, fe­ke­te macs­ka kö­szön­ti a be­té­rő­ket, a mú­ze­um­ba lép­ve pedig kel­le­mes hű­vös fo­gad­ja a lá­to­ga­tó­kat. A Li­ge­ti Gá­bor bé­rel­te Kos­suth ut­cai ki­ál­lí­tó­hely iga­zi kin­csek­kel vár­ja má­jus ele­jé­től ok­tó­ber kö­ze­pé­ig a ma­gyar ten­ger dé­li part­ján ki­rán­du­ló­kat Ba­latonlellén. >>

Szívközeli átkelések
Akár egy szusz­ra is ki le­het ol­vas­ni Már­ton Gyöngy­vér kö­te­te­it. Még­is azt ja­va­so­lom le­en­dő ol­va­só­i­nak, ne így te­gye­nek. Ugyan­is a szer­ző no­vel­lái, val­lo­má­sai, tör­té­ne­tei, pil­la­nat­fel­vé­te­lei olyan szé­pen fes­tett, él­ve­ze­tes stí­lus­ban, gon­do­lat­ban, mon­da­ni­va­ló­ban gaz­dag írá­sok, hogy vi­lá­guk­ban ér­de­mes időz­ni. >>

Kö­zös ima Ma­don­na kon­cert­je el­len
To­vább fo­lyik a „ke­resz­tes had­já­rat” Ma­don­na var­sói kon­cert­je el­len: ra­di­ká­lis ka­to­li­ku­sok kö­zös imá­ra szó­lí­tot­tak fel az éne­kes­nő val­lá­si ün­nep­pel egy­be­eső fel­lé­pé­sé­nek meg­aka­dá­lyo­zá­sá­ra. A len­gyel ka­to­li­kus egy­ház azon­ban nem állt a kez­de­mé­nye­zés mel­lé. >>

Fa­bi­ny Ta­más: Aj­tó­rés­nyi zsol­tár
Va­ló­szí­nű­leg so­kan is­me­rik azt az ér­zést, hogy sze­ret­nék el­mon­da­ni, ami a szí­vü­ket ter­he­li, de nem ta­lál­nak hoz­zá sza­va­kat; hogy imád­koz­ni sze­ret­né­nek, de olyan ne­héz meg­fo­gal­maz­ni. >>

Kré­mes-gyü­möl­csös cso­da
Hoz­zá­va­lók a tész­tá­hoz: 30 dkg liszt, 10 dkg Ra­ma mar­ga­rin, 2 evő­ka­nál tej­föl, egy csi­pet­nyi só, 1 evő­ka­nál kris­tály­cu­kor, 1 cso­mag va­ní­li­ás cu­kor, 5 g élesz­tő, fél bög­re tej. A krém­hez: 25 dkg kris­tály­cu­kor, 3 db to­jás, 3 dl tej­föl, 2 dl tej, 2 evő­ka­nál liszt, bár­mi­lyen gyü­mölcs. >>

A vasárnap igéje

A kak­tusz meg­öle­lé­sé­nek mű­vé­sze­te
Fried­rich Nietz­sche, az is­ten­ta­ga­dó fi­lo­zó­fus egy­szer ál­lí­tó­lag úgy nyi­lat­ko­zott a ke­resz­tény­ség­ről, hogy „meg­vál­tot­tabb­nak kel­le­ne ki­néz­ni­ük a ke­resz­té­nyek­nek, ha azt akar­ják, hogy higgyek Meg­vál­tó­juk­ban”. Fé­lő, hogy eb­ben iga­za is volt. Hol van a hi­tünk? Hol lát­szik meg az éle­tünk­ben, hogy Jé­zus Krisz­tus a Meg­vál­tónk? Min­den el­le­ne szól. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Sze­re­tő mennyei Atyánk! Kö­szön­jük, hogy sze­retsz ben­nün­ket, s sze­re­tet­ből tar­tot­tál meg er­re a mai nap­ra is. Kö­szön­jük az igét, amellyel táp­lálsz. Há­lá­val ál­dunk mind­azo­kért a cso­dá­kért, ame­lyek­kel mind ez ide­ig ... >>

Cantate

Krisz­tus, Atya Is­ten­nek Egyet­len­egy Fia Jöjj, ál­dott nagy Ki­rá­lyunk
Mai cik­künk­ben egy olyan ér­té­kes, a re­for­má­ció el­ső kor­sza­ká­ból szár­ma­zó víz­ke­resz­ti ének­kel is­mer­ked­het­nek meg ol­va­só­ink, amely most vég­re be­ke­rül­het a ma­gyar evan­gé­li­ku­sok tu­da­tá­ba is. Bár – mint a for­dí­tás ada­ta­i­ból ki­de­rül – az Új zen­ge­de­ző mennyei kar, a 18. szá­zad leg­je­len­tő­sebb éne­kes­köny­ve már tar­tal­maz­ta a ver­set, utá­na fe­le­dés­be me­rült. >>