Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 36 - Keveházi László: „A kereszt igéjét hirdetni kezdtem”

Kultúrkörök

A hó­nap köny­ve – szeptemberben 30% ked­vez­ménnyel a Lu­ther Ki­adó­tól

Keveházi László: „A kereszt igéjét hirdetni kezdtem”

Sztárai Mihály élete és szolgálata

A ma­gyar­or­szá­gi re­for­má­ció kez­de­te­i­hez ka­la­u­zol el a A ke­reszt igé­jét hir­det­ni kezd­tem cí­mű már­vány­min­tás könyv, amely Sztá­rai Mi­hály (1510 kö­rül – 1575) éle­tét és szol­gá­la­tát mu­tat­ja be tu­do­má­nyos igénnyel, fel­vá­zol­va és ér­té­kel­ve a Sztá­ra­i­val fog­lal­ko­zó ed­di­gi szak­iro­dal­mat is.

Har­minc­esz­ten­dei ku­ta­tó­mun­ka áll a mű hát­te­ré­ben, mely­nek ered­mé­nye­ként a kü­lön­bö­ző vé­le­mé­nyek, el­mé­le­tek üt­köz­te­té­sén és szin­té­zi­sén ke­resz­tül új meg­vi­lá­gí­tás­ba ke­rült Sztá­rai Mi­hály alak­ja és élet­út­ja. Nem bi­zo­nyít­ha­tó töb­bek kö­zött pél­dá­ul, hogy a re­for­má­tor ko­ráb­ban fe­ren­ces szer­ze­tes volt, az sem, hogy részt vett a sá­ros­pa­ta­ki is­ko­la ala­pí­tá­sá­ban, va­la­mint pá­du­ai ta­nul­má­nya­it is új, ké­sőb­bi idő­pont­ra te­szi a szer­ző az újabb ku­ta­tá­si ered­mé­nyek fé­nyé­ben.

Ér­dek­fe­szí­tő és iz­gal­mas a könyv se­gít­sé­gé­vel nyo­mon kö­vet­ni Szá­rai Mi­hály élet­út­ját; ebben a kö­tet ele­jén ta­lál­ha­tó tér­kép­váz­lat is a se­gít­sé­günk­re le­het. A re­for­má­tor éle­tén ke­resz­tül meg­ele­ve­ne­dik a ma­gyar­or­szá­gi re­for­má­ció kez­de­te, be­pil­lan­tást nye­rünk a ko­ra­be­li vá­ro­sok, me­ző­vá­ro­sok, fő­úri csa­lá­dok éle­té­be. Meg­is­mer­het­jük a hó­dolt­ság te­rü­le­tén élők ne­héz hely­ze­tét, ahol bi­zony nem ke­ve­sen tér­tek át a tö­rö­kök hi­té­re fé­le­lem­ből vagy más meg­fon­to­lás­ból. Ki­raj­zo­ló­dik a lu­the­rá­nus lel­ké­szek el­szánt küz­del­me, hogy to­vább­ad­ják a tisz­ta evan­gé­li­u­mot ott, ahon­nan a ka­to­li­kus fő­pa­pok több­sé­ge el­me­ne­kült a tö­rök elől, ott, ahol csak meg­tű­rik a ke­resz­tény­sé­get, és csak po­li­ti­kai okok­ból dön­te­nek hol a ka­to­li­ku­sok, hol a lu­the­rá­nu­sok ja­vá­ra a vi­tás kér­dé­sek­ben. A lel­ké­szek mind­ezért nem­egy­szer az éle­tü­ket koc­káz­tat­ják, csak hogy vi­gaszt nyújt­has­sa­nak a tö­rök igát nya­ku­kon hor­dó ma­gyar ke­resz­té­nyek­nek.

Sztá­rai Mi­hály alak­ja pél­da­ként je­le­nik meg előt­tünk. Egy cél ve­zé­rel­te egész éle­tén ke­resz­tül: az evan­gé­li­um to­vább­adá­sa. Ta­lán még az a hal­vány re­mény is meg­csil­lant előt­te, hogy a tö­rö­kök kö­zé is el­jut az öröm­hír. Az ige­hir­de­té­sen túl a szer­ve­zés­hez is igen jól ér­tett, 1544-től hét év alatt száz­húsz gyü­le­ke­ze­tet szer­ve­zett Al­só-Ba­ra­nyá­ban, majd püs­pö­ki szol­gá­la­tot vég­zett, posz­til­lás kö­te­tet, agen­dát, or­di­ná­ci­ós li­tur­gi­át ké­szít (mely­nek szö­ve­gét a könnyebb ért­he­tő­ség ked­vé­ért Ke­ve­há­zi Lász­ló mai nyelv­re át­ül­te­tett for­má­ban idé­zi). Az iro­da­lom­tör­té­net-írás is szá­mon tart­ja a re­for­má­tort, hi­szen mind­há­rom mű­nem­ben – lí­ra, epi­ka, drá­ma – je­len­tős, út­tö­rő al­ko­tá­sai szü­let­tek. Éne­kes­köny­vünk­ből is is­mert a „Mely igen jó az Úr­is­tent di­csér­ni” kez­de­tű mű­ve, a mai re­for­má­tus éne­kes­könyv öt éne­két őr­zi, de szer­ze­mé­nyei je­len vol­tak ka­to­li­kus és uni­tá­ri­us köny­vek­ben is. Éne­kei mel­lett ránk ma­rad­tak zsol­tár­pa­raf­rá­zi­sai is, me­lyek leg­szebb­jei a 24., 26., 74. és 94. zsol­tár alap­ján ké­szül­tek. His­tó­ri­ás éne­kei kö­zül ta­lán a Szent Illyés­nek és Ák­háb ki­rály­nak ide­jé­ben lött dol­gok­ról a leg­is­mer­tebb, de to­váb­bi bib­li­ai tör­té­ne­te­ken túl egy­ház­tör­té­ne­ti és tör­té­nel­mi ese­mé­nye­ket is meg­éne­kelt, mint ami­lyen pél­dá­ul a His­to­ria Cran­me­rus Ta­más ér­sek­nek az igaz hit­ben va­ló áll­ha­ta­tos­sá­gá­ról. Drá­má­it, me­lyek kö­zül ket­tő ma­radt az utó­kor­ra – Az igaz pap­ság­nak ti­kö­re… és A pa­pok há­zas­sá­gá­ról –, va­ló­szí­nű­leg elő is ad­ták a ko­ra­be­li di­á­kok.

Ke­ve­há­zi Lász­ló köny­ve az élet­raj­zon túl be­mu­tat­ja sok­ol­da­lú szol­gá­la­tát is – kü­lön fe­je­zet fog­lal­ko­zik Sztá­rai Mi­hállyal mint püs­pök­kel, és ugyan­csak kü­lön fe­je­ze­tet szen­tel a szer­ző a köl­tő be­mu­ta­tá­sá­nak is.

Az író to­váb­bi ku­ta­tá­sok­ra is bá­to­rít, hi­szen ma­rad­tak még fel­de­rí­tet­len rész­le­tek Sztá­rai éle­té­vel kap­cso­lat­ban, fő­ként élet­út­já­nak ele­je ma­radt ho­mály­ban er­re vo­nat­ko­zó for­rá­sok hí­ján.

Azon­ban nem csak egy­ház- és iro­da­lom­tör­té­né­szek szá­má­ra le­het ér­de­kes e könyv, mely­nek hát­ol­da­lán egyéb­ként Sztá­rai Mi­hály pe­csét­je lát­ha­tó Ke­ve­há­zi Lász­ló gyűj­té­sé­ből. Szí­ve­sen aján­lom min­den ér­dek­lő­dő fi­gyel­mé­be, aki Sztá­rai Mi­hály éle­tén és mun­kás­sá­gán ke­resz­tül sze­ret­ne töb­bet meg­tud­ni a ma­gyar­or­szá­gi re­for­má­ci­ó­ról.

Ke­re­pesz­ki Ani­kó