Élő víz
HETI ÚTRAVALÓ
Krisztus mondja: Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)
Szentháromság ünnepe után a 13. héten az Útmutató reggeli és heti igéi ezt hirdetik: a hitünk cselekedetek nélkül halott! Az isten- s emberszeretet parancsának betöltése mindennap hitből fakadó jó cselekedetekben válik nyilvánvalóvá, melyeket Isten készít el (lásd Ef 2,10). Az utolsó ítéletről szólva Jézus azonosítja magát a legkisebb, leginkább irgalomra szoruló „lázárokkal”, s Krisztus az irgalmas samaritánus tettével úgy válaszol a törvénytudónak e megkísértő kérdésére: „De ki a felebarátom?”, hogy azt megfordítja: „…ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” (Lk 10,29.36). De nem elég csak elméletben tudni a választ, úgy kell szeretni a másik embert, mint önmagamat! „A hit egyedül Istent illetheti. Ebből születik azután a cselekedet, amellyel felebarátainknak szolgálunk.” (Luther) „Az Úr törvényében boldog, aki gyönyörködik”, ma is (GyLK 668). A szeretet apostola kijelenti, hogy „Isten szeretet”, mert „elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1Jn 4,8.10). Az egymás iránti szeretet által lesz teljessé bennünk az ő szeretete, de ez is Isten ajándéka. „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1Jn 5,3; LK) A törvénytudó a Tórát idézte: „Szeresd azért az Urat…” (5Móz 6,5) és „Szeresd felebarátodat…” (3Móz 19,18b). A választott nép ismerte az adósságelengedés törvényét is („…amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el!”), de megtette-e ezt minden hetedik év végén? Ám még ma is azt „parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez” (5Móz 15,3.11). Isten a prófétája által ítéletet hirdet népének a társadalmi igazságtalanság miatt, ám a túlélés és a kegyelem egyetlen lehetőségét is eléjük és elénk tárja: „Engem keressetek, és éltek!” „A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, (…) szerezzetek érvényt a törvénynek…” (Ám 5,4.14.15) Az emberszeretet különböző törvényei különösen a nyomorultakat, a jövevényeket, az árvákat és özvegyeket védik: „…naplemente előtt add vissza neki a zálogot (…) Még aznap add meg a bérét (…) Ne forgasd ki jogaiból…” (5Móz 24,13.15.17)! Az első keresztény gyülekezetben még testvéri közösség volt, hiszen „nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert (…) az eladott javak árát (…) szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá” (ApCsel 4,34–35). Júdás e tette hit nélküli, tehát halott volt, és őt is azzá tette! Így árulta el Jézust: „Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!” (Mt 26,48) Júdás, Jézus Krisztus szolgája pedig így köszönti az elhívottakat: „…irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen.” S az üdvözítő Istent dicsőíti, övé a „dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké” (Júd 2.25). Folytassuk: „Dicsőség légyen Istennek!” – „Hitből jön a cselekedet, / Hogy életünk betöltse; / Élő, igaz hit nem lehet, / Melynek nincs jó gyümölcse.” (EÉ 320,6.5) Megvan mindkettőd?
Garai András