e-világ
A kicsi szép
2. rész: A kicsiség erénye
Ernst F. Schumacher közgazdász változatos életútját a rovat legutóbbi cikkében már felvillantottuk. Az 1950-es években a burmai kormány fejlesztési tanácsadójaként keményen dolgozott az ország gazdasági stratégiájának kidolgozásán, a hétvégéket pedig egy buddhista kolostorban töltötte. Itt döbbent rá, hogy a burmaiaknak nincs szükségük azokra a fejlesztésekre és beruházásokra, amelyeket a nyugati materializmus számukra kínál. Szegény, de tartalmas életüket látva Schumacher élete gyökeres fordulatot vett. Elkezdte újragondolni korábban vallott gazdasági nézeteit.
A közgazdász szállóigévé vált könyvcíme nehezen született meg. Az eredeti címet (A méret, ami számít) a kiadó rossznak találta és egyszerűen áthúzta. Igaza volt. Schumacher egyetértett az új címmel is, de úgy fogalmazott, hogy a gazdaságban – és általában az életben – megfelelő méretű dolgokra van szükség: hol kicsire, hol nagyra. „Ma az óriási méretek szinte egyetemes bálványimádásában szenvedünk. Ezért feltétlenül szükséges a kicsinység erényeinek hangsúlyozása ott, ahol ez helyénvaló.”
Könyvére megjelenése után kevesen figyeltek fel, s inkább csak azok, akik már eleve nyitottak voltak ezekre a gondolatokra. A világsiker csak akkor jött el, mikor a növekedési őrület fokozódott, és Schumacher gondolatai egyre aktuálisabbá váltak.
Tovább nem halaszthatom, meg kell írnom, hogy szerintem Schumacher mit szólna a mai világhoz, a mai Magyarországhoz. Tévedéseimért én felelek.
Kezdjük Piliscsabán, ahol nemcsak az evangélikusok, de az egész település lélekszáma nő. Az óvodáskorúaké is. A történet előzménye: 2008 augusztusában az akkori polgármester örömmel tudatta mindenkivel, hogy Piliscsaba európai uniós pályázata nyert: a kormány egy új, tizenkét csoportos óvoda felépítésére 497 millió forintot szavazott meg. Majd 2009 júniusában óriási vihart kavart, hogy az újonnan megválasztott polgármester bejelentette: a képviselő-testület áttekintette a gazdasági számításokat, és úgy döntött, hogy visszautalják az elkülönített számlán tartott előleget. Kiderült, hogy az óvodaépítés várható összköltsége 780 millió forint, vagyis az elnyert 497 millió forintot Piliscsaba Nagyközség Önkormányzatának több mint 282 millió önrésszel kell kiegészítenie. A polgármester szerint a település nem verheti felelőtlen kiadásba magát. A képviselők alternatív megoldásokon gondolkodnak. Ezek egyike lehet a meglévő óvodák felújítása, bővítése.
Az eset nem egyedi. Az Európai Unió és a hazai pályázati rendszerek a nagyberuházásokat kedvelik. Kevesebb pályázóval kell szerződést kötni, kevesebb elszámolást kell ellenőrizni, országunk büszkén elmondhatja, hogy a rendelkezésre álló keret döntő többségét máris le tudtuk hívni.
Ha Piliscsabának nem került volna irreálisan sok pénzébe, talán ott is megvalósul a „nagy projekt”. Mit számít ilyenkor, hogy mi a gyerekek, a szülők és a környezet érdeke? Biztos, hogy az a jó, ha a falu távolabbi végéből kocsival kell szállítani óvodába a gyerekeket? Nem az, ha a szülők kellemes séta közben beszélgetnek a gyerekükkel, hanem az, ha idegesen parkolóhelyet keresnek? Ha a forgalomnövekedés mások életét is megnehezíti? Ha az ovisoknak egy barátságos hangulatú, kevés csoportból álló óvoda helyett egy nagy intézménybe kell beilleszkedniük?
Nem kell ahhoz az Európai Unióban élni, hogy Schumacher időszerűségét megtapasztaljuk. Kaliforniában 1998-ban jelent meg Steven Gorelick könyve, amelynek címe magyarul: A kicsi szép, a nagy államilag támogatott – Az adófizetők pénzén előidézett társadalmi és környezeti válság. A találó címhez a világ minden részéről idézhetünk példákat.
De maradjunk Magyarországon. A hipermarketek és a kisboltok témáját mindannyian jól ismerjük. A főváros határában, a budaörsi kopárok alján alig tizenöt éve jelent meg az első „óriásdoboz”; mára – a beruházóknak adott jelentős adókedvezményeknek is köszönhetően – átalakult a táj. Ameddig a szem ellát, hipermarketek, barkácsáruházak, elektronikai áruházak, outlet centerek – és persze aszfaltozott utak meg autóparkolók foglalnak el minden talpalatnyi helyet. Ma már tudjuk, hogy a külföldi beruházóknak az az ígérete, hogy munkahelyet teremtenek, önmagában ugyan igaz – de működésük hatására nagyon sok „sarki fűszeres” zárt be, hagyományos bevásárlóutcák néptelenedtek el.
A hipermarketek és bevásárlóközpontok által okozott gazdasági és környezeti károk felsorolására nem maradt hely, de egy kérdésre igen: hol van több esély arra, hogy a jól ismert kereskedő tanácsokkal segít nekünk, a kisboltban vagy az óriásboltban?
Hulladékkezelés és szennyvíztisztítás, energiagazdálkodás és mezőgazdasági termelés mind mind olyan területek, ahol bemutathatnánk: a kicsi – vagy célszerű méretű, de semmiképpen sem a hivalkodóan óriási – a szép. Schumacher idézett művének Emberarcú technika című fejezetében így fogalmaz: „Furcsamód a Hegyi beszéd meglehetősen pontos útbaigazítást ad arról a szemléletmódról, amely elvezethet az életben maradás gazdaságtanához.”
Két hét múlva egy üdítő példán szeretném bemutatni, hogy nem reménytelen a szemléletváltás. A hazai erdőkben terjed a gondolat: a kicsi szép.
Gadó György Pál