Oratio oecumenica

Uram! Ke­mény a sza­vad – ér­tet­len­sé­günk mi­att. A Lé­lek és élet sza­vá­val kö­ze­lí­tesz fe­lénk, és mi még­is sok­szor lé­lek­te­le­nül fu­tunk utun­kon – a ha­lál fe­lé. Hoz­zád sze­ret­nénk jut­ni, de a ke­reszt bot­rá­nya és a sza­bad vi­lág csá­bí­tá­sa vissza­tart min­ket. Sza­ba­díts fel min­ket bá­tor hit­re, hogy a tő­led ka­pott sze­re­tet­tel tud­junk for­dul­ni fe­le­ba­rá­ta­ink fe­lé – ma­gunk­ról meg­fe­led­kez­ve.

Tá­voz­tasd el tő­lünk a sö­tét és rossz in­du­la­to­kat, ame­lyek meg­mér­ge­zik az éle­tün­ket, és in­díts a Lé­lek gyü­möl­cse­i­nek ter­mé­sé­re. Ne hagyj el, ami­kép­pen Já­kó­bot ve­zet­ted, úgy ve­zess min­ket is! For­máld ben­nünk Pé­ter val­lás­té­te­lét és Pál el­tö­kélt­sé­gét, hogy min­den buk­dá­cso­lá­sunk el­le­né­re el­jut­has­suk a menny ka­pu­já­ig, és be­jut­has­sunk a te haj­lé­kod­ba, a bé­kes­ség és öröm tel­jes­sé­gé­be.

Ké­rünk, óvj meg min­ket és a ránk bí­zot­ta­kat a baj­tól, ve­sze­de­lem­től, bal­eset­től, sze­ren­csét­len­ség­től, bűn­től, kí­sér­tés­től. Járj előt­tünk, ké­szítsd elő utun­kat, és add, hogy mi is ve­led jár­junk, és ne hagy­junk el té­ged, mint annyi­an! Légy ve­lünk vár­ha­tó és vá­rat­lan ese­mé­nyek­ben egy­aránt! Áldd meg, amit vég­zünk, bo­csásd meg, amit vét­ke­zünk!

Légy te­rem­tett vi­lá­god őri­ző­je, kö­zös­sé­ge­ink erő­sí­tő­je! Áldd meg gyü­le­ke­ze­tün­ket, egy­há­zun­kat, az anya­szent­egy­há­zat! Áldd meg né­pün­ket, ha­zán­kat, so­kat szen­ve­dett és nél­kü­lö­zött ma­gyar test­vé­re­in­ket szer­te a vi­lág­ban! Add vissza, ké­rünk, a mél­tó­sá­gun­kat, hogy egyen­ran­gú fél­ként él­hes­sünk a Kár­pát-me­den­cé­ben élő né­pek kö­zött és szer­te a vi­lág­ban.

Áldd meg egy­há­zi és vi­lá­gi ve­ze­tő­in­ket, te adj ne­kik böl­cses­sé­get, hig­gadt be­szé­det és a te aka­ra­to­dat be­töl­tő fe­le­lős te­vé­keny­sé­get!

Ké­rünk, hall­gass meg és se­gíts meg min­ket, sok­kal in­kább, mint ahogy azt mi kér­het­jük, vagy el­gon­dol­hat­juk. Ti­éd a di­cső­ség az egy­ház­ban Krisz­tus Jé­zus ál­tal nem­ze­dék­ről nem­ze­dék­re, örök­kön-örök­ké. Ámen.