Oratio oecumenica

Is­te­nünk, Atyánk, aki Jé­zus Krisz­tus ál­tal ta­ní­tot­tál min­ket imád­koz­ni, en­gedd, hogy imád­sá­gunk meg­fe­lel­jen szán­dé­ka­id­nak. Szo­rítsd hát­tér­be ön­ző gon­do­la­ta­in­kat, és a Szent­lé­lek se­gít­sé­gé­vel add, hogy el­jus­son hoz­zád imád­sá­gunk.

Vi­lág­te­rem­tő Urunk! Kö­nyör­günk hoz­zád vi­lá­gun­kért. Ha csak az em­be­ri pusz­tí­tást lát­hat­nánk, te­he­tet­le­nül szét­tár­nánk ke­zün­ket. Az ör­dög vi­lág­rom­bo­ló ere­jé­vel szem­ben gyen­gék va­gyunk, de ne­ked sem­mi sem le­he­tet­len. Gá­told meg a fék­te­len ha­tal­ma­kat, ítéld meg az igaz­ság­ta­lan­sá­got, és adj él­he­tő éle­tet ne­künk ezen a föl­dön. Add, hogy a rom­bo­lás ár­tó szán­dé­ka mö­gött meg­lás­suk a bűn és az ör­dög tő­led el­vá­lasz­ta­ni kí­vá­nó aka­ra­tát. Add, hogy ado­má­nya­i­dért, mind­azért a jó­ért, ame­lyet ta­pasz­ta­lunk, ne fe­led­jünk el té­ged di­cső­í­te­ni.

Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk, Urunk hall­gass meg min­ket!

Meg­tar­tó Urunk! Bi­zo­dal­munk nem ma­gun­kért, ha­nem egye­dül Jé­zus Krisz­tus ál­tal van, ami­kor egy­há­zunk, gyü­le­ke­ze­te­ink éle­tét visszük eléd imád­ság­ban. Fe­dezd el a mi al­kal­mat­lan­sá­gun­kat, és éleszd új­ra lan­ka­dó lel­ke­se­dé­sün­ket. Bű­ne­ink mi­att meg­tört len­dü­let­tel nem so­ká­ig jut­hat­nánk, de a te ir­gal­mad ve­zes­sen, ami­kor kö­zös­sé­ge­ink épí­té­sén mun­kál­ko­dunk. Add, hogy ott le­gyünk, aho­vá szó­lí­tasz, és azt cse­le­ked­jük, amit kí­vánsz tő­lünk. Evan­gé­li­u­mod vi­lá­gos­sá­ga drá­ga kin­csé­nek to­vább­adá­sát bíz­tad ránk. Adj há­la­telt, szol­gá­lat­ra kész szí­vet ne­künk eb­ben a kül­de­tés­ben.

Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk, Urunk, hall­gass meg min­ket.

Né­pek fe­je­del­me! Ve­zesd né­pün­ket és ve­ze­tő­in­ket, a vi­lág né­pe­it és ve­ze­tő­it. Add, hogy akik­nek ha­ta­lom ada­tott, ez­zel él­je­nek, és ne vissza­él­je­nek. Éb­ressz fe­le­lős­sé­get ben­nünk, hogy min­den­ki a ma­ga he­lyén meg­te­gye azt, ami a bé­kes­sé­get mun­kál­ja. Há­la­adás­sal vesszük tő­led a föld gaz­dag ter­mé­sét, mind­azt, amit tes­tünk és lel­künk meg­elé­gí­té­sé­re adsz ne­künk.

Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk, Urunk, hall­gass meg min­ket.

Sze­re­tő Atyánk! Áldj meg min­ket, és álld meg azo­kat, aki­ket sze­re­tünk. Csa­lá­dun­kat, ba­rá­ta­in­kat, azo­kat, akik­kel együtt di­csé­rünk té­ged, és áldd meg azo­kat is, akik még tá­vol van­nak tő­led.

Gon­do­lunk a be­te­gek­re, szen­ve­dők­re, ma­gá­nyo­sok­ra, hal­dok­lók­ra és gyá­szo­ló­ik­ra. Biz­to­síts min­ket együtt­ér­zé­sed­ről. Sí­rá­sunk­ban adj ve­lünk sí­ró­kat, és adj ké­pes­sé­get ar­ra, hogy vég­te­len sze­re­te­ted­del for­dul­junk azok fe­lé, akik­hez te kül­desz min­ket. Add, hogy kö­ves­sük eb­ben is Urunk és Meg­vál­tónk pél­dá­ját.

Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk, Urunk, hall­gass meg min­ket.

Üd­vö­zí­tő Urunk! Te azt aka­rod, hogy min­den em­ber üd­vö­zül­jön, és el­jus­son az igaz­ság is­me­re­té­re. Győzz meg min­ket sze­re­te­ted­del er­ről, és add, hogy hi­te­les hir­de­tői le­gyünk öröm­hí­red­nek.

Is­te­nünk, Atyánk, aki Jé­zus Krisz­tus ál­tal ta­ní­tot­tál imád­koz­ni min­ket, en­gedd, hogy imádságunk el­nyer­je jó tet­szé­se­det, és tel­je­sí­té­sé­ben a te aka­ra­tod ér­vé­nye­sül­jön. Tarts meg min­ket a Krisz­tus­ba ve­tett hit­ben, mert egye­dül ez az üd­vö­zí­tő. Ti­éd a ha­ta­lom és a di­cső­ség mind­örök­ké. Ámen.