Kultúrkörök

Po­gány? Óke­resz­tény? Or­to­dox? Gö­rög­ katolikus? Re­for­má­tus?

A tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág egyik leg­fur­csább temp­lo­mát az er­dé­lyi Hu­nyad vár­me­gyé­ben, a mai Ro­má­nia Hu­ne­do­a­ra me­gyé­jé­ben, Dem­sus­ban – hi­va­ta­los ro­mán ne­vén Den­sus­ban – ta­lál­juk.

A Hát­sze­gi-me­den­cé­ben fel­lel­he­tő épít­mény ke­let­ke­zé­se má­ig nem tisz­tá­zott. El­mé­le­tek­ből vi­szont sok van. Po­gány szer­tar­tá­so­kat be­mu­ta­tó ró­mai Mars-szen­tély­nek épült? Eset­leg óke­resz­tény temp­lom volt? Ma­gas ran­gú ró­mai ka­to­na­tiszt sír­ká­pol­ná­ja? Vagy az Er­dély­be a 13. szá­zad­tól be­te­le­pü­lő ro­mán­ság el­ső or­to­dox temp­lo­ma? Meg­annyi ké­tely…

Ami vi­szont biz­tos: a temp­lo­mot a kö­zép­kor­ban Szent Mik­lós­nak szen­tel­ték. Mai for­má­ja a 13. szá­zad­ban ala­kult ki. Az épít­mény tég­la­lap ala­kú, apszisban végződik, masszív ro­mán stí­lu­sú to­ronnyal van ko­ro­náz­va. Kö­vei a kör­nye­ző ró­mai te­le­pü­lés­ről, Dá­cia tar­to­mány köz­pont­já­ból, Ul­pia Tra­i­a­ná­ból (ma­gya­rul Vár­hely, ro­má­nul Sar­mi­ze­ge­tu­sa) ke­rül­tek ide.

A temp­lo­mot a 14–15. szá­zad­ban be­fo­ga­dó­ké­pes­sé­gé­nek nö­ve­lé­se cél­já­ból meg­tol­dot­ták, de ezek a ki­egé­szí­té­sek be­om­lot­tak, csak ol­dal­fa­lai áll­nak. Szin­tén kö­zép­ko­ri ha­rang­tor­nya kü­lön épí­té­sze­ti egy­sé­get al­kot.

A kör­nyék ne­ve­ze­tes­sé­ge­it érin­tő ki­rán­du­lá­sun­kon pont jó­kor ér­kez­tünk: az ide­gen tu­ris­ták­kal igen ba­rát­sá­gos gö­rög­ke­le­ti hí­vek ép­pen a tíz­órai szent li­tur­gi­á­ra ké­szül­tek, így nyit­va volt a temp­lom. A szűk, bar­lang­sze­rű bel­ső bá­mu­la­tos. Meg­cso­dál­hat­tuk a 15. szá­zad­ban ké­szült fres­kó­it, me­lye­ket ké­sőbb meg­cson­kí­tot­tak, majd le­va­kol­tak.

Az Er­dő­el­ve szin­te egé­szét be­né­pe­sí­tő ro­mán­ság öle­lé­sé­ben a dél-er­dé­lyi ma­gya­rok évszázadokig hű­sé­ge­sen őriz­ték sa­ját szi­ge­te­i­ket – egé­szen a 20. szá­za­di te­rü­le­ti és az en­nek nyo­má­ban já­ró et­ni­kai vál­to­zá­so­kig. Az 1900-as hi­va­ta­los nép­szám­lá­lás sze­rint Dem­sus la­kos­sá­gá­nak 7,8 szá­za­lé­ka volt ma­gyar, több­sé­gük a re­for­má­tus fe­le­ke­zet­hez tar­to­zott.

A pro­tes­tán­sok már a 16. szá­zad­tól kö­zö­sen hasz­nál­ták a temp­lom­épü­le­tet az or­to­do­xok­kal, a 17–18. szá­zad­tól pe­dig a gö­rög ka­to­li­ku­sok­kal, mert az er­dé­lyi ro­mán­ság több­sé­ge egé­szen a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő erő­sza­kos egye­sí­té­sig eh­hez a fe­le­ke­zet­hez tar­to­zott.

A temp­lom el­ső fel­újí­tá­sá­ra a 20. szá­zad ele­jén, még a ma­gyar köz­igaz­ga­tás ide­jén ke­rült sor. A re­konst­ruk­ció az 1960-as évek ele­jén in­dult új­ra, és több hul­lám­ban foly­ta­tó­dott. A fal­fest­mé­nyek is ek­kor ke­rül­tek nap­vi­lág­ra. A temp­lom je­len­tő­sé­gét mu­tat­ja, hogy az UNES­CO vi­lág­örök­ség-ja­vas­la­ti lis­tá­ján is sze­re­pel.

Re­zsa­bek Nán­dor