Élő víz

Él­je­tek úgy, mint a vi­lá­gos­ság gyer­mekei. A vi­lá­gos­ság gyü­möl­cse ugyan­is csu­pa jó­ság, igaz­ság és egye­nes­ség. (Ef 5,8–9)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a 8. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li s he­ti igé­i­ben Is­ten gyü­mölcs­ho­zó élet­re, sö­tét­ség­ből vi­lá­gos­ság­ra, sze­re­te­te ál­tal az ő gyer­me­ke­i­vé hív. „Az Is­ten sze­re­tet: és aki a sze­re­tet­ben ma­rad, az Is­ten­ben ma­rad, és az Is­ten is őben­ne.” (1Jn 4,16; LK) A Lé­lek ki­lenc „sze­mű” gyü­möl­csén az el­ső a sze­re­tet (lásd Gal 5,22), s Is­ten gyer­me­kei Krisz­tus sze­re­te­té­vel sze­ret­nek, mert ő pa­ran­csol­ta ne­künk, „…hogy úgy sze­res­sé­tek egy­mást, aho­gyan én sze­ret­te­lek ti­te­ket” (Jn 15,12). „Ál­dott Úr­is­ten, se­gíts meg min­ket, a te ne­vednek di­cső­sé­gé­ért sza­ba­díts meg min­den go­nosz­tól!” (GyLK 759) He­gyi be­szé­de kez­de­tén az Úr Jé­zus két ki­je­len­tést tesz: „Ti vagy­tok a föld só­ja. (…) Ti vagytok a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga”, és fel­szó­lít: „Úgy ra­gyog­jon a ti vi­lá­gos­sá­go­tok az em­be­rek előtt, hogy lás­sák jó cse­le­ke­de­te­i­te­ket, és di­cső­ít­sék a ti mennyei Atyá­to­kat.” (Lásd Mt 5,13–16) Ám má­sok vi­lá­gos­sá­gá­vá csak úgy le­he­tünk, ha Jé­zus él ben­nünk, s Is­ten vi­lá­gos­sá­ga su­gár­zik át raj­tunk. He­ti ve­zér­igénk foly­ta­tá­sa­ként Pál, mint az Is­ten sze­re­te­té­nek fény­kö­ré­be ke­rült ta­nít­vány, éb­reszt­ge­ti a gyü­le­ke­ze­tet, hogy a vi­lág vi­lá­gos­sá­gá­vá le­gye­nek. De mi­ként? „Éb­redj fel, aki al­szol, tá­madj fel a ha­lál­ból, és fel­ra­gyog ne­ked a Krisz­tus.” (Ef 5,14) Ja­kab há­rom­szor is ki­je­len­ti, hogy a hit cse­le­ke­de­tek nél­kül med­dő, ha­lott ön­ma­gá­ban. Áb­ra­hám „hi­te együtt­mű­kö­dött cse­le­ke­de­te­i­vel, és cse­le­ke­de­te­i­ből lett tel­jes­sé a hi­te” (Jak 2,22). Lu­ther hoz­zá­fű­zi: „»A sze­re­tet te­hát a tör­vény be­töl­té­se.« (Róm 13,10) A hi­tet és a sze­re­te­tet úgy kell szét­vá­lasz­ta­ni, hogy a hit a sze­mély­re, a sze­re­tet pe­dig a cse­le­ke­det­re irá­nyul­jon. – Mert a hit meg­iga­zít, de nem töl­ti be a tör­vényt; a sze­re­tet nem iga­zít meg, de be­töl­ti a tör­vényt.” S Pál vé­le­mé­nye: „…Krisz­tus Jé­zus­ban nem szá­mít (…), csak a sze­re­tet ál­tal mun­kál­ko­dó hit.” (Gal 5,6) Ennek alap­ján dön­tés­re hív­ja a vi­lá­gos­ság gyer­me­ke­it: Krisz­tus vagy az an­ti­krisz­tus a mi Urunk? „Ne le­gye­tek a hi­tet­le­nek­kel fe­le­más igá­ban, mert mi kö­ze egy­más­hoz az igaz­ság­nak és a go­nosz­ság­nak, vagy mi kö­ze van a vi­lá­gos­ság­nak a sö­tét­ség­hez?” (2Kor 6,14) Csak mennyei böl­cses­ség­gel bí­ró ke­resz­té­nyek pél­dás éle­te tel­jes jó gyü­möl­csök­kel: „Az igaz­ság gyü­möl­cse bé­kes­ség­ben vet­te­tik el azok­nak, akik bé­kes­sé­get te­rem­te­nek.” (Jak 3,18) Jé­zus Urunk a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga; és mi is! De csak ha be­en­ged­jük őt az éle­tünk­be, ak­kor jár át min­ket az ő fé­nye, s „ak­kor olyan vi­lá­gos lesz az egész, mint ami­kor a lám­pás meg­vi­lá­gít té­ged a fé­nyé­vel” (Lk 11,36). Jé­zus föl­di éle­te csu­pa jó­ság, igaz­ság, egye­nes­ség volt. Ki­hall­ga­tá­sa­kor ezt mond­ta az őt ar­cul ütő szol­gá­nak: „Ha rosszat mond­tam, bi­zo­nyítsd be, hogy rossz volt, ha pe­dig jót mond­tam, mi­ért ütsz en­gem?” (Jn 18,23) Pált már­tí­rom­sá­gá­nak le­he­tő­sé­ge öröm­mel töl­ti el, és tő­lünk is ezt ké­ri: „…ugyan­így örül­je­tek ti is, és örül­je­tek ve­lem együtt.” (Fil 2,18) „Öröm van ná­lad, még ha bú­bá­nat / Ér is min­ket, Jé­zu­sunk. (…) Hal­le­lu­ja!” (EÉ 364,1–2)

Ga­rai And­rás