Evangélikusok

Egy­há­zunk gyöngy­sze­me volt az eper­je­si kol­lé­gi­um és jog­utód­ja, a mis­kol­ci jog­aka­dé­mia.

Az 1665-ben Eper­je­sen Thö­kö­ly Im­re és az öt sza­bad ki­rá­lyi vá­ros fő­bí­rá­ja ál­tal ala­pí­tott kol­lé­gi­um­ból ki­sza­kadt és 1919-ben Mis­kolc­ra me­ne­kült jog­aka­dé­mi­át 1948-ban ál­la­mo­sí­tot­ták, majd 1949. au­gusz­tus vé­gén vég­leg fel­szá­mol­ták.

Ami­kor a fel­ső-ma­gyar­or­szá­gi ren­dek Eper­je­sen „kol­lé­gi­um” el­ne­ve­zés­sel ma­gas fo­kú tan­in­té­ze­tet ál­lí­tot­tak fel „aka­dé­mi­ai, egye­te­mi zaj és na­gyobb költ­ség” nél­kül, hogy az evan­gé­li­kus hit­nek vé­dő­bás­tyá­ja le­hes­sen, a kol­lé­gi­um hár­mas fel­ada­tát ak­ként fo­gal­maz­ták meg, hogy „le­gyen ez az in­téz­mény a min­den­ha­tó Is­ten tisz­te­le­té­nek a temp­lo­ma, az igaz tu­do­má­nyok uni­ver­si­tá­sa és a ha­za­sze­re­tet be­ve­he­tet­len fel­leg­vá­ra örök idő­kön át” (Bruck­ner Győ­ző: A mis­kol­ci jog­aka­dé­mia múlt­ja és kul­túr­mun­kás­sá­ga [1919–1949], Mis­kolc, 1996, 47–48. o.). A kol­lé­gi­um ezek­nek a fel­ada­tok­nak mind­vé­gig igye­ke­zett meg­fe­lel­ni.

Az in­téz­mény a nagy hí­rű mag­de­bur­gi pro­fesszor, Po­ma­ri­us Sá­mu­el ve­ze­té­sé­vel kezd­te meg mű­kö­dé­sét. Ta­ná­rai kö­zött volt Pank­ra­ti­us Mi­hály hí­res köz­jo­gász­pro­fesszor is. A Tar­ca men­ti Athén – ahogy Eper­jest ne­vez­ték – az or­szág egyik je­len­tős kul­tu­rá­lis köz­pont­já­vá vált, majd a 19. szá­zad­tól kezd­ve Greguss Mi­hály és Vand­rák And­rás ré­vén a re­form­esz­mék leg­ha­tal­ma­sabb fel­leg­vá­rá­vá. A hall­ga­tók so­rá­ban 1816–19. kö­zött Kos­suth La­jost, ké­sőbb a lá­to­ga­tók kö­zött pe­dig Pe­tő­fi Sán­dort és Tom­pa Mi­hályt is meg­ta­lál­juk.

A 19. szá­zad vé­gén a kol­lé­gi­um már teo­ló­gi­ai aka­dé­mi­át, jog­aka­dé­mi­át, fő­gim­ná­zi­u­mot és ta­ní­tó­kép­zőt is ma­gá­ba fog­lal­t. 1892-ben szo­ro­sabb kap­cso­lat­ba lé­pett a ti­szai evan­gé­li­kus egy­ház­ke­rü­let­tel.

A jog­aka­dé­mi­á­nak a vi­lág­há­bo­rú előtt már tíz tan­szé­ke volt, az ok­ta­tók kö­zött olyan hí­res­sé­gek­kel, mint pél­dá­ul Hor­váth Ödön, Mikler Ká­roly, Raf­fay Fe­renc, Ere­ky Ist­ván, Réz Mi­hály, Fló­ri­án Ká­roly, Ma­lé­ter Ist­ván, Mo­ór Gyu­la, a teo­ló­gi­án pe­dig Csen­gey Gusz­táv, Szlá­vik Má­tyás vagy Mayer End­re.

Ge­duly Hen­rik nyír­egy­há­zi püs­pök és Mikler Ká­roly dé­kán her­vad­ha­tat­lan ér­de­me, hogy 1919 feb­ru­ár­já­ban si­ke­rült – ha­tal­mas könyv­tá­rá­val és egyéb ér­té­ke­i­vel együtt – Mis­kolc­ra át­men­te­ni az aka­dé­mi­át.

Új he­lyén ké­sőbb – az ál­la­mi tá­mo­ga­tás meg­szűn­te és egyéb kor­lá­to­zá­sok mi­att – vál­sá­gos évek kö­szön­töt­tek az in­téz­mény­re. Bruck­ner Győ­ző dé­kán her­vad­ha­tat­lan ér­de­me, hogy a Mis­kolc vá­ro­sá­val kö­tött szer­ző­dés ré­vén – tud­ni­il­lik hogy a vá­ros há­rom tan­szék költ­sé­ge­it át­vál­lal­ja – biz­to­sí­tot­ta a mű­kö­dés­hez szük­sé­ges anya­gi hát­te­ret, és egy­út­tal szel­le­mi té­ren is a ma­gyar mű­ve­lő­dés­ügy fel­leg­vá­rá­vá tet­te.

Az el­sor­vasz­tás­ra irá­nyu­ló ál­la­mi tö­rek­vé­sek el­len­sú­lyo­zá­sá­ra bel- és kül­föl­di tu­dó­so­kat és egy­há­zi ve­ze­tő­ket moz­gó­sí­tott – amint Bruck­ner már idé­zett mun­ká­já­ból meg­tud­juk –, kö­zöt­tük pél­dá­ul Nat­han Sö­derb­lom upp­sa­lai ér­se­ket és Pa­ul von Hin­den­burg né­met el­nö­köt, akik ko­moly er­köl­csi se­gít­sé­get nyúj­tot­tak.

Az 1934–37. évi zsi­nat ha­tá­ro­za­ta sze­rint a jog­aka­dé­mia a jog- és ál­lam­tu­do­má­nyok mű­ve­lé­se mel­lett „kü­lö­nö­sen az evan­gé­li­kus egy­ház­jog­nak ön­ál­ló mű­ve­lé­sé­re elő­ké­szí­tő in­té­zet”. Az aka­dé­mia ezen a té­ren is egye­dül­ál­ló tel­je­sít­ményt tu­dott fel­mu­tat­ni az egy­ház­jo­gi sze­mi­ná­ri­um egy­re in­kább ki­tel­je­se­dő mun­kás­sá­gá­val, el­ső­sor­ban nagy­szá­mú egy­ház­jo­gi ta­nul­má­nyá­val. Mi­vel a jog­aka­dé­mi­ai ren­des ta­ná­ri tiszt­ség be­töl­té­sé­hez az egye­te­mi ma­gán­ta­ná­ri ké­pe­sí­tés meg­szer­zé­se volt az elő­fel­té­tel, ez a kö­ve­tel­mény ma­ga­sabb volt, mint amit az egye­te­mi ta­nár­ság­hoz meg­kí­ván­tak.

Gya­kor­la­ti­lag szin­te mind­egyik jog­aka­dé­mi­ai ta­nár egye­te­mi ka­ted­rá­hoz ju­tott, ki­vé­ve Bruck­ner Győ­zőt, aki ko­ra mi­att nem ke­rült oda, va­la­mint Zsedé­nyi Bé­lát, aki 1944-ben nyug­dí­ja­zá­sát kér­te, majd 1944 de­cem­be­ré­ben az Ide­ig­le­nes Nem­zet­gyű­lés el­nö­ké­vé vá­lasz­tot­ták, 1955-ben pe­dig kon­cep­ci­ós per­ben tör­tént el­ítél­te­té­se mi­att már­tír­ha­lált halt. Nem­csak ki­vá­ló pro­fesszo­ra volt a jog­aka­dé­mi­á­nak, ha­nem az új­ra­in­dí­tás­kor, sőt a női hall­ga­tók kép­zé­sé­nek en­ge­dé­lye­zé­sé­vel is el­évül­he­tet­len ér­de­me­ket szer­zett.

A jog­aka­dé­mia ta­ná­rai nem­csak a vá­ros kul­tu­rá­lis éle­té­ben, ha­nem az egy­há­zé­ban is je­len­tős sze­re­pet ját­szot­tak. El­in­dí­tot­ták az el­ső vi­dé­ki jo­gi fo­lyó­ira­tot, a Mis­kol­ci Jo­gász­éle­tet, és szin­te mind­egyik tu­do­mány­szak­ból szá­mos köny­vet ad­tak ki.

Messze­me­nően hatékony szo­ci­á­lis rend­szer épült ki; a sze­gény sor­sú ta­nu­lók je­len­tős tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sül­tek, nem­csak ala­pít­vá­nyi for­rás­ból, ha­nem gyám­in­té­ze­ti se­gély és tan­díj­ked­vez­mény ré­vén is.

A sze­ge­di egye­tem­nek Ko­lozs­vár­ra tör­té­nő át­he­lye­zé­sé­ről szó­ló 1940. évi XVI­II. tör­vény­cikk­ben volt egy rej­tett cik­kely, amely a jog­aka­dé­mi­á­nak két év­fo­lyam­mal tör­té­nő mű­kö­dé­sét ren­del­te el. Bár en­nek a vég­re­haj­tá­sá­ra Zsedé­nyi Bé­la köz­be­lé­pé­sé­re nem ke­rült sor, az egy­há­zi is­ko­lák ál­la­mo­sí­tá­sá­ról szó­ló tör­vény 1948. jú­ni­us 30-ával az in­téz­mény egy­há­zi jel­le­gét meg­szün­tet­te, majd egy­évi ve­ge­tá­lás után ko­ráb­bi jo­ga­i­tól meg­foszt­va 1949. au­gusz­tus 31-ével – a 4105/1949. kor­mány­ren­de­let alap­ján – vég­leg be­zár­ta ka­pu­it egyet­len, há­rom­száz éves jo­gi fő­is­ko­lánk.

Alig­ha fo­gad­hat­juk el va­lós­nak az in­dok­lás­ban fog­lal­ta­kat, me­lyek sze­rint „a jog­aka­dé­mi­ák je­len­tő­sé­gü­ket vesz­tett, ide­jü­ket múlt in­téz­mé­nyek”, s en­nek a kér­dés­nek „éssze­rű ren­de­zé­sét ki­zá­ró­lag kü­lön­ál­lá­suk aka­dá­lyoz­ta” (Do­ku­men­tu­mok a ma­gyar köz­ok­ta­tás re­form­já­ról 1945–1948, Bu­da­pest, 1979, 782. o.). Az iga­zi in­dok az egy­há­zak kul­tu­rá­lis té­ren va­ló vissza­szo­rí­tá­sa és a jog­ál­la­mi­ság esz­mé­jé­nek a tel­jes fel­szá­mo­lá­sa volt. Leg­alább­is er­re utal a deb­re­ce­ni egye­tem jo­gi ka­rá­nak egy­ide­jű „szü­ne­tel­te­té­se”, amely a jo­gi kép­zés el­sor­vasz­tá­sá­ra utalt.

Ke­se­rű­en ál­la­pít­ja meg már idé­zett mun­ká­já­ban Bruck­ner Győ­ző, hogy „kul­túr­in­téz­mé­nye­ink so­rá­ból te­hát el­tűnt az az is­ko­la­tí­pus, amely nem­ze­ti kul­tú­ránk­ban mély­re gyö­ke­re­zett, egy­há­zunk vi­lág ve­ze­tői nagy ré­szé­nek egy­ház­jo­gi tu­dást adott, és mint fe­le­ke­ze­ti jog­aka­dé­mia egy­há­zunk ön­kor­mány­za­tá­nak iga­zi párt­fo­gó­ja és az evan­gé­li­kus egy­ház­jog­nak ha­zánk­ban egyet­len tu­do­má­nyos mű­he­lye volt”.

A jog­aka­dé­mi­ák meg­szün­te­té­sé­vel egy­há­zun­kat kü­lön­le­ge­sen nagy kár ér­te, mert míg a ró­mai ka­to­li­kus és a re­for­má­tus egy­ház jo­gi ka­rok lé­te­sí­té­sé­vel pó­tol­ni tud­ta az egy­ház­jo­gi ok­ta­tás hi­á­nyát, ad­dig az evan­gé­li­kus egy­ház et­től a le­he­tő­ség­től el­esett, mi­vel az 1981-ben Mis­kol­con fel­ál­lí­tott jo­gi kar mel­lett egy jo­gi ok­ta­tást biz­to­sí­tó újabb egye­tem­re már alig­ha volt szük­ség.

A kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra a jog­aka­dé­mia ta­ná­ra­it, hall­ga­tó­it, min­den va­gyo­nát szét­szór­ta, és hosszú ide­ig úgy tűnt, hogy az intézménynek még az em­lé­két is el­mos­ta az idők sod­ra. Két igen je­len­tős tár­gyi em­lé­ké­nek is szo­mo­rú a sor­sa: a Thö­kö­ly és az öt sza­bad ki­rá­lyi vá­ros fő­bí­rá­ja ál­tal alá­írt, az eper­je­si kol­lé­gi­um ala­pí­tá­sá­ról szó­ló 1665. évi ok­mány a Ma­gyar Or­szá­gos Le­vél­tár­ban az 1956-os for­ra­da­lom alatt el­égett, a Than Mór ál­tal al­ko­tott ha­tal­mas Des­sew­ffy Arisz­tid-fest­ményt pe­dig Ottlyk Er­nő püs­pök jo­go­su­lat­la­nul el­ad­ta.

A rend­szer­vál­tás után, 1991. szep­tem­ber 12-én a Mis­kol­ci Öreg­jo­gá­szok Ba­rá­ti Kö­re em­lék­táb­lát he­lye­zett el az egy­ko­ri in­téz­mény fa­lán az aláb­bi fel­irat­tal: „Eb­ben az épü­let­ben mű­kö­dött 1919–1949 kö­zött az ősi eper­je­si kol­lé­gi­um jog­utód­ja, a Mis­kol­ci Evan­gé­li­kus Jog­aka­dé­mia dr. Bruck­ner Győ­ző aka­dé­mi­ai dé­kán ve­ze­té­sé­vel. En­nek a fő­is­ko­lá­nak volt pro­fesszo­ra az ide­ig­le­nes nem­zet­gyű­lés el­nö­ke, dr. Zsedé­nyi Bé­la, aki 1955-ben már­tír­ha­lált halt. Ál­dott le­gyen az ősi jog­aka­dé­mia és ta­ná­ra­i­nak em­lé­ke!”

Dr. Bo­le­ratz­ky Ló­ránd