Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Krisz­tus mond­ja: „Én vi­lá­gos­sá­gul jöt­tem a vi­lág­ba, hogy aki hisz én­ben­nem, ne ma­rad­jon a sö­tét­ség­ben.” Jn 12,46 (Ézs 42,16a; Mt 25,14–30; Fil 3,7–11/12–14/; Zsolt 14) Hát ne ma­rad­junk a ... >>

Élő víz

Nyá­ri hit
Sa­já­tos tu­laj­don­ság a ke­resz­tény hit. Ezer szál­ból fo­nó­dik össze. Né­ha az­zal ál­tat­juk ma­gun­kat, hogy lát­juk a szí­ne­ket: pi­ros-zöld-sár­ga-bar­na-li­la-kék. Az­tán vil­lan egyet a nap fé­nye, és kezd­het­jük a szá­mo­lást elöl­ről. Gya­ní­tom, ha egy­szer min­den szí­nét meg­fej­te­nénk, s az egé­szet új­ra össze­rak­nánk, nem ugyan­azt a szőt­test kap­nánk. >>

Ha­lál­ug­rás
A fiú ott állt a da­ru te­te­jén. Rá­kö­töt­ték a lá­bá­ra a vas­tag gu­mi­kö­te­let, a „se­gí­tő” azt mond­ta: „Ugorj!” A fi­ú­ban az iz­ga­lom és a fé­le­lem kü­lö­nös ele­gye ka­var­gott. „Ugorj már!” – hang­zott új­ra a se­gí­tő hang­ja ki­csit eré­lye­seb­ben. >>

„Is­ten a mi ol­tal­munk és erős­sé­günk”
Küz­de­lem­re hív az élet…
Hang­zik va­sár­nap az ének.
Hét­fő­től ezt ta­pasz­tal­juk,
Kö­re­in­ket egy­re csak fut­juk.
Ám lá­bunk biz­tos ta­la­ja,
Erő­dít­mé­nyünk kő­fa­la
Te vagy, Úr­is­ten.
S mert ... >>

El­mond­tam én, Ámb­ris Ma­ris­ka
„Va­la­ki azt mond­ta egy­szer, a ha­tár­idő a leg­jobb mú­zsa…” – gon­dol­ta az író, mi­köz­ben ide­ge­sen fel-alá jár­kált a la­kás­ban. Ami azt il­le­ti, a le­adá­si ha­tár­idő vé­sze­sen kö­ze­le­dett. A na­pi­lap szer­kesz­tő­sé­ge jegy­ze­tet várt tő­le a szom­ba­ti szám­ba, de a mú­zsát – nem a ha­tár­időt, a má­si­kat, aki­nek a hom­lok­csók­ját vár­ják az al­ko­tó em­be­rek – va­la­hol el­té­rít­het­ték, ed­dig nem volt ér­ke­zé­se meg­lá­to­gat­ni az írót, hiszen csak nem akart el­ké­szül­ni az a frá­nya kéz­irat. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Aki­nek so­kat ad­tak, at­tól so­kat kí­ván­nak, és aki­re so­kat bíz­tak, at­tól töb­bet kér­nek szá­mon. (Lk 12,48b) >>

Ked­ves Hit­test­vé­re­im!
Az e he­ti út­ra­va­ló­val a ro­vat a he­te­dik év­fo­lya­mát kezd­te el. Az Evan­gé­li­kus Élet on-­line vál­to­za­tá­nak ta­nú­sá­ga sze­rint ugyan­is 2003. au­gusz­tus 17-én, Szent­há­rom­ság után a 9. va­sár­nap, a lap 33. szá­má­ban je­lent meg ... >>

Egyházunk egy-két hete

Ta­ní­tó­i­ra em­lé­ke­zett az al­só­sá­gi gyü­le­ke­zet
Sok hí­vő szá­má­ra szép sze­mé­lyes em­lé­ke­ket idé­zett az a gyü­le­ke­zet­épí­tő nap, ame­lyet au­gusz­tus el­se­jén ren­dez­tek Cell­dö­mölk al­só­sá­gi vá­ros­ré­szé­ben. Az idő­seb­bek még jól em­lé­kez­nek a har­minc éve el­hunyt is­ko­la­igaz­ga­tó­ra, Sza­kály De­zső­re és fe­le­sé­gé­re, Ilon­ka né­ni­re… >>

Csá­szá­ri kö­vek a püs­pö­ki hi­va­tal előtt
Akik az utób­bi idő­ben Győr­ben az evan­gé­li­kus püs­pö­ki hi­va­tal kör­nyé­kén jár­tak, meg­ta­pasz­tal­hat­ták, hogy mun­ká­la­to­k zajlanak. A vá­ros ön­kor­mány­za­ta az „ut­caprog­ram” ke­re­té­ben – a köz­mű­szol­gál­ta­tó cé­gek­kel kö­zö­sen – fel­újít­ja a vá­ros föld­fel­szín alat­ti köz­mű­ve­it, va­la­mint út­ja­it és jár­dá­it. >>

Nyár, tá­bo­ro­zás, ze­ne
Ki­len­ce­dik al­ka­lom­mal ren­de­zett nyá­ri ze­nei tá­bort a Nóg­rá­di Egy­ház­me­gye. Mint­egy hat­van fi­a­tal ér­ke­zett az or­szág kü­lön­bö­ző szeg­le­te­i­ből Va­ny­arc­ra, hogy jú­li­us 23. és au­gusz­tus 2. kö­zött mu­zsi­kát ta­nul­has­son. Az or­go­na mel­lett meg­szó­lalt a har­mó­ni­um, a zon­go­ra, a har­mo­ni­ka, a gi­tár, sőt fú­vó­sok és vo­nó­sok is szí­ne­sí­tet­ték a pa­let­tát. >>

Szét­szed­ték az or­go­nát
Egy le­ve­gő­be­fú­vá­sos, az­az pne­u­ma­ti­kus or­go­nát át­lagosan tíz­éven­te ki kell tisz­tí­ta­ni, át kell néz­ni, és a hi­bás ré­sze­ket meg kell ja­ví­ta­ni – már a nyolc­va­nas évek ele­jén így ta­ní­tot­ták a fó­ti evan­gé­li­kus kán­tor­kép­ző­ben. Az or­go­na­ja­ví­tó szak­ma egyik leg­hí­re­sebb ha­zai szak­te­kin­té­lye, Si­pos Ist­ván or­go­na­épí­tő jú­li­us kö­ze­pén mint­egy tíz na­pon át se­rény­ke­dett se­géd­jé­vel a solt­vad­ker­ti evan­gé­li­kus temp­lom or­go­ná­ja kö­rül (il­let­ve ben­ne). Szét­szed­ték, ki­por­szí­vóz­ták, han­gol­gat­ták, majd új­ra össze­rak­ták a hang­szert. Ez az or­go­na egyéb­ként – me­lyet ki­fe­je­zet­ten eb­be a temp­lom­ba ké­szí­tet­tek – 1908-ban ke­rült ki a fő­vá­ro­si csá­szá­ri és ki­rá­lyi Ri­e­ger-or­go­na­gyár­ból. >>

Keresztutak

KEK à la Ly­on
Tisz­telt ol­va­só­im, tö­re­del­mes szív­vel be kell val­la­nom, hogy az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­já­nak (KEK) ti­zen­har­ma­dik, ly­o­ni nagy­gyű­lé­se szá­mom­ra egy­ál­ta­lán nem oko­zott csa­ló­dást. Sőt ki­je­lent­he­tem, hogy tel­jes mér­ték­ben azt kap­tam, ami­re szá­mí­tot­tam. A kér­dés csu­pán az, hogy mi­re is szá­mí­tot­tam, vagy in­kább mi­re nem a Ren­zo Pi­a­no épí­tész ál­tal meg­ál­mo­dott ly­o­ni kong­resszu­si köz­pont pa­zar épü­le­té­ben egy hé­tig tar­tó nagy­gyű­lés­sel kap­cso­lat­ban. >>

Meg­döb­ben­tő ke­gye­lem
A Ba­la­ton-NET au­gusz­tus 19. és 23. kö­zött már a har­ma­dik ta­lál­ko­zó­ra vár­ja Ba­la­ton­sze­mes­re mind­azo­kat, akik a nyá­ri me­leg­ben ki­egyen­sú­lyo­zott és erő­tel­jes bib­lia­ta­ní­tás­ban sze­ret­né­nek tes­ti és lel­ki fel­fris­sü­lést nyer­ni. Az idei prog­ram fő té­má­ja – Jó­nás köny­ve alap­ján – a Meg­döb­ben­tő ke­gye­lem, a fő elő­adó pe­dig dr. Li­am Gol­in­ger ang­li­ai lel­ki­pász­tor, nem­zet­kö­zi­leg el­is­mert bib­lia­ta­ní­tó. >>

Száz­éves ma­gyar apá­ca In­di­á­ban
Az „is­me­ret­len Te­réz anya­ként” em­le­ge­tik azt a ma­gyar apá­cát, aki év­ti­ze­dek óta se­gí­ti a ne­héz sor­sú in­di­ai nő­ket. Len­ke nő­vér pár hét­tel szá­za­dik szü­le­tés­nap­ja után, július kö­ze­pén lett hí­res a szub­kon­ti­nen­sen. >>

To­vább fosz­lik az „ate­is­ta ál­lam” utó­pi­á­ja
Dmi­t­rij Med­ve­gyev kor­mány­fő jú­li­us 22-i be­je­len­té­se alap­ján az orosz is­ko­lák­ban szep­tem­ber­től be­ve­ze­tik a val­lás­ok­ta­tást. Az ér­vény­be lé­pő ren­del­ke­zés ti­zen­nyolc orosz ré­gió ti­zen­két­ezer is­ko­lá­ját érin­ti. Az új tör­vény 2012-től egész Orosz­or­szág­ban 256 ezer di­ák szá­má­ra te­szi le­he­tő­vé a val­lás­órák lá­to­ga­tá­sát. Ez­zel vég­le­ge­sen el­tű­nik az „ate­is­ta ál­lam” utó­pi­á­ja, amely a Szov­jet­uni­ó­ban 1917-ben kez­dő­dött a vö­rös for­ra­da­lom­mal – hang­sú­lyoz­ta az orosz el­nök. >>

Egy­ház­köz­ség vagy tu­ris­ta­gyü­le­ke­zet?
„Pon­to­san tíz év­vel ez­előtt tar­tott itt elő­ször né­met is­ten­tisz­te­le­tet lel­kész” – egy nyolc­van­éves gyü­le­ke­ze­ti tag még pon­to­san em­lé­ke­zett erre, így szü­le­tett meg az év­for­du­lós ün­nep­ség öt­le­te. Te­kin­té­lyes ven­dé­gek utaz­tak má­jus 9-én Hé­víz­re: az evan­gé­li­kus és a re­for­má­tus egy­há­zat Itt­zés Já­nos és Ste­in­bach Jó­zsef püs­pö­kök kép­vi­sel­ték a né­met nyel­vű szol­gá­lat meg­in­du­lá­sá­nak ti­ze­dik év­for­du­ló­ján. >>

Auf Wi­e­der­se­hen, Herr Well­mer – Is­ten Ön­nel!
Mint nyár­idő­ben meg­annyi tár­sas­ház­ban, a lép­cső­ház a Lo­go­di ut­ca 7.-ben is fel­újí­tá­si mun­ká­la­tok­ról árul­ko­dik. Egy-két tárgy szo­kat­lan „hal­mo­zó­dá­sá­tól” el­te­kint­ve azon­ban a leg­fel­ső eme­le­ten a föld­szin­ti fel­for­du­lás­hoz ké­pest pe­dáns rend és tisz­ta­ság fo­gad. Pe­dig itt is ja­vá­ban zaj­lik a ta­ta­ro­zás, hi­szen szep­tem­ber­től új lel­kész köl­tö­zik a bu­dai né­met aj­kú gyü­le­ke­zet – lel­ké­szi hi­va­talt, pa­ró­ki­át és ven­dég­szo­bát egy­aránt ma­gá­ban fog­la­ló – in­gat­la­ná­ba. Az au­gusz­tus 30-i bú­csú-is­ten­tisz­te­le­té­re ké­szü­lő And­re­as Well­mert ki­lenc­évi szol­gá­la­tá­nak ta­pasz­ta­la­ta­i­ról kér­dez­zük. Nincs ne­héz dol­gunk, mert Czen­the Mik­lós tör­té­nész, aki a gyü­le­ke­zet pres­bi­té­ri­u­má­ban – kül­dött­ként – a bu­da­vá­ri ma­gyar gyü­le­ke­zet pres­bi­té­ri­u­mát kép­vi­se­li, elő­ze­te­sen írá­sos össze­fog­la­ló­ba sű­rí­tet­te a leg­fon­to­sabb tud­ni­va­ló­kat. Tol­mács­ként azon­ban nem­igen van szük­ség a se­gít­sé­gé­re, And­re­as Well­mer ugyan­is ki­tű­nő­en be­szél ma­gya­rul, s ha oly­kor még­is el­akad, ked­vün­kért an­go­lul is könnye­dén szi­por­ká­zik. >>

Cz­echos­lo­va­kia
Mint a bib­li­ai tör­té­net­ben a me­nyeg­ző­re, úgy si­et­tem fel a ne­gye­dik eme­let­re. Az egyik lép­cső­for­du­ló­ban meg­áll­tam, és át­vet­tem az ün­nep­lő­ci­pő­met. Itt va­gyok, jö­vök már, ké­szen ál­lok, az ün­nep­lő­ru­hám is raj­tam van, en­ged­je­tek be en­gem is a me­nyeg­ző­re! >>

A Ka­lo­csa–Kecs­ke­mé­ti Fő­egy­ház­me­gye nyi­lat­ko­za­ta a bösz­tör­pusz­tai „kör­temp­lom” épí­té­sé­ről
A Kun­szent­mik­lós-Bösz­tör­pusz­tán „az Élet­fa szom­széd­sá­gá­ban” épü­lő „Hét­bol­dog­asszony-ká­pol­ná­val” kap­cso­lat­ban a ka­lo­csa–kecs­ke­mé­ti fő­egy­ház­me­gyei ér­se­ki hi­va­tal az aláb­bi fel­hí­vás köz­lé­sé­re kér­te a ka­to­li­kus la­pok szer­kesz­tő­sé­ge­it: >>

e-világ

A ki­csi szép
Ernst F. Schu­m­a­cher közgazdász vál­to­za­tos élet­út­ját a ro­vat leg­utób­bi cik­ké­ben már fel­vil­lan­tot­tuk. Az 1950-es évek­ben a bur­mai kor­mány fej­lesz­té­si ta­nács­adó­ja­ként ke­mé­nyen dol­go­zott az or­szág gaz­da­sá­gi stra­té­gi­á­já­nak ki­dol­go­zá­sán, a hét­vé­gé­ket pe­dig egy budd­his­ta ko­los­tor­ban töl­töt­te. Itt döb­bent rá, hogy a bur­ma­i­ak­nak nincs szük­sé­gük azok­ra a fej­lesz­té­sek­re és be­ru­há­zá­sok­ra, ame­lye­ket a nyu­ga­ti ma­te­ri­a­liz­mus szá­muk­ra kí­nál. Sze­gény, de tar­tal­mas éle­tü­ket lát­va Schu­m­a­cher éle­te gyö­ke­res for­du­la­tot vett. El­kezd­te új­ra­gon­dol­ni ko­ráb­ban val­lott gaz­da­sá­gi né­ze­te­it. >>

Keresztény szemmel

Egy drá­mai ki­ál­tás
Au­gusz­tus 2-a a ro­ma ho­lo­kauszt em­lék­nap­ja. 1944-ben ezen a na­pon Ausch­witz­ban meg­öl­ték az ott lé­vő utol­só há­rom­ezer ci­gány fog­lyot. Össze­sen kö­rül­be­lül fél­mil­lió ci­gány esett ál­do­za­tá­ul a ná­ci nép­ir­tás­nak. Az ál­do­za­tok­ról sem­mi­lyen fel­jegy­zés sem ké­szült, még a ne­vü­ket sem is­mer­jük. Gyak­ran bor­zal­mas or­vo­si kí­sér­le­te­ket vé­gez­tek raj­tuk. A leg­több ci­gányt né­met, len­gyel és szlo­vák te­rü­let­ről hur­col­ták el a ha­lál­ba. Ma­gyar­or­szág­ról kö­rül­be­lül har­minc­ezer ci­gányt vit­tek el. II. Já­nos Pál pá­pa ír­ta a ro­ma ho­lo­kauszt öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból: „Ausch­witz szá­munk­ra drá­mai ki­ál­tás: fi­gyel­mez­te­tés az em­be­ri mél­tó­ság és jo­gok tisz­te­let­ben tar­tá­sá­ra.” >>

Gon­do­la­tok az unal­mas pré­di­ká­ci­ó­ról
El­ső gon­do­la­tom Herényi Istvánnak az Evan­gé­li­kus Élet jú­li­us 26-i és au­gusz­tus 2-i szá­má­ban meg­je­lent írása ol­vas­tán ez volt: a bib­li­ai szö­ve­gek több mint ezer­ki­lenc­száz év­vel ez­előt­ti hall­ga­tók­nak szól­tak. >>

Más tol­lá­val ékes­ked­ni a szó­szé­ken?
Sok lel­kész mond el olyan pré­di­ká­ci­ót, me­lyet nem is ő írt. A Deu­tsches Pfar­rer­blatt (Né­met Lel­ké­szek Lap­ja) egyik szer­ző­je ezt nem tart­ja be­csü­let­sér­tő­nek. Ez a gya­kor­lat „teo­ló­gi­a­i­lag meg­ala­poz­ha­tó” és „jo­gi­lag je­len­ték­te­len” – ír­ja a würt­tem­ber­gi lel­kész, Pe­ter Schaal-Ah­lers a Min­den csak lo­pott – plá­gi­u­mok a szó­szé­ken cí­mű írá­sá­ban. >>

A hét témája

Evo­lú­ció kont­ra bib­li­ai ge­ne­zis
Nap­ja­ink­ban több­ször hall­hat­tunk e ré­gi vi­ta fel­éle­dé­sé­ről. Mit ta­nít­sunk a gye­re­ke­ink­nek? A mo­dern tu­do­mány­ra ala­po­zott bio­ló­gia­órán az élő­vi­lág ki­ala­ku­lá­sát, a fa­jok ere­de­tét a Charles Dar­win ne­vé­vel fém­jel­zett fej­lő­dés­el­mé­let ka­no­ni­zált­sá­gá­ban ta­nít­ják. Majd ta­lán még az­nap a hit­tan­órán a di­ák azt ta­nul­ja, hogy Is­ten hét nap alatt te­rem­tet­te a vi­lá­got, tu­laj­don­kép­pen az egész élő vi­lág az utol­só két nap alatt te­rem­te­tett, az em­ber ma­ga pe­dig a leg­utol­só na­pon. >>

evél&levél

Vá­lasz dr. Er­dődy Ti­bor­né ol­va­sói le­ve­lé­re
Ked­ves Test­vé­rem! Öröm­mel ol­vas­tam Az evan­gé­li­kus meg­úju­lás stra­té­gi­á­já­hoz… cím­mel meg­je­lent hoz­zá­szó­lá­sát az Evan­gé­li­kus Élet 2009. au­gusz­tus 2-i szá­má­ban. A mun­ka­cso­port egyik ve­ze­tő­je­ként sze­ret­nék meg­tisz­te­lő so­ra­i­ra rö­vi­den vá­la­szol­ni. >>

„Meg­áll az Is­ten­nek igé­je”
Há­la az Úr­nak Dreny­ovsz­ky Irén­ test­vé­rünk és a Ke­resz­tyén Or­vo­sok Ma­gyar­or­szá­gi Tár­sa­sá­gá­nak vi­lá­gos, igei ál­lás­fog­la­lá­sá­ért („Homofóbia” vagy bib­liai alapvetés?, Evangélikus Élet, 2009/30. szám), va­la­mint ... >>

A közelmúlt krónikája

„Egy nem­ze­dék­nek fo­gom ke­zét”
Sza­kály De­zső nép­ta­ní­tó, igaz­ga­tó 1903 de­cem­be­ré­ben a So­mogy me­gyei Iha­ros­be­rény­ben szü­le­tett, gaz­dál­ko­dó csa­lád­ban. A kom­mün évé­ben kezd­te el a sop­ro­ni evan­gé­li­kus ta­ní­tó­kép­zőt, és négy év­vel ké­sőbb ta­ní­tói ok­le­ve­let is itt szer­zett. Pá­lya­fu­tá­sát Ba­la­to­na­ka­li­ban kezd­te, majd 1925-ben pá­lyáz­ta meg az al­só­sá­gi ál­lást – há­rom év­ti­ze­det töl­tött el itt. >>

Ak­kor, öt­ven­hét­ben…
Sok haj­lott há­tú kér­dő­jel­lel kö­szön­tött ránk 1957. Nagy­apám több­nyi­re az ágyat nyom­ta, alig volt már több negy­ven ki­ló­nál. Az or­vos több­ször ja­va­sol­ta, hogy meg kel­le­ne ope­rál­ni a gyo­mor­rák­ját. Ő azon­ban össze­szo­rí­tott ajak­kal csó­vál­ta a fe­jét. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Krisztusnak a szívünkbe való telepítése pedig azt jelenti, hogy megismerjük őt s amit tőle várhatunk. Hogy ő a mi Megváltónk, akiben Istent Atyánknak nevezhetjük, s vesszük a Szentlelket, aki minden bajunkban bátorságot ad. Így hát ő ... >>

Kultúrkörök

Az er­dé­lyi Dem­sus temp­lo­ma
A tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág egyik leg­fur­csább temp­lo­mát az er­dé­lyi Hu­nyad vár­me­gyé­ben, a mai Ro­má­nia Hu­ne­do­a­ra me­gyé­jé­ben, Dem­sus­ban – hi­va­ta­los ro­mán ne­vén Den­sus­ban – ta­lál­juk. >>

Jegy­zet­lapok
Evan­gé­li­kus temp­lom a Ba­la­ton part­ján. Vé­let­le­nül té­ved­tem er­re, épp egy idős fér­fi szor­gos­ko­dott oda­bent. Jó volt hall­gat­ni, bölcs sza­va­in el­gon­dol­kod­ni. Le­ül­te­tett az utol­só pad­ba, s köz­ben a leg­na­gyobb tisz­te­let­tel be­szélt. „Sze­ret­ni le­het a kö­ve­ket, az ol­tárt. De nem ez a fon­tos, hanem az, hogy Is­ten min­dig se­gí­tett. Az élő, örök Is­ten meg­tar­tot­ta a gyü­le­ke­ze­tet.” Fel­épült, nagy ál­do­zat­tal, a temp­lom, és jön­nek, és jól ér­zik ma­gu­kat az em­be­rek. Sok a fi­a­tal, va­sár­nap dél fe­lé ját­sza­do­zó gye­re­kek bol­dog örö­mé­től han­gos a kert. >>

Ope­ra­há­zak az Új­vi­lág­ban
Kré­nusz Jó­zsef, So­mo­gy­or­szág szü­löt­te négy év­ti­ze­dig volt a New York-i Met­ro­po­li­tan Ope­ra né­ző­té­ri fel­ügye­lő­je, s ti­zen­öt­ezer elő­adá­son vé­gez­te fe­le­lős­ség­tel­jes mun­ká­ját. A Met nép­sze­rű egyé­ni­sé­ge volt, hí­res éne­ke­sek kér­ték ki ta­ná­csát, nyug­díj­ba vo­nu­lá­sa­kor a vá­ros pol­gár­mes­te­re mél­tat­ta mun­ká­ját. Kré­nusz élő le­xi­kon. Ez al­ka­lom­mal az ame­ri­kai kon­ti­nens ope­rá­i­ról ő oszt­ja meg em­lé­ke­it ol­va­só­ink­kal. >>

„Cso­dá­la­tos, hogy ál­lan­dó­an az Úr kö­ze­lé­ben le­he­tünk…”
„Ami­kor Jo­hann Se­bas­ti­an Bach ze­né­je szól, az olyan, mint­ha Is­ten szív­ve­ré­sét hal­la­nánk” – ír­ta Pi­linsz­ky Já­nos. A Bach ze­nei örök­sé­gét ápo­ló Lu­the­rá­nia ének- és zenekar kar­na­gya, egy­há­zunk or­szá­gos ze­ne­igaz­ga­tó­ja, dr. Kamp Sa­la­mon ter­mé­sze­te­sen ma­ra­dék­ta­la­nul egyet­ért a köl­tő­vel; sze­rin­te cso­dá­la­tos, hogy a né­met ze­ne­szer­ző­zse­ni­nek kö­szön­he­tő­en ál­lan­dó­an az Úr kö­ze­lé­ben le­hetünk. De Bach ze­né­je ma­gá­tól ér­tő­dő­en nem­csak a hí­vő­ket vonz­za. Mi­ként a mu­zsi­ká­ját nép­sze­rű­sí­tő, ró­la el­ne­ve­zett – és ha­gyo­má­nyo­san jú­ni­us el­ső nap­ja­i­ban ren­de­zett – he­tet is ün­nep­nek ér­zi szá­mos igé­nyes ko­moly­ze­ne-ked­ve­lő. A ní­vós prog­ram­so­ro­za­tot idén már hu­szad­szor ren­dez­ték meg a De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban. Lutherániánk ve­ze­tő­jé­vel ez al­ka­lom­ból be­szél­get­tünk. >>

Új­ra együtt a Mun­ká­csy-triló­gia
Is­mét együtt van Deb­re­cen­ben Mun­ká­csy Mi­hály hí­res tri­ló­gi­á­ja. Meg­ér­ke­zett Ka­na­dá­ból a hi­ány­zó fest­mény, a Krisz­tus Pi­lá­tus előtt cí­mű al­ko­tás. >>

Az élet ko­moly­sá­ga
Ha utam a Mó­ricz Zsig­mond körtér fe­lé visz, min­dig meg­ál­lok ne­gyed órá­ra. Az új­sá­gos­bó­dé mel­lől né­zem az író szót­lan szo­bor­alak­ját. Ott áll a for­ga­tag­ban, áll és fi­gyel, mint éle­té­ben, mi­kor elő­vet­te jegy­zet­fü­ze­tét. Min­dent le­írt, jót és rosszat, pár­be­szé­de­ket, rit­ka, ízes sza­va­kat, hogy sem­mi és sen­ki ne vesszen el. De ad­dig nagy utat tett meg. Ke­re­sett, vir­raszt­va fo­gal­maz­ta mon­da­ni­va­ló­ját, de az nem ta­lál­ta a med­rét. Pe­dig már if­jan er­re ké­szült, min­dig író akart len­ni: ez­rek szó­szó­ló­ja. >>

Egy „szín­gaz­dag” lel­ké­szi élet
Sár­kány Ti­bor nyu­gal­ma­zott lel­kész szer­kesz­té­sé­ben a Lu­ther Ki­adó­nál ­je­lent meg a Veö­reös Im­re-bre­vi­á­ri­um cí­mű könyv. A bre­vi­á­ri­um szó nyel­vünk­ben ket­tős je­len­té­sű: egyrészt je­lö­li az úgy­ne­ve­zett „zso­lozs­más­köny­vet”, ame­lyet ró­mai ka­to­li­kus szer­ze­te­sek és vi­lá­gi pa­pok kö­te­le­ző mó­don hasz­nál­tak (ez ere­de­ti­leg ki­zá­ró­lag la­tin nyel­vű li­tur­gi­ai anyag volt az egy­ház­atyák bölcs ta­ná­csa­i­val), más­fe­lől hí­res írók, mű­vé­szek, tu­dó­sok idé­ze­te­i­ből össze­ál­lí­tott sze­mel­vény­gyűj­te­ményt je­lent. >>

Pe­tő­fi Sán­dor száz­hat­van éve halt meg
A történészek többségi álláspontja sze­rint száz­hat­van éve, 1849. jú­li­us 31-én Se­ges­vár és Fe­hér­egy­há­za kö­zött a sza­bad­ság­harc egyik utol­só csa­tá­já­ban esett el Pe­tő­fi Sán­dor köl­tő. >>

A vasárnap igéje

Ér­zé­ket­le­nül
Hát nem ez éle­tem leg­na­gyobb nap­ja! Bi­zony kí­nos volt ott áll­ni és be­szá­mol­ni az el­múlt évek hi­á­nya­i­ról. Elég ko­moly kis va­gyon hi­bá­dzott. De vé­gül is le­he­tett vol­na rosszabb is! Az úr egész csen­des volt, sem­mi je­le­net, sem­mi túl­ka­pás. Azt hi­szem, nem is a hi­ány ag­gasz­tot­ta, ha­nem a stí­lu­so­mat nem sze­re­ti, ahogy az ügye­it in­téz­tem. Van ilyen! Vár­ha­tó volt, hogy ki­rúg­nak. Egy­szer kap­nám an­nak a nya­kát a ke­zem­be, aki be­árult! Anél­kül le­het, hogy meg is úsz­hat­tam vol­na. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Há­lát adunk ne­ked, mennyei Atyánk, ezért a mai na­pért. Az ün­ne­pért, igé­dért, a ke­gye­lem for­rá­sá­ért: szent Fi­ad szen­ve­dé­sé­ért, ha­lá­lá­ért és fel­tá­ma­dá­sá­ért. Kö­szön­jük, hogy a Krisz­tus­ban meg­je­lent nagy sze­re­te­ted­del ... >>

Szószóró

Ki le­gyen a pá­rom? (3.)
A pá­rom­mal ez év áp­ri­li­sá­ban ün­ne­pel­tük a har­minc­ne­gye­dik há­zas­sá­gi év­for­du­lón­kat. Na­gyon büsz­kék va­gyunk rá, mint ahogy büsz­kék va­gyunk a gye­re­ke­ink­re is, a hu­szon­nyolc éves, el­ső­szü­lött fi­unk­ra és a hu­szon­öt éves lá­nyunk­ra. Mind­ket­tő­jük a pár­ke­re­sés-pár­vá­lasz­tás kel­lős kö­ze­pén! Ezért is fog­lal­koz­tat a té­ma, ho­gyan tör­té­nik a ki­vá­lasz­tás, az egy­más­ra ta­lá­lás. >>

Cantate

Ez esz­ten­dőt meg­áld­jad, E hús­vét ünne­pé­ben, E pün­kösd ün­ne­pé­ben
Mai éne­ke­ink­ben az a kö­zös, hogy mind­há­rom sze­re­pelt már a Ke­resz­tyén (Du­nán­tú­li) éne­kes­könyv­ben (1911, il­let­ve 1955). Mi­ért ma­radt ki a kö­vet­ke­ző­ből (EÉ, 1982), és mi­ért ke­rült vissza a GyLK-ba? Er­ről és sok min­den más­ról ol­vas­hat­nak cik­künk­ben. >>