Keresztutak

Lenke anya

Az „is­me­ret­len Te­réz anya­ként” em­le­ge­tik azt a ma­gyar apá­cát, aki év­ti­ze­dek óta se­gí­ti a ne­héz sor­sú in­di­ai nő­ket. Len­ke nő­vér pár hét­tel szá­za­dik szü­le­tés­nap­ja után, július kö­ze­pén lett hí­res a szub­kon­ti­nen­sen.

A Mar­ton Etel­ka né­ven szü­le­tett fe­ren­ces ren­di Len­ke nő­vér im­már több mint negy­ven éve él Kal­kut­tá­ban. A há­nya­tott sor­sú nők ez­re­it ta­ní­tot­ta meg varr­ni és hí­mez­ni azért, hogy a mun­ka ré­vén esélyt kap­ja­nak csa­lád­juk el­tar­tá­sá­ra.

„Te­réz anyá­tól el­té­rő­en Len­ke nő­vér is­me­ret­len volt a saj­tó szá­má­ra, és csak ak­kor fi­gyel­tek fel rá, ami­kor szá­za­dik szü­le­tés­nap­ja al­kal­má­ból mi­sét mond­tak ér­te jú­ni­us 27-én” – mond­ta Hen­ry D. So­u­za nyu­gal­ma­zott ér­sek az ázsi­ai ka­to­li­ku­sok éle­té­vel fog­lal­ko­zó in­ter­ne­tes ol­dal­nak (www.uca­news.com).

Míg Te­réz anya mun­kás­sá­ga a nagy­vi­lág szá­má­ra is látható volt, Len­ke nő­vér ide­je nagy ré­szét dol­go­zó­szo­bá­já­ban töl­töt­te, és azo­kat a nő­ket ké­pez­te, aki­ket a pa­pok küld­tek hoz­zá a tá­vo­li misszi­ók­ból.

A tö­ré­keny nő­vért még min­dig tisz­te­let és sze­re­tet öve­zi tár­sai és az ál­ta­la ta­ní­tott nők kö­ré­ben – ál­lít­ják azok, akik is­me­rik őt. Szü­le­tés­nap­ján vé­den­cei kö­zül két­száz­öt­ven nő ke­res­te fel, ma­guk­kal hoz­va gye­re­ke­i­ket és uno­ká­i­kat is.

Len­ke nő­vér 2009. ja­nu­ár 1-jei bal­ese­té­ig ak­tív volt, az év el­ső nap­ján azon­ban el­esett, és el­tör­te jobb kar­ját. Bár csont­jai össze­forr­tak, a szin­te tel­je­sen vak apá­ca az­óta ágy­hoz kö­töt­ten él – idéz­te a hon­lap Ce­line Xavi­er nő­vért. A rend­fő­nök­nő sze­rint több év­ti­ze­des szol­gá­la­ta alatt Len­ke nő­vér dol­go­zott ker­tész­ként, ápo­ló­ként, ár­vák gon­do­zó­ja­ként, és a ka­te­kiz­mus­ra is ta­ní­tott. Leg­in­kább sze­re­tett fel­ada­ta azon­ban a var­ro­da ve­ze­té­se volt. Több száz nő­nek ta­ní­tot­ta meg a hím­zés tit­ka­it is. Az ok­ta­tás­sal 1994-ben ha­gyott fel.

Len­ke nő­vér 1909-ben szü­le­tett Bu­da­pes­ten, 1930-ban csat­la­ko­zott a fe­ren­ce­sek­hez. In­di­á­ba 1934-ben ér­ke­zett, elő­ször Dzsa­bal­pur­ban te­vé­keny­ke­dett, majd 1968-tól Kal­kut­tá­ban szol­gált. A nő­vér mind a mai na­pig ma­gyar ál­lam­pol­gár, fi­a­ta­labb lány­test­vé­re Ma­gyar­or­szá­gon él.

MTI