Keresztény szemmel
Más tollával ékeskedni a szószéken?
Sok lelkész mond el olyan prédikációt, melyet nem is ő írt. A Deutsches Pfarrerblatt (Német Lelkészek Lapja) egyik szerzője ezt nem tartja becsületsértőnek. Ez a gyakorlat „teológiailag megalapozható” és „jogilag jelentéktelen” – írja a württembergi lelkész, Peter Schaal-Ahlers a Minden csak lopott – plágiumok a szószéken című írásában.
Hogy vajon hány teológus hirdet „idegen igét”, arról nem szól a szerző. De például csupán az egyik internetes portálon (Göttinger Predigten), melyen igehirdetések olvashatók, hatvanezer látogató fordul meg havonta. Természetesen ezenkívül léteznek még más prédikáció-adatbankok. Állítólag jó okai vannak, hogy a teológusok más tollával ékeskednek: sokaknak egyszerűen nincs ideje igehirdetést írni. A lelkészek hétköznap annyira túlterheltek, hogy erre már az egyházi vezetés figyelmét is föl kellene hívni – véli Schaal-Ahlers.
Az egyházatya, Iréneusz (135–202) így fogalmazott: „A prédikáció nem az igehirdető tulajdona: Isten a szerzője.”
A heidelbergi teológustól, Rudolf Bohrentől származik az a tanács, hogy egy tehetségtelen prédikátor jobb és nagyobb hatást ér el, ha más prédikációját használja fel, mintha a sajátjával „zátonyra fut”. Schaal-Ahlers ebből arra következtet, hogy a szószéki plágium akár a németországi evangélikus egyház minőségbiztosításához is hozzájárulhat.
Forrás: idea Spektrum (2008. augusztus 7.)