e-világ

Gö­mör-Kis­hont me­gye egy­ko­ri hi­tes föld­mé­rő­jé­nek, Vass Im­ré­nek, a Ba­rad­la bar­lang ku­ta­tó­já­nak a ró­la el­ne­ve­zett Vass-ka­pu­nál (a bar­lang egy­ko­ri vég­pont­ján) fal­ra vé­sett írá­sa ju­tott eszem­be a mi­nap. Arról még­pedig, hogy egyik kol­lé­gám ádáz ha­rag­ra ger­jedt, ami­ért egy olyan szá­mí­tó­gé­pes ki­mu­ta­tás ke­rült elé, mely nem volt al­kal­mas ar­ra, hogy az egy­más fe­lett sze­rep­lő szá­mo­kat egy gomb­nyo­más­ra össze­ad­ja. A nagy­já­ból har­minc sor­ból ál­ló, ke­rek szá­mo­kat tar­tal­ma­zó osz­lo­pot így kény­te­len volt kéz­zel, az­az szá­mo­ló­gép se­gít­sé­gé­vel össze­gez­ni, mint­egy tizenhat-tizennyolc má­sod­per­cet elve­szít­ve így ér­té­kes ide­jé­ből, egy­ben – bi­zo­nyá­ra jo­go­san – fel­há­bo­rod­va ami­att, hogy a mű­ve­let vé­sze­sen le­csök­ken­ti amúgy el­is­mert az­na­pi mér­nö­ki tel­je­sít­mé­nyét.

„Ed­dig és ne to­vább!” – ju­tott eszem­be ek­kor. Nos, ez az a szint, aho­vá nem kel­le­ne, nem sza­bad­na már el­jut­nunk.

A szá­mí­tás­tech­ni­ka ta­gad­ha­tat­la­nul hasz­nos do­log. Sok he­lyen, sok min­den­ben meg­könnyí­ti az éle­tünket, gyor­sa­sá­got, pre­ci­zi­tást ga­ran­tál, men­te­sít a mo­no­ton, lel­ket­len mun­ka­vég­zés alól, né­ha pe­dig egye­ne­sen nél­kü­löz­he­tet­len. Se­gí­ti a gyó­gyí­tást, az élel­me­zést, a kom­mu­ni­ká­ci­ót és még oly sok min­dent, hogy le­he­tet­len fel­so­rol­ni az összes te­rü­le­tet, ahol jó szol­gá­la­tot tesz­nek az „okos gé­pek”.

Azt azon­ban nem lenne szabad el­fo­gad­ni, hogy az em­ber ki­szol­gál­ta­tott­já­vá, sőt rab­já­vá vál­jon egy mű­sza­ki be­ren­de­zés­nek, le­gyen az bár­mi­lyen jó, hasz­nos vagy di­va­tos.

Urunk a ma­ga ké­pé­re for­mál­ta az em­bert, s föl­di lé­te ide­jé­re va­la­mennyi lel­ket be­le­fog­lal­ta egy kü­lön­le­ges, egye­di temp­lom­ba, a test­be (1Kor 3,16), ame­lyet ki-ki kö­te­les fenn­tar­ta­ni, meg­őriz­ni, fej­lesz­te­ni – a reá bí­zot­tak sze­rint. Be­le­ért­ve eb­be – töb­bek kö­zött – a tu­dás meg­szer­zé­se irán­ti vá­gyat, a jó­zan gon­dol­ko­dás ké­pes­sé­gét és a ma­gunk­kal szem­be­ni igé­nyes­sé­get.

Nem jó te­hát, ha nem sá­fár­ko­dunk he­lye­sen, s le­mon­dunk a gon­dol­ko­dás le­he­tő­sé­gé­nek aján­dé­ká­ról a vi­lág pil­la­nat­nyilag ked­ve­ző­nek tű­nő kí­ná­la­ta mi­att.

Gyar­ma­ti Gá­bor