Napról napra

Új nap – új kegyelem - aug.23.
Augusztus 23., va­sár­nap Ke­res­sé­tek az Urat, amíg meg­ta­lál­ha­tó! Hív­já­tok se­gít­sé­gül, amíg kö­zel van! Ézs 55,6 (Lk 5,34; Lk 18,9–14; Ef 2,4–10; Zsolt 17) Az élet egyik leg­ne­he­zebb dol­ga ak­kor és ad­dig ér­té­kel­ni ... >>

Új nap – új kegyelem - aug.30.
Augusztus 30., va­sár­nap Krisz­tust hir­det­jük, mi­köz­ben min­den em­bert tel­jes böl­cses­ség­gel in­tünk és ta­ní­tunk, hogy min­den em­bert tö­ké­le­tes­sé te­gyünk a Krisz­tus­ban. Kol 1,28 (Péld 15,33; Mk 7,31–37; Ap­Csel ... >>

Élő víz

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Is­ten a gő­gö­sök­nek el­len­áll, az alá­za­to­sok­nak pe­dig ke­gyel­met ad. (1Pt 5,5) >>

Aki fö­lött az ad­vent el­su­hant
Nagy ün­nep­ség­re ké­szü­lő­dött a bi­ro­da­lom. Ti­be­ri­us csá­szár ural­ko­dá­sá­nak ti­zen­ötö­dik év­for­du­ló­ját ün­ne­pel­te. A ce­re­mó­ni­á­ra Ró­má­ba ér­ke­zett Pon­ci­us Pi­lá­tus is. El­hoz­ta Iz­ra­el né­pé­nek min­den ara­nyát, mi­re csak ke­zét rá­te­het­te. Ve­le ér­kez­tek a le­igá­zott tar­to­má­nyok hely­tar­tói is mind. Ki mert vol­na tá­vol ma­rad­ni ak­kor, ami­kor a csá­szár ün­ne­pel? >>

Tó, sült krumpli, mentőautó
Egy ti­zen­két év kö­rü­li lány ült a tó part­ján. Leg­na­gyobb bá­na­ta ép­pen az volt, hogy az any­ja nem volt haj­lan­dó meg­ven­ni ne­ki a strand­lá­to­ga­tók ked­venc nas­sol­ni­va­ló­ját, az ol­vasz­tott sajt­tal le­ön­tött sült krump­lit. Bez­zeg a ba­rát­női! Olyan él­ve­zet­tel et­ték mel­let­te – nem mint­ha nem kí­nál­ták vol­na meg őt, de ne­ki az az egy-egy szem nem kel­lett, ő sa­ját tá­lat sze­re­tett vol­na! Úgy érez­te, ő a leg­sze­ren­csét­le­nebb gye­rek ezen a stran­don. Ho­gyan jár­ha­tott ő ennyi­re pó­rul, hogy olyan anyát kap­jon, aki még ezt a fi­nom­sá­got sem tud­ja ne­ki meg­ven­ni?! >>

Az em­lé­kez­te­tés an­gya­lai
– Jó na­pot kí­vá­nok, ügy­véd úr! >>

Hul­ló­csil­la­got lát­tam…
„Mi­kor jön már? Mi­kor jön már?” – za­ka­tol­ja oda­bent egy tü­rel­met­len hang. (Mint ami­kor a kis­gyer­mek a hosszú uta­zás har­ma­dik per­cé­től kezd­ve tíz má­sod­per­cen­ként új­ra és új­ra meg­kér­de­zi: „Ott va­gyunk már?”) >>

„Jé­zus is je­len lesz” – hat­eze­rért
Se sze­ri, se szá­ma azok­nak az ezo­te­ri­kus­nak vagy in­kább egye­ne­sen szél­há­mos­nak ne­vez­he­tő em­be­rek­nek, akik – ki­hasz­nál­va má­sok la­bi­lis ideg­ál­la­po­tát és hi­szé­keny­sé­gét – tré­nin­ge­ket, sze­án­szo­kat, tan­fo­lya­mo­kat ren­dez­nek. Per­sze leg­ke­vés­bé sem se­gí­tő szán­dék­kal, ha­nem sok­kal in­kább a sa­ját anya­gi hasz­nu­kat ke­res­ve te­szik mind­ezt. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
A meg­re­pedt nád­szá­lat nem tö­ri össze, a füs­töl­gő mé­csest nem olt­ja el. (Ézs 42,3) >>

Írott, tö­re­dé­kes ké­pes­lap Ba­da­csony­ból
…csak a sző­lő­lu­gas a bú­bos ke­men­cé­vel, a csün­gő, nyár­szí­nű be­gó­ni­ák, alat­tuk fe­hér kő­edény­ben tik­ka­dó, se­lyem­cu­kor­ka-csí­kos pe­tú­ni­ák, majd az ecet­fa, a kör­te­fa, a ko­vá­szos ubor­ka ki­for­ró le­ve, a ko­ron­di ... >>

Min­den­nél job­ban
A Mes­ter és a ta­nít­vány kis kuny­hó­juk előtt ül­tek a víz­par­ton. Csen­de­sen be­szél­get­tek is­me­rő­se­ik­ről, és sor­ra vet­ték őket. A ta­nít­vány elő­vet­te elő­jegy­zé­si nap­tá­rát. >>

Egyházunk egy-két hete

Ne­gyed­ szá­zadért adtak hálát
Hu­szon­öt év­vel ez­előtt, 1984. au­gusz­tus 11-én és 18-án négy-négy fi­a­tal lel­kész in­dult szol­gá­lat­ra az Észa­ki és a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let­ben. Egyet kö­zü­lük fi­a­ta­lon ha­za­hí­vott az élet és ha­lál ura, he­ten ma is szol­gá­lat­ban áll­nak itt­hon és kül­föl­dön. >>

Egy­ház­tör­té­ne­ti uta­kon ke­rék­pár­ral
A bu­da­pest-pest­er­zsé­be­ti evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi kö­zös­ség – Győ­ri Já­nos Sá­mu­el lel­kész ve­ze­té­sé­vel – 1999-ben el­ha­tá­roz­ta, hogy az ezer­éves Ma­gyar­or­szág tisz­te­le­té­re ezer ki­lo­mé­tert tesz meg ha­zánk­ban ke­rék­pá­ron, egy­ház­tör­té­ne­ti em­lé­ke­ket ke­res­ve. (Az éven­te vé­gig­járt uta­kat a Zá­ke­us Mé­dia­cent­rum rög­zí­ti és DVD-n meg­je­len­te­ti. A fil­me­ket a Pax Te­le­ví­zió és né­hány ká­bel­té­vé is rend­sze­re­sen mű­so­rá­ra tű­zi.) >>

Bach 5. kan­tá­tá­ja csen­dült fel au­gusz­tus 16-án
Bach 5. kan­tá­tá­ja csen­dült fel au­gusz­tus 16-án, va­sár­nap a zug­lói evan­gé­li­kus temp­lom­ban. A fó­ti Evan­gé­li­kus Kán­tor­kép­ző In­té­zet au­gusz­tu­si tan­fo­lya­má­nak részt­ve­vői – dr. Kamp Sa­la­mon kar­nagy ve­ze­té­sé­vel, hi­va­tá­sos mű­vé­szek köz­re­mű­kö­dé­sé­vel – ily mó­don tet­ték kü­lön­le­ges­sé az is­ten­tisz­te­le­tet. Az au­gusz­tus 4-étől 20-áig tar­tó kur­zus mint­egy hat­van hall­ga­tó­ja egy hét­tel ko­ráb­ban a fó­ti evan­gé­li­kus temp­lom­ban is szol­gá­la­tot vál­lalt. >>

Krisz­tus­sal két ke­ré­ken
A csa­pat lát­tán meg-meg­áll­tak a já­ró­ke­lők. Nem is cso­da, hi­szen nem min­den­nap ta­lál­koz­nak mint­egy har­minc lel­kes együtt ke­re­ke­ző­vel. Kü­lö­nö­sen au­gusz­tus 6-án „kel­tet­tek fel­tű­nést” a fi­a­ta­lok, ami­kor – a Bá­tony­te­re­nyei Rend­őr­ka­pi­tány­ság jó­vol­tá­ból – rend­őrök is kí­sér­ték őket a Sám­son­há­za–Ké­kes-te­tő–Sám­son­há­za út­vo­na­lon. >>

Keresztutak

A közös történelem nyomában
A Veszp­rém Me­gyei Köz­gyű­lés kul­tu­rá­lis, ki­sebb­sé­gi és val­lás­ügyi bi­zott­sá­gá­nak szer­ve­zé­sé­ben évek óta ta­lál­koz­nak mun­ka­meg­be­szé­lé­se­ken, ki­rán­du­lá­so­kon az ön­kor­mány­zat mun­ka­tár­sai és a tör­té­nel­mi egy­há­zak lel­ké­szei, ve­ze­tői. >>

Egy este Radnótival
Rad­nó­ti szub­jek­tív – a köl­té­szet ci­vil es­té­je cím­mel ren­dez­tek meg­em­lé­ke­zést au­gusz­tus 14-én, pén­te­ken es­te Bu­da­pes­ten, a Pá­va ut­cai Ho­lo­kauszt-em­lék­köz­pont­ban, me­lyen köz­éle­ti sze­rep­lők – így pél­dá­ul Bagdy Emő­ke pszi­cho­ló­gus, Je­le­nits Ist­ván pi­a­ris­ta szer­ze­tes, Szar­ka Ta­más, a Ghy­mes éne­ke­se – ked­venc Rad­nó­ti-ver­sük­kel haj­tot­tak fe­jet a száz éve szü­le­tett köl­tő előtt. >>

Oá­zis a Szi­ge­ten
Ba­rá­ti be­szél­ge­tés­re, egy csé­sze te­á­ra, egy sze­let zsí­ros ke­nyér­re vár­ták a sát­ruk­ba be­té­rő „szi­ge­telő­ket” a Kö­zös Pont ön­kén­te­sei – 2000 óta im­már ti­ze­dik al­ka­lom­mal. A ka­to­li­kus, a re­for­má­tus és az evan­gé­li­kus egy­ház­ból ver­bu­vá­ló­dott fi­a­ta­lok kö­zel har­minc­fős – Kör­mendy Pet­ra evan­gé­li­kus egye­te­mi lel­kész ve­zet­te – stáb­já­nak szol­gá­la­tá­ba egy-egy dél­után ere­jé­ig Ud­vardy György ka­to­li­kus, Ste­in­bach Jó­zsef re­for­má­tus, va­la­mint Gáncs Pé­ter evan­gé­li­kus püs­pök is be­kap­cso­ló­dott. A Dé­li Egy­ház­ke­rü­let lelkészi ve­ze­tő­jét az au­gusz­tus 15-én szer­zett be­nyo­má­sa­i­ról, ta­pasz­ta­la­ta­i­ról kér­dez­tük. >>

El­is­me­rés a püs­pök­nek
Nagy­tar­csá­ért arany­gyű­rű­vel is­mer­te el Győ­ri Pé­ter, Nagy­tar­csa köz­ség pol­gár­mes­te­re Gáncs Pé­ter püs­pök­nek a te­le­pü­lé­si ok­ta­tás fej­lesz­té­sé­ért vég­zett ko­ráb­bi szol­gá­la­tát. >>

Sors­for­dí­tó idő
Az Ál­la­mi Egy­ház­ügyi Hi­va­tal (ÁEH) 1951-től har­minc­nyolc éven át – egy rö­vid, 1956-os in­ter­mez­zót ki­vé­ve – tar­tot­ta kéz­ben az ál­lam és az egy­há­zak kö­zöt­ti kap­cso­la­to­kat, szo­ro­san együtt­mű­köd­ve az ál­lam­biz­ton­sá­gi és párt­szer­vek­kel. A rend­szer egy­ház­po­li­ti­ká­jának és a val­lá­sos vi­lág­né­zet el­le­ni ideo­ló­gi­ai harcnak az in­téz­mé­nye­ként köz­vet­len be­fo­lyás­sal bírt az egy­há­zak­ra: irá­nyí­tot­ta, el­len­őriz­te, fel­ügyel­te bel­ső éle­tü­ket. A vál­to­zá­sok egyik leg­ko­ráb­bi lé­pé­se­ként, két hét­tel Nagy Im­ré­ék új­ra­te­me­té­se után, jú­ni­us 30-án az 1989. évi 14. szá­mú tör­vény­ere­jű ren­de­let jog­utód nél­kül meg­szün­tet­te a hi­va­talt. Az év­for­du­ló ap­ro­pó­ján Plat­thy Iván­nal be­szél­get­tünk. >>

Ün­ne­pel­jük együtt a te­rem­tés he­tét!
A Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa (MEÖT) köz­gyű­lé­sé­nek ja­vas­la­tá­ra 2009-től a szep­tem­ber utol­só és az ok­tó­ber el­ső va­sár­nap­ja kö­zöt­ti idő­sza­kot ha­zánk­ban is te­rem­tés­vé­del­mi hét­ként hir­det­jük meg és ün­ne­pel­jük a tanács tag­egy­há­za­i­hoz tar­to­zó gyü­le­ke­ze­tek­ben és in­téz­mé­nyek­ben. Ez al­ka­lom­ból je­lent meg az el­múlt na­pok­ban A hét nap cso­dá­ja cím­mel az a ki­ad­vány, amely a te­rem­tés he­te ün­nep­kör­höz kí­ván se­gít­sé­get nyúj­ta­ni. A fü­zet anya­gát a ME­ÖT szo­ci­ál­eti­kai bi­zott­sá­gá­nak meg­bí­zá­sá­ból a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Ara­rát mun­ka­cso­port­ja dol­goz­ta ki. Az aláb­bi­ak­ban – mint­egy kedv­csi­ná­ló­ként – a mun­ka­cso­port ve­ze­tő­jé­nek elő­sza­vát kö­zöl­jük. >>

Evangélikusok

Síkságról az Alpokba
Egy­há­zunk­ nyugalmazott lel­ké­szei, ezek a nagy tu­dá­sú, né­ha még igen ak­tív em­be­rek az ere­de­ti gyü­le­ke­ze­tük­ből ki­sza­kít­va vagy ön­ként el­hagy­va azt nem min­dig ta­lál­nak ma­guk­nak meg­fe­le­lő el­fog­lalt­sá­got. Egyik meg­ol­dás­ként kí­nál­ko­zott, hogy a né­me­tül jól be­szé­lő lel­ké­szek bi­zo­nyos idő­re ki­utaz­nak né­met nyelv­te­rü­let­re, hogy az ot­ta­ni egy­ház meg­hí­vá­sá­ra szol­gá­la­to­kat lás­sa­nak el egyes gyü­le­ke­ze­tek­ben. Er­re ak­kor van szük­ség, ami­kor az ot­ta­ni kol­lé­ga hosszabb sza­bad­ság­ra uta­zik. Mert nekik bi­zony kö­te­le­ző sza­bad­ság­ra men­niük – időn­ként több hó­nap­ra is –, hogy meg­fe­le­lő­kép­pen re­ge­ne­rá­lód­va, pi­hen­ten foly­tat­has­sák szol­gá­la­tu­kat. Ká­posz­ta La­jos nyu­gal­ma­zott es­pe­res-lel­kész is ilyen he­lyet­te­sí­tő ven­dég­szol­gá­la­tot vég­zett 2008 őszén egy hó­na­pig egy észak-ba­jor­or­szá­gi üdü­lő­he­lyen, il­let­ve idén nyár végén is ha­son­ló fel­adat vár­ja az Al­pok­ban. Él­mé­nye­i­ről és be­nyo­má­sa­i­ról fag­gat­tuk őt. >>

Uszály ti­zen­két­ezer gyönggyel
Bár hi­va­ta­lo­san vál­lal­ko­zó, ő in­kább kis­ipa­ros­nak tart­ja ma­gát. Za­la­i­né Kacz­kó Ág­nes, a pusz­ta­föld­vá­ri evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­je ti­zen­éves ko­ra óta dol­go­zik női sza­bó­ként. Csa­lá­di há­zá­ban ki­ala­kí­tott mű­he­lyé­ből sor­ra ke­rül­nek ki a szebb­nél szebb meny­asszo­nyi ru­hák. Azt mond­ja: ha te­het­né, csak az if­jú pá­ro­kat öl­töz­tet­né. >>

Na­gyon jó ta­bi pres­bi­ter­nek len­ni!
Bun­dás, a ta­bi pa­ró­kia ku­tyá­ja ma­gá­tól megáll Szé­kely La­jos­né, Ju­lis­ka né­ni há­za előtt. Nem cso­da, hi­szen gaz­dá­ját, Szi­ge­thy Szi­lárd lel­készt már szám­ta­lan­szor el­kí­sér­te a ti­zen­öt fős pres­bi­té­ri­um egyik osz­lo­pos tag­já­hoz. Amíg mi tisz­te­le­tün­ket tesszük a ház gaz­dá­já­nál, a ku­tyus ké­nyel­me­sen a hű­vös­be te­le­pe­dik; mintha tudná, Ju­lis­ka né­ninek bő­sé­gesen van mesélnivalója – nem is jö­vünk ki tő­le egy­ha­mar. >>

Ne akard ol­csón meg­úsz­ni!
A gyü­le­ke­zet, ahol szol­gá­lok, az egy­ház ré­sze, mert tisz­tán hir­de­tik ben­ne az evan­gé­li­u­mot, és he­lye­sen szol­gál­tat­ják ki a szent­sé­ge­ket. Eze­ken a kül­ső­sé­ge­ken túl azon­ban kell még len­nie va­la­mi­nek, ami Is­ten né­pé­nek sa­ját­ja, ami nél­kül je­len le­het ugyan az egy­ház kül­ső­kép­pen, de Is­ten né­pe még­sem élő és von­zó kö­zös­ség. >>

So­mo­gyi „anya, lá­nya és fi­ó­kái”
Szép, szép az ün­nep­nap, de több a hét­köz­nap – tart­ja a ré­gi mon­dás. Vi­tat­ha­tat­lan en­nek az igaz­sá­ga, az új­ság ha­sáb­ja­in rend­sze­rint még­is leg­in­kább a gyü­le­ke­ze­tek „pi­ros be­tűs” nap­ja­i­nak ese­mé­nye­i­vel ta­lál­koz­hat az ol­va­só, így – a lap­ké­szí­tők­höz ha­son­ló­an – szin­te csak az örö­mök­ben tud osz­toz­ni kö­ze­leb­bi-tá­vo­lab­bi hit­test­vé­re­i­vel. Hogy mi­ként zaj­lik az élet a hét­köz­na­po­kon, ab­ba rit­kán van mó­dunk be­pil­lan­ta­ni. Ezért is volt szá­mom­ra öröm­te­li, hogy Szi­ge­thy Szi­lárd ta­bi lel­kész és fe­le­sé­ge, Ka­ta meg­hí­vá­sá­ra egy kel­le­mes au­gusz­tu­si pén­te­ken fel­ke­res­het­tem a So­mogy me­gyei vá­ros anya­gyü­le­ke­ze­tét és a hoz­zá tar­to­zó hat má­sik evan­gé­li­kus kö­zös­sé­get. A ka­la­u­zo­lás­ban se­gít­sé­gem­re volt Jo­hann End­re fel­ügye­lő is. >>

A ta­bi evan­gé­li­kus gyüle­ke­zet tör­té­ne­te
Tab a Ba­la­ton­tól dél­re, Kül­ső-So­mogy észak­ke­le­ti ré­szén, a Kis-Kop­pány pa­tak men­tén fek­vő vá­ros. Ré­gi te­le­pü­lés. 1598-ban Ná­dasdy Fe­renc bir­to­ka volt. A 17. szá­zad el­ső év­ti­ze­de­i­ből már is­mert re­for­má­tus gyü­le­ke­ze­te, mely a kis­ko­má­ro­mi es­pe­res­ség­hez tar­to­zott. A te­le­pü­lés 1660 után el­pusz­tult. >>

Tanévnyitó a szom­bat­he­lyi Re­mé­nyik Sán­dor Evan­gé­li­kus Ál­ta­lá­nos Is­ko­lából
Az el­múlt évek el­szo­mo­rí­tó tár­sa­dal­mi je­len­sé­gei kö­zül ta­lán nem túl­zás ki­emel­nünk a nem­ze­tünk ok­ta­tás­ügyé­ben zaj­ló már-már tra­gi­kus fo­lya­ma­to­kat. 2007-ben vá­ro­sun­kat is el­ér­te az is­ko­la­be­zá­rá­si hul­lám, amely­nek „ered­mé­nye­ként” a Kle­ber­sberg-kor­szak örök­sé­ge­ként szá­mon tar­tott, temp­lo­munk kö­zel­sé­gé­ben fek­vő is­ko­lát is be­zá­rták vol­na. Ko­mo­lyan vé­ve evan­gé­li­kus köl­tőnk és név­adónk sza­vát – „Ne hagy­já­tok a temp­lo­mot, / A temp­lo­mot s az is­ko­lát!” –, Re­mé­nyik ko­rá­hoz ké­pest ugyan más kon­tex­tus­ban, még­is át­érez­ve a dön­tés fe­le­lős­sé­gét gyü­le­ke­ze­tünk egy­há­zunk hat­ha­tós tá­mo­ga­tá­sa mel­lett is­ko­lát ala­pí­tott. Hisszük, hogy ez­zel ér­té­ket men­tett, és va­la­mi nagy­sze­rűt ho­zott lét­re a jö­vő nem­ze­dé­kei ré­szé­re is. >>

Így ké­szül a rádiós evan­gé­li­kus fél­óra
Hét­fő, MR1 – Kos­suth rá­dió, 13.30. Dr. Bő­zsöny Fe­renc ta­nár, elő­adó­mű­vész, a Ma­gyar Rá­dió nyu­gal­ma­zott fő­be­mon­dó­ja – so­kak szá­má­ra „a hang a rá­di­ó­ban” – zen­gő or­gá­nu­mán el­hang­zik a sza­lag­ra (az­az de­hogy­is sza­lag­ra: már ré­ges-rég szá­mí­tó­gép­re) rög­zí­tett adás­kez­dő szig­nál után a fel­kon­fe­rá­lás: „Erős vár a mi Is­te­nünk! Az evan­gé­li­kus egy­ház fél­órá­ja kö­vet­ke­zik.” Ezek­ben a per­cek­ben a mű­sor szer­kesz­tői iz­ga­tot­tan fü­lel­nek a rá­dió­ké­szü­lék­re. Mert az ugyan tény, hogy mi­re egy anyag (ri­port, in­ter­jú) meg­vág­va, ze­né­vel kö­rít­ve, fel­kon­fe­rál­va a „he­lyé­re ke­rül”, ad­dig­ra már vagy öt­ször hal­lot­ták, még­is, ami­kor össze­áll a nagy egész, bi­zony mun­ka­kö­ri kö­te­les­sé­gük ele­jé­től vé­gé­ig meg­hall­gat­ni, fi­gyel­ve rá, hogy mi­ként si­ke­rült, mit kel­le­ne leg­kö­ze­lebb más­ként, job­ban csi­nál­ni, vagy – ne adj’ Is­ten – nem ma­radt-e ben­ne ba­ki… En­ged­je meg, ked­ves ol­va­só, hogy be­avas­sam né­hány ku­lissza­ti­tok­ba. Lás­suk, mi­lyen fo­lya­ma­tok elő­zik meg azt a bi­zo­nyos 29 perc 30 má­sod­per­cet, ame­lyet két­he­ten­ként mi, ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­ku­sok ké­szít­he­tünk és su­gá­roz­ha­tunk az éter hul­lá­ma­in a nagy­vi­lág­nak. >>

Hat­van éve szá­mol­ták fel a Mis­kol­ci Evan­gé­li­kus Jog­aka­dé­mi­át
Egy­há­zunk gyöngy­sze­me volt az eper­je­si kol­lé­gi­um és jog­utód­ja, a mis­kol­ci jog­aka­dé­mia. >>

e-világ

Gon­do­la­tok az ős­sej­tek­ről és a mam­mon­ról
Ami­kor 1967-ben Ch­ris­ti­an Bar­nard, a dél-af­ri­kai pap­fiú a vi­lá­gon elő­ször vég­zett szív­át­ül­te­tést, jól tud­hat­ta, hogy be­avat­ko­zá­sa ku­darc­ra van ítél­ve. Azt nyi­lat­koz­ta ké­sőbb, hogy ha az em­bert orosz­lán ül­dö­zi, ak­kor a to­por­gás­nál jobb, ha a kro­ko­di­lok­tól hem­zse­gő fo­lyó­ba ug­rik, hisz így ta­lán van még esé­lye ar­ra, hogy el­éri a túl­só par­tot. Per­sze az orosz­lán is meg­gon­dol­hat­ja ma­gát, de min­den­ki el­dönt­he­ti, mi a jobb. >>

Az ős­sejt meg­ne­ve­zés
Az ős­sejt meg­ne­ve­zés bio­ló­gi­ai és eti­kai, il­let­ve vi­lág­né­ze­ti szem­pont­ból sem je­lent egy­sé­ges fo­gal­mat. Azért ne­ve­zik e sej­te­ket ős­sej­tek­nek, mert sej­tek, szö­ve­tek ké­pe­sek be­lő­lük ki­fej­lőd­ni. >>

A mi Lu­ther-ol­da­lunk
Kö­zel más­fél éve ta­lál­tam rá a my­Luther­re, ami­kor gyü­le­ke­ze­tünk hon­lap­ját – job­ban mond­va blog­ját – kezd­tem ké­szí­te­ni. Fel­kel­tet­te a fi­gyel­me­met, hogy az oldalt látogató fi­a­ta­lok mennyi ér­de­kes és egy ke­resz­tény em­ber szá­má­ra hús­ba­vá­gó­an vagy in­kább „lé­lek­be­vá­gó­an” fon­tos kér­dés­ről cse­rél­nek esz­mét, rá­adá­sul könnyed, nyi­tott stí­lus­ban. Azon­nal ki­tet­tem a blog cí­mét a gyü­le­ke­ze­ti ol­da­lunk­ra. >>

A ki­csi szép
Nem tu­dom, hogy Ernst F. Schu­m­a­cher mennyit írt az er­dő­gaz­dál­ko­dás kér­dé­se­i­ről. Va­ló­szí­nű­leg nem so­kat. De az er­dei fa­ki­ter­me­lé­sek­re jól al­kal­maz­ha­tó a schu­m­a­che­ri gon­do­lat: a ki­csi szép. Hogy mi kö­ze eh­hez az Evan­gé­li­kus Élet ol­va­só­i­nak? >>

Keresztény szemmel

Ma­gyar­nak len­ni!
A kö­zel­gő ün­nep­re gon­dol­va pró­bá­lom meg­idéz­ni nagy ki­rá­lyun­kat. Mi­lyen le­he­tett? Ho­gyan né­zett ki, mi­lyen volt a hang­ja? Volt-e mo­soly fá­radt ar­cán annyi or­szá­gos gond kö­zött? So­mo­gyi Győ­ző Szent Ist­ván-olaj­ké­pe író­asz­ta­lom ré­gi dí­sze. Arany­su­ga­ras, tün­dök­lő ko­ro­ná­val te­kint a ki­rály jö­ven­dő szá­za­dok­ba. Tes­ti­ va­ló­já­ban is próbálom látni a ki­rályt – szob­rok él­nek ben­nem, ők lép­nek ide elém au­gusz­tus tűz-nyár ün­ne­pén. >>

Kő­vel a kéz­ben – meg­szé­gye­nül­ten
Pár év­vel ez­előtt a Ko­má­rom-Esz­ter­gom Me­gyei Köz­gyű­lés Ko­má­rom­ban kon­fe­ren­ci­át ren­de­zett a ho­lo­kauszt ál­do­za­ta­i­nak és Ko­má­rom egy­ko­ri már­tír – az ül­dö­zöt­tek­kel sors­kö­zös­sé­get vál­la­ló – pol­gár­mes­te­ré­nek em­lé­ké­re. Az ott el­hang­zott hoz­zá­szó­lá­som fő gon­do­la­ta­it idé­zem fel aláb­bi so­ra­im­ban. Ab­ban a re­mény­ség­ben te­szem ezt, hogy ak­tu­ál­po­li­ti­kai át­hal­lá­sok nél­kül ma is, a ro­mák el­le­ni so­ro­zat­gyil­kos­ság ál­tal sok­kolt köz­éle­tünk­ben is lesz­nek, akik meg­ér­tik, amit meg kell ér­te­ni­ük… >>

A hét témája

Esz­ter­gom ki­rá­lyi vá­ra
Az esz­ter­go­mi vár a ma­gyar tör­té­ne­lem egyik leg­fon­to­sabb em­lék­he­lye. Gé­za fe­je­de­lem szál­lá­sa; Vajk, a ké­sőb­bi Szent Ist­ván szü­lő­he­lye, akit itt ko­ro­náz­tak ki­rállyá; Ár­pád-há­zi ural­ko­dók pa­lo­tá­ja; a tö­rök idők vég­vá­ra. >>

De­n­árok, tal­lé­rok, fo­rin­tok Ist­ván­tól az Eu­ró­pai Uni­ó­ig
Min­den­nap­ja­ink meg­ke­rül­he­tet­len ve­le­já­ró­ja a pénz – nem­csak ma, ha­nem év­szá­za­dok óta. A ma­gyar pénz­ve­rés tör­té­ne­té­nek kez­de­tei el­ső ki­rá­lyunk ural­ko­dá­sá­ig nyúl­nak vissza. Aláb­bi össze­ál­lí­tá­sunk­ban e több mint ezer­éves his­tó­ria né­hány epi­zód­ját idéz­zük fel. >>

Bélyegképen az ezeréves püspökség
A Ma­gyar Pos­ta al­kal­mi bé­lyeg ki­bo­csá­tá­sá­val kö­szön­töt­te a pé­csi püs­pök­ség ala­pí­tá­sá­nak ezredik év­for­du­ló­ját. Az au­gusz­tus 19-én há­rom­száz­ezer pél­dány­ban meg­je­lent bé­lye­gen a püs­pök­sé­get ala­pí­tó Szent Ist­ván ki­rály szob­ra és a pé­csi szé­kes­egy­ház épü­le­te lát­ha­tó. >>

Esz­ter­gom ki­rá­lyi vá­ra
Az esz­ter­go­mi vár a ma­gyar tör­té­ne­lem egyik leg­fon­to­sabb em­lék­he­lye. Gé­za fe­je­de­lem szál­lá­sa; Vajk, a ké­sőb­bi Szent Ist­ván szü­lő­he­lye, akit itt ko­ro­náz­tak ki­rállyá; Ár­pád-há­zi ural­ko­dók pa­lo­tá­ja; a tö­rök idők vég­vá­ra. >>

Szent Ist­ván tör­vé­nyei
Szent Ist­ván­tól öt­ven­hat tör­vény­fe­je­zet ma­radt ránk. Bi­zo­nyos, hogy ere­de­ti­leg több volt, hi­szen Kál­mán ki­rály el­ső tör­vény­köny­vé­nek har­minc­ne­gye­dik cik­ke­lye az Ist­ván-tör­vény ál­tal sza­bá­lyo­zott vám­fi­ze­tést em­lí­ti, ez pe­dig az is­mert fe­je­ze­tek egyi­ké­ben sem ta­lál­ha­tó. >>

Ke­nyér he­lyett

„Ke­nyér­sze­gő”

Bú­za Ber­ci
Volt egy­szer, hol nem volt, volt egy­szer egy bú­za­táb­la. Eb­ben a bú­za­táb­lá­ban élt egy kis bú­za­szem, Bú­za Ber­ci a tár­sa­i­val együtt. Vi­dá­man él­tek, min­den­nap ér­tek egy ki­csit, és nyár kö­ze­pé­re gyö­nyö­rű arany­sár­gák let­tek. Ek­kor el­jött az ara­tás ide­je. >>

Min­den­na­pi ke­nye­rünk
Már na­gyocs­ka gye­rek vol­tam, le­het­tem olyan ötöd­fél­esz­ten­dős, és már kö­rül tud­tam buk­fen­cez­ni a per­nyés­göd­röt, ha sen­ki se lát­ta. Úgy lát­szik, po­li­ti­kus­nak ké­szül­tem, azon­ban ha­ma­ro­san ki­de­rült, hogy nem va­ló va­gyok er­re a pá­lyá­ra, mert a nyil­vá­nos­ság előtt nem tu­dok buk­fen­cet vet­ni. Pe­dig a nyil­vá­nos­sá­got csak fél szem kép­vi­sel­te, amely az ut­cá­ról be­ku­kucs­kált rám a desz­ka­ke­rí­tés ha­sa­dé­kán ke­resz­tül. Zsib­ri­ta Jós­ka volt e fél szem bir­to­ko­sa, ve­lem egy­idős gentle­man, aki­hez a leg­őszin­tébb irigy­ség fű­zött. Tud­ni­il­lik Jós­ka füg­get­le­ní­tet­te ma­gát a pol­gá­ri di­vat­tól, és té­len vi­selt szal­ma­ka­la­pot, nyá­ron pe­dig ak­ko­ra bá­rány­bőr­sü­veg­ben járt, hogy ab­ba be­le­fért vol­na a Dzsin­gisz kán fe­je is. Ezt azon­ban nem azért tet­te ne­ve­zett kor­tár­sam, mint­ha szem­be akart vol­na he­lyez­ked­ni a Da­ru ut­cai tár­sa­da­lom vi­lág­föl­fo­gá­sá­val, ha­nem azért, mert té­len az öreg Zsib­ri­tá­nak kel­lett a sap­ka, és nyá­ron ő hord­ta a szal­má­ból ké­szült pár­szá­rí­tót. >>

evél&levél

Vak­tá­bor 2009
Az idei vak­tá­bor­nak Sze­ged adott ott­hont jú­li­us 13. és 19. kö­zött. Sok prog­ra­mon vet­tünk részt, és jó él­mé­nyek­kel gaz­da­god­tunk. >>

Kultúrkörök

Lírai vallomás a szü­lő­földről
Kap­hat-e író na­gyobb ju­tal­mat an­nál, hogy egy egész nép sze­re­ti? „Elek apó”-ként em­le­ge­ti? Hogy if­jak és öre­gek ol­vas­sák gaz­dag élet­mű­vét? Nem kap­hat mél­tóbb el­is­me­rést, hi­szen ez időt­len idő­re szól. Még ak­kor is, ha Be­ne­dek Elek hosszú éle­té­ben volt re­bel­lis, na­iv szé­kely­men­tő, nem­zet­ne­ve­lő… Írá­sa­it ki­ki­ál­tot­ták nép­sze­rű­nek és nép­sze­rűt­len­nek; ül­döz­ték mint tör­té­nel­mi ro­man­ti­kát, volt – so­ká­ig – in­de­xen, ma­ra­dé­ka­i­ban ku­lák is, és még mi min­den… Per­sze az iga­zi írót, a föl­fe­lé su­ha­nó csil­la­got nem le­het el­né­mí­ta­ni. >>

A fo­tog­rá­fia „nagy ha­la”
A ma­gyar fo­tog­rá­fia nap­ja körüli idő­szak­ban az or­szág szá­mos ré­szén ki­ál­lí­tá­sok nyíl­nak, a kor­társ fo­tó­mű­vé­szet­re irá­nyítva a közfigyelmet. Azon­ban nem sza­bad meg­fe­led­kez­ni en­nek a mű­vé­sze­ti ág­nak a nagy klasszi­ku­sa­i­ról sem, ezért öröm­te­li, hogy je­len­leg Ro­bert Ca­pa tár­la­ta is lá­to­gat­ha­tó a bu­da­pes­ti Lud­wig Mú­ze­um­ban. >>

„A ke­reszt tö­vé­nél nagy dol­gok tör­tén­nek”
Ti­zen­ki­len­ced­szer vár­ta részt­ve­vő­it az idén a bé­ké­si Csu­ta Nem­zet­kö­zi Mű­vész­te­lep. Az ez al­ka­lom­mal ti­zen­két or­szág­ból ér­ke­zett mű­vé­szek jú­li­us 30. és au­gusz­tus 8. kö­zött dol­goz­tak az al­ko­tó­tá­bor szer­ve­ző­jé­nek és mű­vé­sze­ti ve­ze­tő­jé­nek, Csu­ta György fes­tő­mű­vész­nek a mű­ter­mé­ben. Sze­ve­ré­nyi Mi­hály fes­tő­mű­vész – aki a bé­kés­csa­bai evan­gé­li­kus Nagy­temp­lom új ol­tár­ké­pét is al­kot­ta né­hány év­vel ez­előtt – rend­sze­res részt­ve­vő­je a te­lep­nek. Ve­le be­szél­get­tünk a hely­szí­nen. >>

Csillagászattörténeti ritkaságok az érseki könyvtárban
A csil­la­gá­szat nem­zet­kö­zi éve tisz­te­le­té­re 2000 év csil­la­gá­sza­ti köny­ve­i­ből Ka­lo­csán – Pto­le­ma­i­osz­tól Fé­nyi Gyu­lá­ig cím­mel ren­de­zett ki­ál­lí­tást a ró­mai ka­to­li­kus Ka­lo­csai Fő­szé­kes­egy­há­zi Könyv­tár. >>

A hit, az öröm és a jó hír ze­né­je újra Soly­má­ron
Ki­len­ce­dik al­ka­lom­mal ren­de­zik meg au­gusz­tus 29-én, szom­ba­ton 17 és 22 óra kö­zött a la­punk­ban már több íz­ben is nép­sze­rű­sí­tett gos­pelze­nei fesz­ti­vált Soly­má­ron, a he­lyi sport­cent­rum­ban. Az idei év egyik új­don­sá­ga, hogy a nagy­sza­bá­sú ren­dez­vény ne­vé­be most már a „nem­zet­kö­zi” szó is be­il­lesz­ten­dő, hi­szen a fel­lé­pő mű­vé­szek, ze­ne­ka­rok kö­zül töb­ben is kül­föld­ről ér­kez­nek majd. >>

Pár­be­széd könyv és ol­va­só kö­zött
Stíl­sze­rű­en: könyv­ki­adó­ban, rak­tár és köny­ves­bolt kö­zött, pa­pír- és könyv­il­lat­ban ül­tünk le be­szél­get­ni. A Kál­vin Ki­adó kö­zel­múlt­ban nyu­ga­lom­ba vo­nult igaz­ga­tó­ja, Tarr Kál­mán re­for­má­tus lelkész ked­ves gesz­tus­ként hoz­zánk, a Lu­ther Ki­adó­hoz lá­to­gat­va me­sélt pá­lyá­já­ról, köny­vek irán­ti sze­re­te­té­ről, az egy­há­zi könyv­ki­adói mun­ka rend­szer­vál­tás előt­ti és utá­ni örö­me­i­ről és ne­héz­sé­ge­i­ről. >>

A vasárnap igéje

Úr­nak szol­gái…
„Úr­nak szol­gái mind­nyá­jan, / Áld­já­tok ne­vét nagy ví­gan” – éne­kel­jük re­for­má­tus test­vé­re­ink­kel kö­zö­sen az ősi éne­ket. Éle­tünk alap­hely­ze­tét jel­zi ez – amint igénk is er­ről ta­nús­ko­dik. Van úr és van szol­ga. Jé­zus az úr, és mi, ta­nít­vá­nyai va­gyunk a szol­gák. Mi­előtt azon­ban ez a be­so­ro­lás – ép­pen a vi­lá­gi ana­ló­gia mi­att – ke­se­rű száj­ízt okoz­na ne­künk, meg­tud­hat­juk, meg­ért­het­jük, tu­da­to­sít­hat­juk, hogy a mi Urunk szol­gá­já­nak len­ni egé­szen más. >>

Óva­kod­ja­tok a go­nosz­tól – él­je­tek Is­ten erő­te­ré­ben
Nem könnyű a hely­ze­te az ige­hir­de­tő­nek. En­nél már csak az ige­hall­ga­tó ke­rül ne­he­zebb hely­zet­be a mai va­sár­na­pon. Akár szól­ni, akár hall­gat­ni kell, ne ad­juk fel! Ez az evan­gé­li­u­mi sza­kasz – bár­mennyi fej­tö­rést okoz is – nem­csak fon­tos in­for­má­ci­ó­kat hor­doz, ha­nem vi­gasz­ta­lást, lel­ki táp­lá­lé­kot, ál­dást is ad. Va­ló­di öröm­hír. Ne ér­jük be sem a könnyed le­gyin­tés­sel: túl ne­héz ez a nyá­ri sza­bad­sá­gok ide­jén, s ne ér­jük be az­zal sem, hogy nincs itt evan­gé­li­um, majd ta­lán leg­kö­ze­lebb. Ol­vas­suk in­kább több­ször, fi­gyel­me­sen Jé­zus Urunk sza­va­it, s imád­sá­gos lé­lek­kel pró­bál­junk a mé­lyé­re ha­tol­ni. Hát­ha meg­ad­ja ne­künk a Szent­lé­lek Úr­is­ten a meg­ér­tést. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Min­den­ha­tó örök Is­ten! Te min­dig min­de­nen ke­resz­tül hatsz ránk, össze­hív­tál min­ket ma is Szent­lel­ked ál­tal haj­lé­kod­ba, az egy­ház és gyü­le­ke­ze­tünk kö­zös­sé­gé­be, meg­aján­dé­koz­tál mind­annyi­un­kat evan­gé­li­u­mod ... >>

Oratio œcumenica
Is­te­nünk, Atyánk, aki Jé­zus Krisz­tus ál­tal ta­ní­tot­tál min­ket imád­koz­ni, en­gedd, hogy imád­sá­gunk meg­fe­lel­jen szán­dé­ka­id­nak. Szo­rítsd hát­tér­be ön­ző gon­do­la­ta­in­kat, és a Szent­lé­lek se­gít­sé­gé­vel add, hogy el­jus­son ... >>

Szószóró

Ki­hűlt a me­den­ce…
A reg­ge­lek hű­vö­sek, az út szé­lét a le­hul­lott gesz­te­nyék kez­dik be­bo­rí­ta­ni. A ker­ti me­den­ce hi­deg, a fel­szí­nén már úsz­kál­nak az el­ső­ként le­hul­lott, sár­gás le­ve­lek – las­san már le is kell en­ged­ni… Fu­ra ér­zés pul­csit ke­res­ni sö­té­te­dés­kor, mert amíg kint be­szél­ge­tünk a te­ra­szon, egy­szer­re csak fáz­ni kez­dünk. Aj­jaj! Úgy tű­nik, vé­get ért a nyár. >>

Cantate

Ha­tal­mas Is­ten, nagy ha­ra­god­ban, ne feddj meg en­ge­met
A Gyü­le­ke­ze­ti li­tur­gi­kus könyv (GyLK) li­tur­gi­kus éne­kei kö­zött (672), a ver­ses és pró­zai zsol­tá­rok cso­port­já­ban fog­lal he­lyet Sze­ge­di Ger­gely pa­ra­frá­zi­sa: 6. zsol­tár – Tartsd meg ir­gal­mas­sá­god­ból az én éle­te­met! Az Is­ten ir­gal­má­ért kö­nyör­gő, bűn­val­ló imát ki­vált­kép­pen böj­ti idő­ben éne­kel­het­jük. >>