Kis „Ke­nyér­sze­gő”, amint csend­ben néz­lek,
moz­du­la­tod drá­ga üze­net.
Ta­lán ma­gá­ról min­tá­zott mű­vé­szed:
szeg­te ő is a szép­ség-ke­nye­ret.

„Ke­nyér­sze­gő”, ma mil­li­ók éhez­nek.
Az él­te­tő ke­nye­ret éhe­zik,
s ke­nye­rét bé­kes­ség­nek, sze­re­tet­nek.
Mondd, ki szeg ke­nye­ret ne­kik?

„Ke­nyér­sze­gő”, az élet Ke­nye­re,
Jé­zus Krisz­tus, ma is kö­zöt­tünk jár,
s éhe­ző szí­vek éle­te le­het­ne…
de Ő is új ke­nyér­sze­gők­re vár.

Moz­du­la­tod hang­ta­lan üze­net.
De jó vol­na ke­nyér­sze­gő­nek len­ni.
Bú­za­ke­nye­ret, élet­ke­nye­ret
éhe­zők asz­ta­lá­ra oda­ten­ni!