Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 34 - Esz­ter­gom ki­rá­lyi vá­ra

A hét témája

Erős vá­rak

Esz­ter­gom ki­rá­lyi vá­ra

Az esz­ter­go­mi vár a ma­gyar tör­té­ne­lem egyik leg­fon­to­sabb em­lék­he­lye. Gé­za fe­je­de­lem szál­lá­sa; Vajk, a ké­sőb­bi Szent Ist­ván szü­lő­he­lye, akit itt ko­ro­náz­tak ki­rállyá; Ár­pád-há­zi ural­ko­dók pa­lo­tá­ja; a tö­rök idők vég­vá­ra.

Esz­ter­gom nem­csak az or­szág köz­igaz­ga­tá­si ér­te­lem­ben vett fő­vá­ro­sa volt, ha­nem a vár te­rü­le­tén épült fel a ma­gyar ke­resz­tény­ség köz­pont­ja, az 1001-ben ala­pí­tott ér­sek­ség Szent Adal­bert-szé­kes­egy­há­za, és in­nen eredt az a szo­kás, hogy az esz­ter­go­mi prí­más volt az, aki tör­vé­nye­sen a ma­gyar ural­ko­dók fe­jé­re he­lyez­het­te a ko­ro­nát.

Kar­ban­tar­tá­sa, fo­lya­ma­tos re­konst­ruk­ci­ó­ja rang­já­nak meg­fe­le­lő. A leg­utóbb a hat­va­nas évek­ben itt járt úti­tár­sam nem is­mert rá, de ez­red­for­du­lós ál­la­po­tá­hoz ké­pest szá­mom­ra is vol­tak új­don­sá­gok. Mű­em­lé­ki hely­re­ál­lí­tá­sá­ban íz­lé­se­sen ke­ve­re­dik a ré­gi az új­jal, a vég­ered­mény pe­dig egy új­já­szü­le­tett kö­zép­ko­ri al­ko­tás.

A bel­tar­ta­lom mi­att is ér­de­mes fel­ke­res­ni a ba­zi­li­ka (me­lyet az el­pusz­tult Szent Adal­bert-szé­kes­egy­ház he­lyén emel­tek) mel­lett ál­ló esz­ter­go­mi erő­döt. Ki­ál­lí­tá­si tár­gyai kö­zött meg­ta­lál­juk a vá­ros­ban ott­hon­ra lelt va­la­mennyi kul­tú­ra, nép és bi­ro­da­lom gaz­dag ré­gé­sze­ti le­let­anya­gát. A kő­kor, a réz-, a bronz- és a vas­kor, a kel­ták és ró­ma­i­ak em­lé­ke­it, a nép­ván­dor­lás „barb­ára­i­nak” nyo­ma­it, majd a hon­fog­la­lás- és Ár­pád-kor, il­let­ve az osz­mán hó­dí­tás re­lik­vi­á­it. Lát­hat­juk III. Bé­la trón­ját. A ki­ál­lí­tá­si anya­gok kö­zött fe­lül­rep­re­zen­tál­tak a nu­miz­ma­ti­kai ér­de­kes­ségek, mi­vel Esz­ter­gom­ban mű­kö­dött az or­szág el­ső, so­ká­ig egyet­len pénz­ver­dé­je, ami szo­ro­san össze­füg­gött az­zal, hogy a vá­ros a tö­rök hó­dí­tást meg­elő­ző­en nem­csak po­li­ti­kai és egy­há­zi, ha­nem gaz­da­sá­gi köz­pont­ja is volt Ma­gyar­or­szág­nak.

A ki­ál­lí­tó­ter­mek ma­guk a kö­zép­ko­ri he­lyi­sé­gek: töb­bek kö­zött az a ki­rá­lyi lak­osz­tály, me­lyet Szent Ist­ván szü­lő­szo­bá­já­nak hit­tek, vagy a nagy ha­tá­sú és nagy ha­tal­mú hu­ma­nis­ta ér­sek, Vi­téz Já­nos dol­go­zó­szo­bá­ja. Mind­eh­hez kor­sze­rű meg­ol­dá­sok is pá­ro­sul­nak: üveg­pad­ló, mely alatt a mély­ség­ben lép­cső­fok­sze­rű­en lát­sza­nak a kel­ta, a ró­mai, az Ár­pád-ko­ri és a tö­rök épít­ke­zé­sek ré­te­gei. A vár ud­va­rán ódon ha­ran­gok so­ra­koz­nak, va­la­mint tör­té­nel­mi nagy­ja­ink vo­ná­sa­it élő­vé va­rá­zso­ló pa­nop­ti­kum is vár­ja a lá­to­ga­tó­kat.

Re­zsa­bek Nán­dor