e-világ

Ami­kor 1967-ben Ch­ris­ti­an Bar­nard, a dél-af­ri­kai pap­fiú a vi­lá­gon elő­ször vég­zett szív­át­ül­te­tést, jól tud­hat­ta, hogy be­avat­ko­zá­sa ku­darc­ra van ítél­ve. Azt nyi­lat­koz­ta ké­sőbb, hogy ha az em­bert orosz­lán ül­dö­zi, ak­kor a to­por­gás­nál jobb, ha a kro­ko­di­lok­tól hem­zse­gő fo­lyó­ba ug­rik, hisz így ta­lán van még esé­lye ar­ra, hogy el­éri a túl­só par­tot. Per­sze az orosz­lán is meg­gon­dol­hat­ja ma­gát, de min­den­ki el­dönt­he­ti, mi a jobb.

A szen­ve­dő, sok­szor alig tá­jé­ko­zott em­be­rek be­le­ka­pasz­kod­hat­nak az utol­só szal­ma­szál­ba, a szív­se­bész pe­dig fü­röd­het a vi­lág­hír­ben. A me­di­ci­ná­ban sok­szor vissza­kö­szön az „úgy­is meg­hal” érv, en­nek ne­vé­ben sok eset­ben vé­gez­nek el vég­stá­di­um­ban lé­vő em­be­re­ken nem­rit­kán nagy szen­ve­dés­sel já­ró, de gyó­gyu­lást ke­vés eséllyel ho­zó ku­ta­tást.

A mi­nap a New York Ti­mes­ban je­lent meg egy cikk ar­ról, hogy az Egye­sült Ál­la­mok­ban bí­ró­sá­gi el­já­rás so­rán fel­tár­ták, ho­gyan vá­sá­rol­ta meg a me­no­pau­za ide­jén csont­rit­ku­lás­ban szen­ve­dők hor­mon­pót­lá­sá­ra al­kal­ma­zott gyógy(?)szert gyár­tó, Wyeth ne­vű cég a tu­do­má­nyos köz­lé­sek szer­ző­it. Hu­szon­öt­ezer dol­lárt fi­ze­tett pél­dá­ul egy nő­gyó­gyász­nő­nek, hogy ne­vét ad­ja a cég ál­tal már meg­írt cik­kek­hez. A hí­res or­vos ne­ve fel­te­he­tő­en a na­gyobb hír­ve­rés­hez, a jobb el­adá­si sta­tisz­ti­ká­hoz kel­lett. A hor­mon­pót­ló sze­re­ket köz­ben a mel­lék­ha­tá­sok mi­att be­til­tot­ták. Kis do­log­nak tűn­het el­ső pil­la­nat­ra ez a szel­lem­szer­zős­kö­dés, de alap­ja­i­ban ren­dít­he­ti meg a tu­do­má­nyos köz­le­mé­nyek­be ve­tett bi­zal­mat.

1. és 2004 kö­zött egy Vi­oxx ne­vű fáj­da­lom­csil­la­pí­tó gyógy(?)szer mi­att kon­zer­va­tív becs­lé­sek sze­rint csak az Egye­sült Ál­la­mok­ban mint­egy hu­szon­öt­ezer em­ber halt meg. Má­sok en­nek több­szö­rö­sé­re te­szik az ada­to­kat, s vi­lág­szer­te nyil­ván még töb­ben vesztették életüket e mi­att a köz­ben ugyan­csak vissza­vont szer mi­att. A Vi­ox­xot gyár­tó Merck már a ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­i­ből kö­vet­kez­te­tett ar­ra, hogy so­kan meg­hal­nak majd in­fark­tus­ban a szer sze­dé­se mi­att, de ezt nem kö­zöl­ték sem az or­vo­sok­kal, sem a pá­ci­en­sek­kel. A szer az utol­só év­ben mint­egy két és fél mil­li­árd USA-dol­lár (ma mint­egy öt­száz­mil­li­árd fo­rint) be­vé­telt ter­melt a Merc­knek. Fe­le­lő­sök nin­cse­nek. 2001. szep­tem­ber 11-én mint­egy há­rom­ezer em­ber halt meg. Igaz, eze­ket az ál­do­za­to­kat is­mer­het­jük, a Vi­oxx ál­do­za­ta­i­nak pon­tos ki­lé­tét csak sejt­het­jük, de azt biz­to­san tud­juk, hogy több tíz­ez­ren van­nak.

A hí­rek sze­rint mag­za­ti ős­sejt­kí­sér­le­te­ket vé­gez­tek Ma­gyar­or­szá­gon. Pén­zért árul­tak re­ményt, hol­ott a be­avat­ko­zás a leg­jobb eset­ben is csak ku­ta­tás­nak szá­mít, bár nyil­ván nem vé­let­le­nül nem en­ge­dé­lyez­ték ezt a ku­ta­tást a ci­vi­li­zált vi­lág­ban. A nem tá­jé­koz­ta­tott, ki­szol­gál­ta­tott, vég­ső­kig el­ke­se­re­dett em­be­rek­ből pénzt ki­csi­kar­ni ta­lán nem az or­vo­si hi­va­tás leg­ne­me­sebb cél­ki­tű­zé­se.

A fen­ti lis­ta nem tel­jes. A leg­na­gyobb kárt ta­lán azok a tisz­tes­ség­re tö­rek­vő gyó­gyí­tók szen­ve­dik el, akik­ben igaz­ság­ta­la­nul ren­dül meg a pá­ci­en­sek bi­zal­ma. Ne­héz az ocsú­tól a bú­zát el­vá­lasz­ta­ni.

Sze­bik Im­re bio­e­ti­kus