Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Az össze­om­lást gőg elő­zi meg, a bu­kást pe­dig fel­fu­val­ko­dott­ság. Péld 16,18 (Kol 3,12; Lk 19,41–48; Róm 9,1–8.14–16; Zsolt 62) A bib­li­ai böl­cses­ség örök­nek tű­nő igaz­sá­got fo­gal­maz meg. Ma a ... >>

Élő víz

Baj­nok­ká vál­ni
Baj­nok­nak len­ni jó ér­zés. Baj­nok­ként áll­ni má­sok előtt: va­la­mi ma­gá­val ra­ga­dó­an va­rázs­la­tos do­log – és er­re nem­csak a ma­ga­mu­to­ga­tó em­be­rek vágy­nak, ha­nem a sze­ré­nyek, csen­de­sek is, csak ép­pen ben­nük más úton-mó­don ke­rül a fel­szín­re. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Bol­dog az a nem­zet, amely­nek Is­te­ne az Úr, az a nép, ame­lyet örök­sé­gül vá­lasz­tott. (Zsolt 33,12) >>

El­len­té­tek?
Em­be­ri élet­ko­rok: cse­cse­mő-, gyer­mek-, ka­masz-, if­jú-, fel­nőtt-, kö­zép-, idős-, öreg-, agg­kor. Az em­ber sa­ját kor­sza­ka­it leg­in­kább ese­mé­nyek­hez kö­tő­dő em­lé­ke­ken ke­resz­tül tud­ja fel­idéz­ni – de új­ra át­él­ni so­ha­sem. A tes­ti-lel­ki meg­ta­pasz­ta­lás nem le­het­sé­ges más­kor, csak a je­len­ben. A Te­rem­tő így al­ko­tott meg ben­nün­ket: elég min­den nap­nak a ba­ját egy­szer el­vi­sel­ni. Ami a jö­vő­re vo­nat­ko­zik, tel­jes­ség­gel ti­tok. Leg­fel­jebb el­kép­zel­ni, re­mél­ni tud­juk. Az át­élés majd kö­vet­ke­zik, s az is csak egy­sze­ri lesz. >>

Tol­vaj
El­ső­ként in­kább vic­ces­nek tű­nik az öt­let, de ami­kor el­ki­ál­tom ma­gam, már tu­dom, hogy nem az. Má­so­dik eme­le­ti ab­la­kom­ból né­zek az ut­cá­ra. Pont a há­zunk ka­pu­ja előt­ti tér­ség­re lá­tok, aho­vá lel­kes ház­gond­no­kunk ... >>

Egyházunk egy-két hete

Ba­jo­rok Bony­há­don
A ba­jor­or­szá­gi Er­ding evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­te és a bony­há­di egy­ház­köz­ség kö­zött im­már több mint ti­zen­öt éve mű­kö­dik a part­ner­kap­cso­lat, a ba­jor és a ma­gyar evan­gé­li­kus egy­ház kö­zöt­ti szer­ző­dés cik­ke­lye­i­hez iga­zod­va. En­nek je­gyé­ben éven­te ta­lál­koz­nak a két gyü­le­ke­zet idő­sebb tag­jai, il­let­ve az if­jú­ság kö­zös tá­bo­ro­zás­ra, hús­vé­ti ün­nep­lés­re, hol Ma­gyar­or­szá­gon, hol pe­dig Ba­jor­or­szág­ban. Idén au­gusz­tus 9-én es­te kez­dő­dött az együt­tes prog­ram a Ba­la­ton­nál. >>

Szív­vel-lé­lek­kel
A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Gyer­mek- és If­jú­sá­gi Osz­tá­lyá­nak égi­sze alatt au­gusz­tus 2–8. kö­zött ren­dez­ték meg a 13. or­szá­gos evan­gé­li­kus gye­rek­tá­bort Pi­lis­csa­bán, a Bé­thel Misszi­ói Ott­hon­ban. A tá­bor ez év­től a Nap­ve­tő ne­vet vet­te fel. >>

A Mester tekintete előtt
Az egy­ház ha­jó­ja min­dig ­szél­lel szem­ben ha­lad. Ezért ne­héz a lel­ké­szi szol­gá­lat. De van be­lül­ről tá­ma­dó el­len­szél is, mely lel­künk nem várt zu­gá­ból ér­ke­zik. Egy iga­zi el­len­sé­günk van, a sa­ját hi­tet­len­sé­günk – hang­sú­lyoz­ta Itt­zés Já­nos, a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke Mk 6,47–51 alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­sé­ben, ami­kor múlt szom­bat dél­után az aj­kai temp­lom­ban lel­késszé szen­tel­te Tóth Ká­roly Ist­vánt. Majd hoz­zá­tet­te: >>

Sze­re­tet­ott­hon-gon­dok
A pé­csi Bal­da­uf Gusz­táv Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­ott­hon ere­de­ti­leg két he­lyen – a Szent Ist­ván té­ren és a Sza­bad­ság ut­cá­ban – mű­kö­dött, ám a két ott­hon­rész nem elé­gí­tet­te ki a ben­nük élő idő­sek igé­nye­it, nem fe­lelt meg a kor­sze­rű el­vá­rá­sok­nak és a dia­kó­ni­ai in­téz­mé­nyek­kel szem­ben tá­masz­tott kö­ve­tel­mé­nyek­nek, il­let­ve a rá­juk vo­nat­ko­zó tör­vé­nyi elő­írá­sok­nak sem. >>

A hit hat
A Mű­vé­sze­tek Völ­gye szer­ve­zői az idén nem ren­dez­ték meg a ha­gyo­má­nyos fesz­ti­vált, a völgy te­le­pü­lé­sei azon­ban úgy dön­töt­tek: ön­erő­ből, sa­ját ma­guk vál­lal­ják a szer­ve­zést. A dö­rög­di fesz­ti­vá­lon – jú­li­us 31. és au­gusz­tus 9. kö­zött – az idén is szólt a dzsessz-, a rock- és a nép­ze­ne, vol­tak film­ve­tí­té­sek, szín­há­zi elő­adá­sok, tánc­be­mu­ta­tók, gye­rek­já­té­kok, a női egyen­jo­gú­ság­gal és ki­sebb­sé­gek­kel kap­cso­la­tos kvíz­kér­dé­sek. >>

Új­ra ze­nei tá­bor Me­ző­be­rény­ben
Ha­to­dik al­ka­lom­mal ren­de­zett ze­nei tá­bort a Ke­let-bé­ké­si Egy­ház­me­gye, ezúttal augusztus 2. és 9. között. Részt­ve­vői kö­zül töb­bek­nek ez volt az egyet­len elő­re ter­ve­zett nyá­ri prog­ram­juk. Hét gyü­le­ke­zet­ből ér­kez­tek a ta­nul­ni aka­ró és lel­ki kö­zös­sé­get ke­re­ső fi­a­ta­lok. Még a ten­ge­ren­túl­ról is jöt­tek: kö­zöt­tük vol­tak Cleve­land­ből a Ta­másy gye­re­kek is. >>

Országos gyerektábor 2009
Az ér­zel­mek ka­val­kád­ja dúlt au­gusz­tus 2–8. kö­zött Pi­lis­csa­bán a Ke­lé­nyi Zsolt tá­bor­ve­ze­tő ál­tal irá­nyí­tott 13. Nap­ve­tő or­szá­gos evan­gé­li­kus gye­rek­tá­bor­ban. Az idei prog­ram cí­me Szív­vel-lé­lek­kel volt: nap­ról nap­ra el­hí­va­tott teo­ló­gus­hall­ga­tók és együtt ér­ző ve­ze­tők (le­en­dő ta­ní­tó­nők, óvó­nő, hit­ok­ta­tó, pszi­cho­ló­gus, köz­gaz­dász és szá­mos más szak­ma kép­vi­se­lő­je) igye­kez­tek se­gí­te­ni a „ré­gi” és „új” gye­re­kek­nek a né­ha sú­lyos ér­zel­mek­kel va­ló meg­küz­dés­ben, és bi­zony mé­lyen át is él­ték eze­ket. >>

Vé­le­ménycsokor tá­bo­ro­zók­tól, szü­lők­től, lelké­szek­től
Laj­tos Sá­ri 11 éves tá­bo­ro­zó Nagy­bör­zsöny­ből:
A kö­zös ének­lés és az áhí­ta­tok na­gyon jók! Le­he­tő­sé­günk volt a messze élő gye­re­kek­kel is meg­is­mer­ked­ni. Évek óta részt ve­szek a tá­bor­ban, ezért ré­gi ba­rá­tok is vissza­vár­nak. Az is tet­szett, hogy a szo­bák­ban ér­vé­nye­sült a „rend a lel­ke minden­nek” elv. A pén­te­ken meg­ren­de­zett „Ki mit tud?” volt a hét csúcs­pont­ja. >>

Keresztutak

Egy füst alatt es­ket és ke­resz­tel az ang­li­kán egy­ház
„Ket­tő az egy­ben szol­gál­ta­tást” ve­ze­tett be az an­gol egy­ház: há­za­so­dó hí­ve­i­nek fel­kí­nál­ja, hogy egy­út­tal gyer­me­ke­i­ket megke­resz­te­li. A szo­kat­lan lé­pés­re a va­ló élet vet­te rá az ang­li­ká­no­kat. A fel­mé­ré­sek ugyan­is azt mu­tat­ják, hogy a brit gye­re­kek negy­ven­négy szá­za­lé­ká­nak ha­ja­don az édes­any­ja. >>

Evangélikusok

In­dul az „öt­éves terv”
Bár van még két hét a nyár­ból, de ta­lán már sza­bad, sőt szük­sé­ges a ha­ma­ro­san kez­dő­dő új tan­év, mun­ka­év ter­ve­zé­sé­re gon­dol­nunk. En­nek je­gyé­ben kap­ták kéz­hez lel­ké­sze­ink az el­múlt na­pok­ban a 2009–2010-es mun­ka­év­re ké­szült or­szá­gos gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­prog­ra­mot. Ez im­már a har­ma­dik esz­ten­dő, hogy ro­tá­ci­ós rend sze­rint, egy-egy ke­rü­let mun­ka­cso­port­ja rész­le­te­sen ki­dol­go­zott terv el­ké­szí­té­sé­vel se­gí­ti a gyü­le­ke­ze­ti lel­ké­szek, mun­ka­tár­sak szol­gá­la­tát. Az észa­ki és a nyu­ga­ti egy­ház­ke­rü­let után az idén a dé­li­ek ke­rül­tek sor­ra. A kö­zel húsz­fős mun­ka­cso­port Sza­bó­né Mát­rai Ma­ri­an­na püs­pök­he­lyet­tes ko­or­di­ná­lá­sá­val öt­száz ol­da­las kö­tet­tel lep­te meg lel­ké­szi ka­run­kat. A kiadvány címe Elmélyülés. >>

Be­mu­tat­ko­zik a du­na­ke­szi gyülekezet
A Du­na men­tén fek­vő kis te­le­pü­lé­sen a múlt század elején alig négy-öt evan­gé­li­kus csa­lád élt. 1910-ben a szom­szé­dos köz­ség­ből, Fót­ról, majd egy év­ti­zed­del ké­sőbb a fő­vá­ros pe­rem­ke­rü­le­té­ből, Rá­kos­pa­lo­tá­ról gon­doz­ták hű­sé­ges pász­to­rai az egy­re gya­ra­po­dó gyü­le­ke­ze­tet, amely 1921-ben ön­ál­ló egy­ház­köz­ség­gé szer­ve­ző­dött. >>

e-világ

Adat­la­pok „ele­ve­ned­tek meg”
Adat­la­pok „ele­ve­ned­tek meg” au­gusz­tus 7-én dél­után-es­te Gyu­lán. >>

Hí­rek az ál­lan­dó vál­to­zás vi­lá­gá­ból
A in­ter­net má­so­dik fá­zi­sa­ként em­le­ge­tett web2.0 ko­ra az­zal kö­szön­tött be, hogy a kü­lön­bö­ző we­bes szol­gál­ta­tá­sok a „be­ta” cím­két tün­tet­ték fel sa­ját ne­vük mel­lett. A bé­ta fá­zis a szoft­ver­fej­lesz­tés­nek az a lép­cső­fo­ka, ami­kor a prog­ram még nem érett meg a vég­ső ki­adás­ra, ha­nem csu­pán egy­faj­ta teszt­ver­zi­ó­ként ér­he­tő el. Pár évig va­la­mennyi web­al­kal­ma­zás bé­ta üzem­mód­ban mű­kö­dött, ez­zel is je­lez­ve azt, hogy az in­ter­ne­ten nin­cse­nek le­mez­be ége­tett és do­boz­ba cso­ma­golt prog­ram­ver­zi­ók, mi­vel ezen a fe­lü­le­ten min­dig min­den vál­to­zik. Az Egy­ház és vi­lág­há­ló ro­vat­ban is­mer­te­tett in­ter­ne­tes ol­da­lak leg­több­jén szin­tén nem áll meg a fej­lő­dés, így ér­de­mes né­ha vissza­te­kin­te­ni. >>

Keresztény szemmel

Adj esélyt a bé­ké­nek!
Bi­zo­nyá­ra so­kan lát­ták A fé­le­lem bé­re cí­mű fil­met. Fő­sze­rep­lői te­her­au­tó-so­fő­rök, akik élet­ve­szé­lyes ra­ko­mányt szál­lí­ta­nak: fo­lyé­kony nit­ro­gli­ce­rint, amely ütés­re, ráz­kó­dás­ra bár­me­lyik pil­la­nat­ban fel­rob­ban­hat. >>

Bajorok Bonyhádon
Az if­jú­ság a bony­há­di ön­kor­mány­zat fo­nyód-bé­la­te­le­pi tá­bo­rá­ban ta­lál­ko­zott, ki­hasz­nál­va az időt kö­zös já­ték­ra, für­dés­re, ki­rán­du­lás­ra. Is­mer­ked­het­tek Pan­nó­nia múlt­já­nak és je­le­né­nek né­hány fe­je­ze­té­vel, a geo­ló­gi­ai múlt­tal és a sző­lő­kul­tú­rá­val – nem ke­vés­bé a sza­bad tű­zön va­ló gu­lyás­fő­zés rej­tel­me­i­vel és ár­nya­la­ta­i­val Ba­da­csony­ban, a haj­da­ni Pel­sót (a Ba­la­ton la­tin ne­ve) oly igen ked­ve­lő ró­ma­i­ak em­lé­ke­i­vel Fe­nék­pusz­tán és a ha­za fel­vi­rá­goz­ta­tá­sá­ért oly so­kat tett fel­vi­lá­go­sult Fes­te­tics csa­lád em­lé­ke­i­vel Keszt­he­lyen. >>

Test­vé­rem, John, Mik­lós, Má­ria és Ta­más
Rad­nó­ti Mik­lós­nak van egy kü­lö­nös, fi­a­tal­ko­ri ver­se. Már a cí­me is meg­le­pő: 1932. áp­ri­lis 24., al­cí­me pe­dig így hang­zik: John Lo­ve, test­vé­rem. A vers szü­le­té­si kö­rül­mé­nye­it, ko­ra­be­li új­ság­hírt idéz­ve, így ha­tá­roz­za meg Rad­nó­ti: „John Lo­ve, fi­a­tal né­ger köl­tőt New York né­ger ne­gye­dé­ben, St. Vin­cent­ben, a King White ne­vű mo­zi­ban, ver­sé­nek el­mon­dá­sa köz­ben a Ku-Klux-Klan em­be­rei agyon­ver­ték a pó­di­u­mon, és tes­tét ki­dob­ták a szel­lőz­te­tő ab­la­kon. A tet­te­sek­nek nyo­muk ve­szett.” 2009 au­gusz­tu­sá­ban kü­lön­le­ges ak­tu­a­li­tást nyer ez a vers, és ko­ránt­sem csak azért, mert Rad­nó­ti Mik­lós száz év­vel ez­előtt szü­le­tett. >>

Jegy­zet­la­pok
Püs­ki Sán­dor ha­lá­lá­ra. Ki­lenc­ven­ki­len­ce­dik évé­ben el­hunyt a le­gen­dás könyv­ki­adó. El­ment, hogy ki­pi­hen­je gaz­dag éle­té­nek min­den fá­ra­dal­mát. És meg­aláz­ta­tá­sát – mert eb­ben is volt ré­sze bő­ven. Jo­gi dip­lo­má­val a zse­bé­ben 1938-ban nyi­tot­ta meg köny­ves­bolt­ját, s egy év­vel ké­sőbb meg­ala­pí­tot­ta a Ma­gyar Élet Ki­adót. Fő­ként né­pi írók, Er­dé­lyi Jó­zsef, Fé­ja Gé­za, Ko­do­lá­nyi Já­nos, Né­meth Lász­ló, Sin­ka Ist­ván, Sza­bó Pál, Ve­res Pé­ter, illetve Sza­bó De­zső mű­ve­it je­len­tet­te meg. Egy­sze­rű bo­rí­tó­val, min­dig cson­kí­tat­la­nul – és ez­zel az egyet­len volt, aki mind­vé­gig meg­őriz­te hi­te­les­sé­gét! 1942 és 43 kö­zött a szár­szói kon­fe­ren­ci­ák egyik szer­ve­ző­je volt. 1962-ben ha­mis vá­dak­kal bör­tön­bün­te­tés­re ítél­ték, 1970-ben Ame­ri­ká­ba emig­rált, ott hoz­ta lét­re a Püs­ki Ki­adót, mely az ak­ko­ri Ma­gyar­or­szá­gon po­li­ti­kai okok­ból meg­je­len­ni nem tu­dó szer­zők mun­ká­it ad­ta köz­re. Bi­zony hosszú ol­da­la­kat töl­te­ne meg ezek­nek a mű­vek­nek a listája: el­fe­le­dett és ha­tá­ron tú­li írók hi­ány­pót­ló mű­vei. 1988-tól fe­le­sé­gé­vel együtt Budapesten, a Krisz­ti­na kör­úti köny­ves­ház­ban és ki­adó­ban foly­tat­ta ál­do­za­tos mun­ká­ját: a nem­zet­épí­tést és ön­vé­del­met. Fá­rad­ha­tat­la­nul, az utol­só pil­la­na­tig ol­vas­va és szer­keszt­ve, biz­tat­va az író­kat a jó­ra és az igaz­ra. A fe­hér bo­rí­tós, ében­fe­ke­te be­tűs Püs­ki-kö­te­tek im­már a ma­gyar kul­tú­ra örök ér­té­kei. >>

Va­jon mi fér be­le ná­lunk egy evan­gé­li­kus temp­lom áhí­ta­tá­ba?
Gáncs Pé­ter püs­pök az Evan­gé­li­kus Élet 2009/25. szá­má­ban tet­te fel a cím­ben sze­rep­lő kér­dést. Ugyan­csak az idén, a 9. szám­ban je­lent meg egy köz­le­mény püs­pö­ke­ink alá­írá­sá­val Mi va­ló a temp­lom­ba? cím­mel. Meg­kér­dez­het­nénk azt is, hogy a temp­lom­ban va­ló vi­sel­ke­dés­nek mi­lyen sza­bá­lyai van­nak. A ha­son­ló kér­dé­se­ken idő­sze­rű el­gon­dol­koz­ni, mivel nagy zűr­za­var és tá­jé­ko­zat­lan­ság ta­pasz­tal­ha­tó ezen a te­rü­le­ten. >>

A hét témája

Az Is­ten­hez te­re­lő vész­fék
„Lát­ta Is­ten, hogy a sza­ka­dék fe­lé ro­hansz. Ezért most meg­húz­ta a vész­fé­ket. Hasz­náld ki a le­he­tő­sé­get!” – így biz­tat­ja az el­ítél­te­ket Ju­hász Ti­bor a Sze­ge­di Fegy­ház és Bör­tön fa­lai kö­zött. A ró­mai ka­to­li­kus bör­tön­lel­kész 2006-ban kezd­te rács mö­göt­ti szol­gá­la­tát, azon­ban a köz­tör­vé­nyes bű­nö­zők­kel – az ak­ko­ri rend­szer­nek kö­szön­he­tő­en – már sor­ka­to­na­ként meg­is­mer­ke­dett. A szin­te na­pi rend­sze­res­ség­gel meg­tar­tott mi­se és az egyé­ni lel­ki­gon­do­zás mel­lett szí­nes prog­ra­mo­kat is szer­vez az el­ítél­tek­nek az atya, aki a szür­ke fa­lak kö­zött sem vesz­tet­te el jó­ked­vét: de­rű­vel és lel­ke­se­dés­sel avat be a bör­tön­lel­kész min­den­nap­ja­i­ba. >>

Val­lá­sos drá­ma a bör­tön­ben
„A rá­csok mö­gött fog­ja fel az em­ber iga­zán, mit érez­he­tett Jé­zus, ami­kor köz­vet­le­nül szen­ve­dé­se előtt ma­gá­nyo­san imád­ko­zott a Ge­cse­má­né-kert­ben” – vall­ja Buk­ros Fe­renc. A Sze­ge­di Fegy­ház és Bör­tön la­kó­ja fel­dol­goz­ta már töb­bek kö­zött Jé­zus szü­le­té­sét és a pas­sió­tör­té­ne­tet is, je­len­leg ötö­dik szín­da­rab­já­hoz gyűj­ti szor­gal­ma­san a for­rá­so­kat. >>

evél&levél

Szik­la és kö­vecs­kék
Egy­há­zunk stra­té­gia­ké­szí­tői ko­moly mun­kát vé­gez­tek. Jó hely­re tet­ték a pri­o­ri­tá­so­kat, még­is ol­va­sás köz­ben az a me­se ju­tott eszem­be, ami­kor a pa­raszt­lány egy ko­sár to­jás­sal a fe­jén megy a vá­sár­ba, és azon ... >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Jó cselekedetekkel azonban nem lehet kiérdemelni az örök életet, kegyelmet és üdvösséget; ez következik abból, hogy a jó cselekedetek nem azonosak a lelki újjászületéssel, hanem ennek gyümölcsei. Mert nem jó cselekedeteink által leszünk Isten ... >>

Kultúrkörök

Sze­re­tet – re­mény­ség – áll­ha­ta­tos­ság
Még tart a nyár, de min­den bi­zonnyal, aki­nek meg­ada­tott, már az ed­di­gi él­mé­nye­ket is igyek­szik ma­gá­ban meg­őriz­ni, illetve to­vább is ad­ni, ha úgy ér­zi, má­so­kat is meg­ör­ven­dez­tet­het velük. >>

Kő­rö­si Cso­ma Sán­dor pél­dá­ja a má­nak is szól
So­se fe­led­jük nagy­ja­in­kat, so­se fe­led­jük azo­kat a ma­gya­ro­kat, kik úgy szol­gál­ták né­pün­ket, hogy köz­ben vi­lág­ra szó­ló tet­te­ket haj­tot­tak vég­re. Ilyen volt Kő­rö­si Cso­ma Sán­dor is, aki sa­ját ma­gát szer­te a nagy­vi­lág­ban sze­ré­nyen csak úgy em­le­get­te, hogy egy szé­kely ma­gyar könyv­tá­ros Er­dély­ből. Pe­dig en­nél jó­val több volt: a ti­be­to­ló­gia aty­ja­ként is tisz­telt tu­dóst em­be­ri helyt­ál­lá­sa mi­att nyil­vá­ní­tot­ták Ja­pán­ban bód­hi­szattvá­nak, vagy­is budd­his­ta szent­nek. >>

Ru­mos kis­ege­rek
Hoz­zá­va­lók: 45 dkg liszt, 10 dkg Rama mar­ga­rin, 6 dkg kris­tály­cu­kor, 3 to­jás­sár­gá­ja, 5 dl tej, 5 dkg élesz­tő, 5 cl rum, egy csi­pet­nyi só >>

Ba­rát­hely evan­gé­li­kus erőd­temp­lo­ma
„A vas­út men­tén Ba­rát­hely, Ec­zel, Dá­nos min­ta­sze­rű köz­sé­gek… La­kói (…) túl­nyo­mó­an szá­szok. Mi­ként az észa­ki szá­szok, ezek is ágos­tai evan­gé­li­ku­sok, s egy­más­tól na­gyon el­té­rő nyelv­já­rá­sa­ik is ré­gi­es ízű­ek” – írta 1905-ben a Frank­lin Tár­su­lat A Föld né­pei cí­mű so­ro­za­tá­nak Ma­gyar­or­szág­ról szó­ló kö­te­te. >>

A vasárnap igéje

Hit ál­tal
Ma­nap­ság, a re­cesszió ide­jén – ha más sza­vak­kal is – is­mét­lő­dő kér­dés: mi­ből él az em­ber? Ma­ga­sabb élet­szín­vo­na­lú or­szág­ból ér­ke­ző ven­dé­ge­ink rá­kér­dez­nek: ha ennyi az át­lag­fi­ze­tés, ilye­nek a kö­rül­mé­nyek ha­zánk­ban, ak­kor mi­ből él a ma­gyar em­ber? Mai igénk vég­ki­csen­gé­se nem az anya­gi­ak­ra vo­nat­ko­zó kér­dés el­spi­ri­tu­a­li­zá­lá­sa, va­la­mi­fé­le, gaz­da­sá­gi vál­ság ide­jé­re va­ló lé­lek­nyug­ta­tó, ha­nem az élet leg­fon­to­sabb tar­tó­pil­lé­ré­re, a lét iga­zi for­rá­sá­ra utal. Az igaz em­ber hi­te ál­tal él. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Sze­re­tő mennyei Atyánk, mu­lan­dó éle­tünk meg­annyi pusz­tu­ló ér­té­ke kö­zött ál­dunk té­ged, hogy ma is hir­det­ted kö­zöt­tünk az örök élet be­szé­dét. Imád­sá­go­kat meg­hall­ga­tó Úr! Ké­rünk té­ged, légy fi­gyel­mes né­ped ... >>

Cantate

Em­ber, si­rasd nagy vét­ke­det
Ma egy fon­tos nagy­he­ti éne­ket mu­ta­tunk be Ol­va­só­ink­nak: Em­ber, si­rasd nagy vét­ke­det (GyLK 812). Szen­tel­jünk elő­ször né­hány gon­do­la­tot a dal­lam­nak. Ér­de­kes ki­té­rőt te­he­tünk a lu­the­rá­nus ko­rá­lok vi­lá­gá­ból a kál­vi­ni re­for­má­ció ének­anya­gá­nak for­rá­sá­hoz. >>