e-világ

Ernst F. Schu­m­a­cher közgazdász vál­to­za­tos élet­út­ját a ro­vat leg­utób­bi cik­ké­ben már fel­vil­lan­tot­tuk. Az 1950-es évek­ben a bur­mai kor­mány fej­lesz­té­si ta­nács­adó­ja­ként ke­mé­nyen dol­go­zott az or­szág gaz­da­sá­gi stra­té­gi­á­já­nak ki­dol­go­zá­sán, a hét­vé­gé­ket pe­dig egy budd­his­ta ko­los­tor­ban töl­töt­te. Itt döb­bent rá, hogy a bur­ma­i­ak­nak nincs szük­sé­gük azok­ra a fej­lesz­té­sek­re és be­ru­há­zá­sok­ra, ame­lye­ket a nyu­ga­ti ma­te­ri­a­liz­mus szá­muk­ra kí­nál. Sze­gény, de tar­tal­mas éle­tü­ket lát­va Schu­m­a­cher éle­te gyö­ke­res for­du­la­tot vett. El­kezd­te új­ra­gon­dol­ni ko­ráb­ban val­lott gaz­da­sá­gi né­ze­te­it.

A köz­gaz­dász szál­ló­igé­vé vált könyv­cí­me ne­he­zen szü­le­tett meg. Az ere­de­ti cí­met (A mé­ret, ami szá­mít) a ki­adó rossz­nak ta­lál­ta és egy­sze­rű­en át­húz­ta. Iga­za volt. Schu­m­a­cher egyet­ér­tett az új cím­mel is, de úgy fo­gal­ma­zott, hogy a gaz­da­ság­ban – és ál­ta­lá­ban az élet­ben – meg­fe­le­lő mé­re­tű dol­gok­ra van szük­ség: hol ki­csi­re, hol nagy­ra. „Ma az óri­á­si mé­re­tek szin­te egye­te­mes bál­vány­imá­dá­sá­ban szen­ve­dünk. Ezért fel­tét­le­nül szük­sé­ges a ki­csiny­ség eré­nye­i­nek hang­sú­lyo­zá­sa ott, ahol ez he­lyén­va­ló.”

Köny­vé­re meg­je­le­né­se után ke­ve­sen fi­gyel­tek fel, s in­kább csak azok, akik már ele­ve nyi­tot­tak vol­tak ezek­re a gon­do­la­tok­ra. A vi­lág­si­ker csak ak­kor jött el, mi­kor a nö­ve­ke­dé­si őrü­let fo­ko­zó­dott, és Schu­m­a­cher gon­do­la­tai egy­re ak­tu­á­li­sab­bá vál­tak.

To­vább nem ha­laszt­ha­tom, meg kell ír­nom, hogy sze­rin­tem Schu­­ma­cher mit szól­na a mai vi­lág­hoz, a mai Ma­gyar­or­szág­hoz. Té­ve­dé­se­i­mért én fe­le­lek.

Kezd­jük Pi­lis­csa­bán, ahol nem­csak az evan­gé­li­ku­sok, de az egész te­le­pü­lés lé­lek­szá­ma nő. Az óvo­dás­ko­rú­a­ké is. A történet előz­ménye: 2008 au­gusz­tu­sá­ban az ak­ko­ri pol­gár­mes­ter öröm­mel tu­dat­ta min­den­ki­vel, hogy Pi­lis­csa­ba eu­ró­pai uni­ós pá­lyá­za­ta nyert: a kor­mány egy új, ti­zen­két cso­por­tos óvo­da fel­épí­té­sé­re 497 mil­lió fo­rin­tot sza­va­zott meg. Majd 2009 jú­ni­u­sá­ban óri­á­si vi­hart ka­vart, hogy az újon­nan meg­vá­lasz­tott pol­gár­mes­ter be­je­len­tet­te: a kép­vi­se­lő-tes­tü­let át­te­kin­tet­te a gaz­da­sá­gi szá­mí­tá­so­kat, és úgy dön­tött, hogy vissza­utal­ják az el­kü­lö­ní­tett szám­lán tar­tott elő­le­get. Ki­de­rült, hogy az óvo­da­épí­tés vár­ha­tó össz­költ­sé­ge 780 mil­lió fo­rint, vagy­is az el­nyert 497 mil­lió fo­rin­tot Pi­lis­csa­ba Nagy­köz­ség Ön­kor­mány­za­tá­nak több mint 282 mil­lió ön­résszel kell ki­egé­szí­te­nie. A pol­gár­mes­ter sze­rint a te­le­pü­lés nem ver­he­ti fe­le­lőt­len ki­adás­ba ma­gát. A kép­vi­se­lők al­ter­na­tív meg­ol­dá­so­kon gon­dol­kod­nak. Ezek egyi­ke le­het a meg­lé­vő óvo­dák fel­újí­tá­sa, bő­ví­té­se.

Az eset nem egye­di. Az Eu­ró­pai Unió és a ha­zai pá­lyá­za­ti rend­sze­rek a nagy­be­ru­há­zá­so­kat ked­ve­lik. Ke­ve­sebb pá­lyá­zó­val kell szer­ző­dést köt­ni, ke­ve­sebb el­szá­mo­lást kell el­len­őriz­ni, or­szá­gunk büsz­kén el­mond­hat­ja, hogy a ren­del­ke­zés­re ál­ló ke­ret dön­tő több­sé­gét már­is le tud­tuk hív­ni.

Ha Pi­lis­csa­bá­nak nem ke­rült vol­na ir­re­á­li­san sok pén­zé­be, ta­lán ott is meg­va­ló­sul a „nagy pro­jekt”. Mit szá­mít ilyen­kor, hogy mi a gye­re­kek, a szü­lők és a kör­nye­zet ér­de­ke? Biz­tos, hogy az a jó, ha a fa­lu tá­vo­lab­bi vé­gé­ből ko­csi­val kell szál­lí­ta­ni óvo­dá­ba a gye­re­ke­ket? Nem az, ha a szü­lők kel­le­mes sé­ta köz­ben be­szél­get­nek a gye­re­kük­kel, ha­nem az, ha ide­ge­sen par­ko­ló­he­lyet ke­res­nek? Ha a for­ga­lom­nö­ve­ke­dés má­sok éle­tét is meg­ne­he­zí­ti? Ha az ovi­sok­nak egy ba­rát­sá­gos han­gu­la­tú, ke­vés cso­port­ból ál­ló óvo­da he­lyett egy nagy in­téz­mény­be kell be­il­lesz­ked­ni­ük?

Nem kell ah­hoz az Eu­ró­pai Uni­ó­ban él­ni, hogy Schu­m­a­cher idő­sze­rű­sé­gét meg­ta­pasz­tal­juk. Ka­li­for­ni­á­ban 1998-ban je­lent meg Ste­ven Gor­elick köny­ve, amely­nek cí­me ma­gya­rul: A ki­csi szép, a nagy ál­la­mi­lag tá­mo­ga­tott – Az adó­fi­ze­tők pén­zén elő­idé­zett tár­sa­dal­mi és kör­nye­ze­ti vál­ság. A ta­lá­ló cím­hez a vi­lág min­den ré­szé­ről idéz­he­tünk pél­dá­kat.

De ma­rad­junk Ma­gyar­or­szá­gon. A hi­per­mar­ke­tek és a kis­bol­tok té­má­ját mind­annyi­an jól is­mer­jük. A fő­vá­ros ha­tá­rá­ban, a bu­da­ör­si ko­pá­rok al­ján alig ti­zen­öt éve je­lent meg az el­ső „óri­ás­do­boz”; má­ra – a be­ru­há­zók­nak adott je­len­tős adó­ked­vez­mé­nyek­nek is kö­szön­he­tő­en – át­ala­kult a táj. Amed­dig a szem el­lát, hi­per­mar­ke­tek, bar­kács­áru­há­zak, elekt­ro­ni­kai áru­há­zak, out­let cen­te­rek – és per­sze asz­fal­to­zott utak meg au­tó­par­ko­lók fog­lal­nak el min­den tal­pa­lat­nyi he­lyet. Ma már tud­juk, hogy a kül­föl­di be­ru­há­zók­nak az az ígé­re­te, hogy mun­ka­he­lyet te­rem­te­nek, ön­ma­gá­ban ugyan igaz – de mű­kö­dé­sük ha­tá­sá­ra na­gyon sok „sar­ki fű­sze­res” zárt be, ha­gyo­má­nyos be­vá­sár­ló­ut­cák nép­te­le­ned­tek el.

A hi­per­mar­ke­tek és be­vá­sár­ló­köz­pon­tok ál­tal oko­zott gaz­da­sá­gi és kör­nye­ze­ti ká­rok fel­so­ro­lá­sá­ra nem ma­radt hely, de egy kér­dés­re igen: hol van több esély ar­ra, hogy a jól is­mert ke­res­ke­dő ta­ná­csok­kal se­gít ne­künk, a kis­bolt­ban vagy az óri­ás­bolt­ban?

Hul­la­dék­ke­ze­lés és szenny­víz­tisz­tí­tás, ener­gia­gaz­dál­ko­dás és me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lés mind mind olyan te­rü­le­tek, ahol be­mu­tat­hat­nánk: a ki­csi – vagy cél­sze­rű mé­re­tű, de sem­mi­kép­pen sem a hi­val­ko­dó­an óri­á­si – a szép. Schu­m­a­cher idé­zett mű­vé­nek Em­ber­ar­cú tech­ni­ka cí­mű fe­je­ze­té­ben így fo­gal­maz: „Fur­csa­mód a He­gyi be­széd meg­le­he­tő­sen pon­tos út­ba­iga­zí­tást ad ar­ról a szem­lé­let­mód­ról, amely el­ve­zet­het az élet­ben ma­ra­dás gaz­da­ság­ta­ná­hoz.”

Két hét múl­va egy üdí­tő pél­dán sze­ret­ném be­mu­tat­ni, hogy nem re­mény­te­len a szem­lé­let­vál­tás. A ha­zai er­dők­ben ter­jed a gon­do­lat: a ki­csi szép.

Ga­dó György Pál