Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Krisz­tus mond­ja: Ami­kor meg­tet­té­tek eze­ket akár­csak eggyel is a leg­ki­sebb atyám­fi­ai kö­zül, ve­lem tet­té­tek meg. (Mt 25,40)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a 13. hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi ezt hir­de­tik: a hi­tünk cse­le­ke­de­tek nél­kül ha­lott! Az is­ten- s em­ber­sze­re­tet pa­ran­csá­nak be­töl­té­se min­den­nap hit­ből fa­ka­dó jó cse­le­ke­de­tek­ben vá­lik nyil­ván­va­ló­vá, me­lye­ket Is­ten ké­szít el (lásd Ef 2,10). Az utol­só íté­let­ről szól­va Jé­zus azo­no­sít­ja ma­gát a leg­ki­sebb, leg­in­kább ir­ga­lom­ra szo­ru­ló „láz­árok­kal”, s Krisz­tus az ir­gal­mas sa­ma­ri­tá­nus tet­té­vel úgy vá­la­szol a tör­vény­tu­dó­nak e meg­kí­sér­tő kér­dé­sé­re: „De ki a fe­le­ba­rá­tom?”, hogy azt meg­for­dít­ja: „…ki volt a fe­le­ba­rát­ja a rab­lók ke­zé­be esett em­ber­nek?” (Lk 10,29.36). De nem elég csak el­mé­let­ben tud­ni a vá­laszt, úgy kell sze­ret­ni a má­sik em­bert, mint ön­ma­ga­mat! „A hit egye­dül Is­tent il­let­he­ti. Eb­ből szü­le­tik az­után a cse­le­ke­det, amellyel fe­le­ba­rá­ta­ink­nak szol­gá­lunk.” (Lu­ther) „Az Úr tör­vé­nyé­ben bol­dog, aki gyö­nyör­kö­dik”, ma is (GyLK 668). A sze­re­tet apos­to­la ki­je­len­ti, hogy „Is­ten sze­re­tet”, mert „el­küld­te a Fi­át en­gesz­te­lő ál­do­za­tul bű­ne­in­kért” (1Jn 4,8.10). Az egy­más irán­ti sze­re­tet ál­tal lesz tel­jes­sé ben­nünk az ő sze­re­te­te, de ez is Is­ten aján­dé­ka. „Az az Is­ten sze­re­te­te, hogy meg­tart­juk az ő pa­ran­cso­la­ta­it, az ő pa­ran­cso­la­tai pe­dig nem ne­he­zek.” (1Jn 5,3; LK) A tör­vény­tu­dó a Tórát idéz­te: „Sze­resd azért az Urat…” (5Móz 6,5) és „Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat…” (3Móz 19,18b). A vá­lasz­tott nép is­mer­te az adós­ság­el­en­ge­dés tör­vé­nyét is („…ami­vel test­vé­red tar­to­zik ne­ked, azt en­gedd el!”), de meg­tet­te-e ezt min­den he­te­dik év vé­gén? Ám még ma is azt „pa­ran­cso­lom ne­ked, hogy légy bő­ke­zű az or­szá­god­ban le­vő nyo­mo­rult és sze­gény test­vé­red­hez” (5Móz 15,3.11). Is­ten a pró­fé­tá­ja ál­tal íté­le­tet hir­det né­pé­nek a tár­sa­dal­mi igaz­ság­ta­lan­ság mi­att, ám a túl­élés és a ke­gye­lem egyet­len le­he­tő­sé­gét is elé­jük és elénk tár­ja: „En­gem ke­res­se­tek, és él­tek!” „A jó­ra tö­re­ked­je­tek, ne a rossz­ra, ak­kor élet­ben ma­rad­tok, (…) sze­rez­ze­tek ér­vényt a tör­vény­nek…” (Ám 5,4.14.15) Az em­ber­sze­re­tet kü­lön­bö­ző tör­vé­nyei kü­lö­nö­sen a nyo­mo­rul­ta­kat, a jö­ve­vé­nye­ket, az ár­vá­kat és öz­ve­gye­ket vé­dik: „…nap­le­men­te előtt add vissza ne­ki a zá­lo­got (…) Még az­nap add meg a bé­rét (…) Ne for­gasd ki jo­ga­i­ból…” (5Móz 24,13.15.17)! Az el­ső ke­resz­tény gyü­le­ke­zet­ben még test­vé­ri kö­zös­ség volt, hi­szen „nem volt kö­zöt­tük egyet­len szű­köl­kö­dő sem, mert (…) az el­adott ja­vak árát (…) szét­osz­tot­ták min­den­ki­nek úgy, aho­gyan szük­sé­ge volt rá” (Ap­Csel 4,34–35). Jú­dás e tet­te hit nél­kü­li, te­hát ha­lott volt, és őt is az­zá tet­te! Így árul­ta el Jé­zust: „Akit meg­csó­ko­lok, az lesz ő, azt fog­já­tok el!” (Mt 26,48) Jú­dás, Jé­zus Krisz­tus szol­gá­ja pe­dig így kö­szön­ti az el­hí­vot­ta­kat: „…ir­ga­lom, bé­kes­ség és sze­re­tet adas­sék nek­tek bő­sé­ge­sen.” S az üd­vö­zí­tő Is­tent di­cső­í­ti, övé a „di­cső­ség, fen­ség, erő és ha­ta­lom örök­től fog­va, most és mind­örök­ké” (Júd 2.25). Foly­tas­suk: „Di­cső­ség lé­gyen Is­ten­nek!” – „Hit­ből jön a cse­le­ke­det, / Hogy éle­tünk be­tölt­se; / Élő, igaz hit nem le­het, / Mely­nek nincs jó gyü­möl­cse.” (EÉ 320,6.5) Meg­van mind­ket­tőd?

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::