Keresztény szemmel

„A Ma­gyar Köz­tár­sa­ság­ban éven­te ta­nács­adás­ra töb­bet fi­zet­nek ki, mint a tel­jes kul­tu­rá­lis és ok­ta­tá­si költ­ség­ve­tés (négy­száz­mil­li­árd fo­rint)” – hall­hat­tuk a Kos­suth rá­dió egyik jú­ni­u­si adá­sá­ban.

Má­ra már nem igaz az a mon­dás, hogy „aki­nek az Is­ten hi­va­talt ad, észt is ad hoz­zá”?! A té­nyek mást mu­tat­nak, már­pe­dig a té­nyek, mint tud­juk, ma­kacs dol­gok.

Most azért ta­nács­ta­la­nok az or­szág kü­lön­bö­ző ren­dű és ran­gú ve­ze­tői, mert a nem elégséges ok­ta­tá­si ke­ret nem tet­te le­he­tő­vé a több szak­is­me­ret meg­szer­zé­sét, vagy mert aki nem tud úsz­ni, az, ha meg­fi­ze­tik, ak­kor sem tud? De mi lesz ak­kor, ha a ta­nács­adók is ta­nács­ta­la­nok­ká vál­nak? Meg­dup­láz­zák a ta­nács­adás­ra for­dí­tott mil­li­ár­do­kat, vagy tel­je­sen meg­szün­te­tik, mi­vel sem­mi gya­kor­la­ti ered­mé­nyük nincs a sok­szor csak szó­ban adott ta­ná­csok­nak? (Ar­ra ne is gon­dol­junk, hogy eset­leg va­la­mi­lyen más te­vé­keny­ség vi­szont­fi­nan­szí­ro­zá­sát szol­gál­ja a ta­nács­adás­nak „be­cé­zett” „szel­le­mi” te­vé­keny­ség!)

Ma­ga az Úr ad di­ag­nó­zist: „Mi­lyen ta­nács­ta­lan ez a nem­zet, és mi­lyen ér­tel­met­len!” (5Móz 32,28) Az ok: „…nem hall­gat­tak és nem fi­gyel­tek rám, ha­nem meg­átal­ko­dott go­nosz szí­vük ta­ná­csát kö­vet­ték, há­tu­kat for­dí­tot­ták fe­lém, és nem ar­cu­kat.” (Jer 7,24) Ká­ro­li sze­rint: „Mert el­len­sze­gül­tek az Is­ten be­szé­dé­nek, és a Fel­sé­ges­nek ta­ná­csát meg­út­ál­ták” (Zsolt 107,11) és „A fa­ri­ze­u­sok pe­dig és a tör­vény­tu­dók az Is­ten ta­ná­csát meg­vet­ék ő ma­gok­ra néz­ve (…)” (Lk 7,30)

De mit is mond Jób? Is­ten­től „van a böl­cses­ség és ha­ta­lom, övé a ta­nács és az ér­te­lem”. „Ta­nács­adó­kat tesz bo­lond­dá, és bí­rák­ból űz gúnyt.” (Jób 12,13.17) Ká­ro­li sze­rint: „A ta­nács­adó­kat fog­ság­ra vi­szi, és a bí­rá­kat meg­bo­lon­dít­ja” (!). „A sze­gény­nek ta­ná­csát ki­csú­fol­já­tok, mert az Úr az ő bi­zo­dal­ma.” (Zsolt 14,6) Ézsa­i­ás sze­rint: „Szét­né­zek, de nincs köz­tük sen­ki, aki ta­ná­csot ad­hat­na. Ha kér­de­zem őket, egy szót sem szól­nak.” (Ézs 41,28)

Ám az Ószö­vet­ség evan­gé­lis­tá­ja meg­hir­de­ti az öröm­hírt is. A ka­to­li­kus for­dí­tás sze­rint: „Mert gyer­mek szü­le­tik, fiú ada­tik ne­künk, s az ő vál­lá­ra ke­rül az ura­lom. Így fog­ják hív­ni: Cso­dá­la­tos Ta­nács­adó, Erős Is­ten, Örök Atya, Bé­ke Fe­je­del­me.” (Ézs 9,5)

Az Úr Jé­zus Krisz­tus a mi Ta­nács­adónk, ő Aty­ja örök ta­nács­vég­zé­se sze­rint ve­ze­ti, ta­ná­csol­ja né­pét a kes­keny úton ha­zá­ig! Mi­ért nem vesszük igény­be az Úr szol­gá­já­nak ezt az in­gye­nes „szol­gál­ta­tá­sát”?

Ő éle­tét ad­ta vált­sá­gul so­ka­kért, s ez az in­gyen ke­gye­lem ré­szünk­ről meg­fi­zet­he­tet­len, de hit ál­tal el­nyer­he­tő!

„Mond­já­tok meg, ad­já­tok elő, ta­nács­koz­za­tok csak egy­más­sal! Hir­de­tett-e va­la­ki va­la­ha, je­len­tett-e ki ilyent az ős­idők óta? Csak én, az Úr! Nincs más is­ten raj­tam kí­vül, igaz és sza­ba­dí­tó is­ten nin­csen raj­tam kí­vül.” (Ézs 45,21)

– I – S