Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 32 - Szét­szed­ték az or­go­nát

Egyházunk egy-két hete

Szét­szed­ték az or­go­nát

(Az­tán össze is rak­ták)

Egy le­ve­gő­be­fú­vá­sos, az­az pne­u­ma­ti­kus or­go­nát át­lagosan tíz­éven­te ki kell tisz­tí­ta­ni, át kell néz­ni, és a hi­bás ré­sze­ket meg kell ja­ví­ta­ni – már a nyolc­va­nas évek ele­jén így ta­ní­tot­ták a fó­ti evan­gé­li­kus kán­tor­kép­ző­ben. Az or­go­na­ja­ví­tó szak­ma egyik leg­hí­re­sebb ha­zai szak­te­kin­té­lye, Si­pos Ist­ván or­go­na­épí­tő jú­li­us kö­ze­pén mint­egy tíz na­pon át se­rény­ke­dett se­géd­jé­vel a solt­vad­ker­ti evan­gé­li­kus temp­lom or­go­ná­ja kö­rül (il­let­ve ben­ne). Szét­szed­ték, ki­por­szí­vóz­ták, han­gol­gat­ták, majd új­ra össze­rak­ták a hang­szert. Ez az or­go­na egyéb­ként – me­lyet ki­fe­je­zet­ten eb­be a temp­lom­ba ké­szí­tet­tek – 1908-ban ke­rült ki a fő­vá­ro­si csá­szá­ri és ki­rá­lyi Ri­e­ger-or­go­na­gyár­ból.

Si­pos Ist­ván gyer­mek­ko­ra óta or­go­na­épí­tő­nek ké­szült. Leg­utol­já­ra 1997-ben ja­ví­tot­ta a vad­ker­ti or­go­nát.

– Mi­lyen or­go­nák­kal fog­lal­ko­zik? – kérdeztem tőle.

– Az or­go­nák­nál há­rom­fé­le rend­szer van: a leg­ré­geb­bieken ta­lál­ha­tó a me­cha­ni­kus rend­szer, ami­kor a já­té­kos ma­ga nyit­ja meg a bil­len­tyűk­kel a sze­le­pet; majd a pne­u­ma­ti­kus, ahol hat mil­li­mé­te­res ólom­csö­ve­ken ke­resz­tül megy a le­ve­gő, és az vég­zi el a mun­kát; és vé­gül az elekt­ro­mos rend­szer, ahol áram megy egy ve­ze­té­ken ke­resz­tül, és re­lé ve­zér­li. Én mind a há­rom faj­tá­val ta­lál­koz­tam már. Ta­pasz­ta­la­ta­im alap­ján Bu­da­pes­ten és a na­gyobb vá­ro­sok­ban jobb ál­la­pot­ban van­nak az or­go­nák, ta­lán mert kar­ban­tar­tá­su­kat job­ban meg­kö­ve­tel­ték az adott gyü­le­ke­zet­től.

– A solt­vad­ker­ti evan­gé­li­kus temp­lom or­go­ná­ján mi­lyen ja­ví­tá­so­kat vég­zett el?

– Ez a hangszer 1997-ben komp­lett fel­újí­tá­son esett át. A mos­ta­ni fel­újí­tás, ja­ví­tás után az or­go­na ugyan­olyan ál­la­pot­ba ke­rült, mint meg­épí­té­se­kor. A mos­ta­ni ja­ví­tá­skor töb­bek kö­zött a bőr­ al­kat­ré­szek cse­ré­je tör­tént meg, ame­lyek a ti­zen­két év alatt el­fá­rad­tak, ki­lyu­kad­tak. Szú el­le­ni ke­ze­lést vé­gez­tünk né­hány al­kat­rész­en. Emel­lett a síp­te­ret és ma­gát a sí­po­kat is ki kel­lett tisz­tí­ta­ni. Hang­színt és hang­erőt ál­lí­tot­tunk be se­gé­dem­mel, majd vé­gül a tisz­tá­ra han­go­lás tör­tént meg.

– Mi a tech­ni­ká­ja a „tisz­tá­ra han­go­lás­nak”?

– A fa- és fém­sí­pok han­go­lá­sa­kor meg­kü­lön­böz­tet­nek nyi­tott és fö­dött sí­pot. A fö­dött sí­pon egy úgy­ne­ve­zett du­gó van, ezt föl-le ütö­ge­tik. Ez a du­gó a síp­ban lé­vő lég­osz­lo­pot sza­bá­lyoz­za. A nyi­tott sí­pokat a han­go­ló­gyű­rűkkel, a pi­ciket pe­dig szű­kí­tés­sel vagy nyi­tás­sal le­het han­gol­ni. Az el­ső vi­lág­há­bo­rú­ban az or­go­na­sí­pok egy ré­szét a ha­di­ipar ré­szé­re le kel­lett ad­ni, épp­úgy, mint a ha­ran­go­kat. Eze­ket az­tán a hú­szas évek­ben pó­tol­ták. A hom­lok­za­ti sí­pok ere­de­ti­ek, ón­ból ké­szül­tek, azon­ban az al­só ré­szen lé­vők csak dísz­sí­pok, te­hát han­got nem ad­nak ki.

Mint a mes­ter el­mond­ta, elő­for­dult, hogy munkája során egy-egy gyü­le­ke­zet­ben ér­té­kes or­go­nát fe­de­zett fel. Ta­pasz­ta­lata sze­rint sok gyü­le­ke­zet nagy becs­ben tart­ja ré­gi hang­sze­rét, de saj­nos az is elő­for­dul, hogy bár ér­té­kes az or­go­na, az egy­ház­köz­ség­nek nincs anya­gi fe­de­ze­te a ja­ví­tá­sá­ra, kar­ban­tar­tá­sá­ra.