Élő víz

Em­be­ri élet­ko­rok: cse­cse­mő-, gyer­mek-, ka­masz-, if­jú-, fel­nőtt-, kö­zép-, idős-, öreg-, agg­kor. Az em­ber sa­ját kor­sza­ka­it leg­in­kább ese­mé­nyek­hez kö­tő­dő em­lé­ke­ken ke­resz­tül tud­ja fel­idéz­ni – de új­ra át­él­ni so­ha­sem. A tes­ti-lel­ki meg­ta­pasz­ta­lás nem le­het­sé­ges más­kor, csak a je­len­ben. A Te­rem­tő így al­ko­tott meg ben­nün­ket: elég min­den nap­nak a ba­ját egy­szer el­vi­sel­ni. Ami a jö­vő­re vo­nat­ko­zik, tel­jes­ség­gel ti­tok. Leg­fel­jebb el­kép­zel­ni, re­mél­ni tud­juk. Az át­élés majd kö­vet­ke­zik, s az is csak egy­sze­ri lesz.

A nem­ze­dé­kek kö­zöt­ti „el­len­tét” mi­ből fa­kad? El­len­tét-e, vagy va­la­mi egé­szen más? Úgy ta­pasz­ta­lom, hogy éle­tem ko­ráb­bi sza­ka­sza­i­ban át­élt cse­le­ke­de­te­i­met, dön­té­se­i­met mint meg­fej­ten­dő ta­lányt pró­bá­lom meg­ér­te­ni, hi­szen a je­le­nem már más kor­osz­tály­ban zaj­lik. Ho­gyan ért­het­ném meg ak­kor a má­sik em­be­ré­it?

Vár­ha­tom-e, hogy egy olyan em­ber, aki nem az én kor­osz­tá­lyom tag­ja, meg­ért­sen? Még vagy már ő nem ab­ban él. Egy fi­a­tal em­ber nem él­te még meg azt a kort, ame­lyet én. Így ju­tot­tam el ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re, hogy Te­rem­tőnk bib­li­ai ki­je­len­té­se, mi­sze­rint „nem jó az em­ber­nek egye­dül len­ni” (1Móz 2,18), bár azon a he­lyen a fér­fi és a nő kap­cso­la­tá­ra vo­nat­ko­zik, de mi­vel Ádám azt je­len­ti: em­ber, mind­nyá­junk­ra ér­vé­nyes. Az egy­más­ra utalt­ság min­den kor­osz­tály­ra jel­lem­ző.

Más em­bert, más kor­osz­tályt meg­ér­te­ni nem le­het el­mé­le­ti is­me­re­tek alap­ján, csak gya­kor­lat­ban. Idős a fi­a­talt, fi­a­tal az időst csak sa­ját kap­cso­la­ta­in ke­resz­tül tud­ja meg­ér­te­ni. Saj­nos azon­ban mind­két fél leg­in­kább kül­ső­sé­gek alap­ján al­kot vé­le­ményt a má­sik­ról.

Mi­vel idős va­gyok, hadd kér­jem ez­úton a fi­a­ta­lo­kat: igye­kez­ze­nek „test­kö­zel­ből”, időt ál­doz­va meg­is­mer­ni az idő­se­ket! Ahogy a fi­a­tal­ság di­vat­ja fél­re­ve­zet­het idő­se­ket, úgy az idős em­ber tes­ti ál­la­po­ta is té­ves kö­vet­kez­te­tés­re kész­tet­he­ti a fi­a­talt. A fi­zi­kai ál­la­pot – sem fi­a­tal­nál, sem idős­nél – nem jár tör­vény­sze­rű­en lel­ki, szel­le­mi ér­ték­te­len­ség­gel. Más-más ér­té­ke­ket – de ér­té­ke­ket! – kép­vi­sel min­den em­ber, így a fi­a­tal és az idős is.

Egy­más nem is­me­ré­se sok­kal több és na­gyobb bajt okoz csa­lá­don, sőt az egész tár­sa­dal­mon be­lül, mint az együtt­élés úgy­ne­ve­zett hát­rá­nyai. A gyer­mek, a fi­a­tal rá van utal­va a fel­nőtt­re, s majd idős­ként rá lesz utal­va a fi­a­tal­ra. Ez tör­vény­sze­rű, az élet rend­je. Az Is­ten aka­ra­ta sze­rin­ti élet, a jé­zu­si sze­re­tet ki­bon­ta­ko­zá­sa lel­künk­ben csak így va­ló­sít­ha­tó meg, fi­a­tal- és nem fi­a­tal kor­ban egy­aránt. Én így ér­zem.

Csu­ti Ist­ván­né