Oratio oecumenica

Min­den­ha­tó örök Is­ten! Te min­dig min­de­nen ke­resz­tül hatsz ránk, össze­hív­tál min­ket ma is Szent­lel­ked ál­tal haj­lé­kod­ba, az egy­ház és gyü­le­ke­ze­tünk kö­zös­sé­gé­be, meg­aján­dé­koz­tál mind­annyi­un­kat evan­gé­li­u­mod öröm­üze­ne­té­vel. Ké­rünk, hogy a hal­lott ige éle­tünk ve­zér­fo­na­lá­vá vál­va ve­zes­sen az úton. Urunk, te ál­dot­tad meg az ige­hir­de­tő­ket szol­gá­la­tuk­ban, ké­rünk, tartsd meg őket ke­gyel­med­ben, hogy át­él­hes­sék, fá­ra­do­zá­suk nem hi­á­ba­va­ló. Gyü­le­ke­ze­te­ink­nek te adj élő hi­tet és re­mény­sé­get, hogy min­den tag­juk tud­has­sa, csak ben­ned és ál­ta­lad él­het­nek tel­jes éle­tet, nyíl­hat meg sze­mük az igaz ér­té­kek­re. Te egye­sí­tet­tél min­ket az Úr Jé­zus Krisz­tus­ban, ké­rünk, add meg a szív­be­li egy­sé­get is, hogy egy­há­zad ne a szét­sza­ka­do­zott­ság, ha­nem az egy­ség szim­bó­lu­ma és meg­tes­te­sí­tő­je le­gyen.

Urunk, te la­kó­he­lyet ad­tál ne­künk ezen a te­rem­tett vi­lá­gon, így ké­rünk, most te áldd meg ezt a ki­csiny ha­zát, a több mint ezer­éves ál­la­mi­sá­gát ün­nep­lő or­szá­got, hogy meg­ta­nul­ja he­lye­sen ér­te­ni, mit je­lent nép­nek és nem­zet­nek len­ni. Ké­rünk, add meg a fel­is­me­rést, hogy ezek a sza­vak nem el­vá­lasz­ta­nak, ha­nem egy­be­von­nak. Mu­tasd meg, hogy az em­be­ri­ség meg­ma­ra­dá­sá­nak zá­lo­ga az le­het, ha meg­ta­nul kö­zös­ség­ben gon­dol­koz­ni.

Te légy azok­kal, akik há­za­sod­ni ké­szül­nek, hogy el­kö­te­le­ző sza­vuk egy élet­re szól­jon. Hozd vissza az in­téz­ménnyé si­lá­nyí­tott csa­lád szó ér­té­két és ben­ne a sze­re­tet­kö­zös­sé­get.

Urunk, te fel­ada­tot ad­tál az em­ber­nek a vi­lág­ban, add, hogy rá­ta­lál­has­sunk ar­ra, amelyet ne­künk szán­tál. Ké­rünk, te adj egy­há­zi és vi­lá­gi ve­ze­tő­ink­nek böl­cses­sé­get, be­lá­tást, végy el szí­vük­ből min­den ha­ta­lom­vá­gyat, de aján­dé­kozd meg őket szol­gá­lat­ra kész szív­vel. Se­gíts mind­annyi­unk­nak meg­áll­ni hi­va­tá­sunk­ban, áldd meg mun­kán­kat, mu­tasd meg eb­ben is fe­le­lős­sé­gün­ket.

Urunk, te gon­dot vi­selsz mind­annyi­unk­ról, ké­rünk, erő­sítsd meg mind­azo­kat, akik csüg­ged­nek, akik e vi­lág nyo­má­sa alatt meg­gyen­gül­nek, aki­ket ma­gá­val so­dor az ár, és már nem tud­ják, vagy nem is akar­ják tud­ni, mi a he­lyes, mi az, ami jó, ne­ked tet­sző. Te légy a ma­gá­nyo­sok, a szo­mor­ko­dók vi­ga­sza, a gyá­szo­lók, a ha­lál té­nye előtt meg­ros­ka­dók re­mény­sé­ge.

Ké­rünk, hall­gasd meg imád­sá­gun­kat a mi Urunk Jé­zus Krisz­tu­sért. Ámen.