Élő víz

Küz­de­lem­re hív az élet…
Hang­zik va­sár­nap az ének.
Hét­fő­től ezt ta­pasz­tal­juk,
Kö­re­in­ket egy­re csak fut­juk.
Ám lá­bunk biz­tos ta­la­ja,
Erő­dít­mé­nyünk kő­fa­la
Te vagy, Úr­is­ten.

S mert fá­ra­dunk, el­esünk,
Sír­nánk, s nem ne­ve­tünk.
Még­is öröm­re hívsz el,
De­rűt kí­nálsz szent ke­zed­del!
Mert lá­bunk biz­tos ta­la­ja,
Erő­dít­mé­nyünk kő­fa­la
Te vagy, Úr­is­ten.

Mi­kor a vég­nek völ­gye vonz,
S lel­künk szám­adás­tól fél,
Üd­vöt nem ér­de­mek be­cse hoz,
Ha­nem a krisz­tu­si vér!
Így lá­bunk biz­tos ta­la­ja,
Erő­dít­mé­nyünk kő­fa­la
Te vagy, Úr­is­ten.

Rab Fe­renc Le­ven­te