Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Ami­kor a nép ve­ze­tői lát­ták, hogy mi­lyen bát­ran be­szél Pé­ter és Já­nos, és fel­fog­ták, hogy ők írás­tu­dat­lan és is­ko­lá­zat­lan em­be­rek, el­cso­dál­koz­tak. Fel is is­mer­ték őket, hogy Jé­zus­sal vol­tak. Ap­Csel 4,13 ... >>

Élő víz

„Gon­dolj rá­juk, perc­re állj meg…”
Idős úr a pe­ro­non egy for­ró nyá­ri dél­után. Las­san csuk­lott össze és ke­rült a föld­re. Sor­ra men­tek el mel­let­te a vo­nat­hoz si­e­tő em­be­rek, fel­te­he­tő­leg azt hivén, hogy ré­szeg. Pe­dig nem az volt, „csu­pán” rosszul lett. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Áld­jad, lel­kem, az Urat, és ne fe­ledd el, mennyi jót tett ve­led! (Zsolt 103,2) >>

Mai tör­té­net
Mo­bil­in­ter­ne­tet te­le­pí­te­ni a szá­mí­tó­gép­re egy­sze­rű fel­adat. Még ne­kem is, aki nem va­gyok egy szü­le­tett in­for­ma­ti­kus. De biz­tos, ami biz­tos, eb­ben a 21. szá­za­di hét­köz­na­pi mű­ve­let­ben már já­ra­tos kol­lé­gá­im­tól hasz­ná­la­ti uta­sí­tást is kér­tem. A jó ta­nács így hang­zott: le­gyek „együtt­mű­kö­dő” a te­le­pí­tés­re vá­ró prog­ram­mal. Ha meg­je­len­nek a pár­be­széd­pa­ne­lek, a ne­kem szó­ló, el­dön­ten­dő kér­dé­sek­re min­dig igen­nel vá­la­szol­jak. S egy­ál­ta­lán, egyez­zek be­le min­den­be, amit az oko­san meg­al­ko­tott kis szer­ke­zet (a mo­dem) kér tő­lem. Né­hány egy­sze­rű mű­ve­let az egész, csak hagy­jam ma­gam lé­pés­ről lé­pés­re ve­zet­ni. Így is lett: az internet te­le­pült. Né­hány nap múl­va új kin­csem bir­to­ká­ban a világhálót bön­gész­ve az aláb­bi kis, fan­tá­zia szül­te, mai tör­té­net­re buk­kan­tam. Ha a fő­sze­rep­lő­vel könnyen azo­no­sul­ni tu­dunk, s meg­le­pő ha­son­ló­sá­got fe­de­zünk fel, ne­tán mé­lyebb, ben­ső, lel­ki ro­kon­sá­got kez­dünk el érez­ni: nos, az nem a vé­let­len mű­ve lesz… >>

Egyházunk egy-két hete

Vi­gyázz, a te­tőn dol­goz­nak!
Az üd­vös­sé­get nem le­het fél­váll­ról ven­ni, min­den ke­gye­lem – hang­sú­lyoz­ta Fa­bi­ny Ta­más, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke szep­tem­ber 6-án Mis­kol­con. A bel­vá­ro­si evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet is­ten­tisz­te­le­ten adott há­lát azért, hogy meg­újul­ha­tott a temp­lom te­tő­ze­te. >>

Új magVe­tő Cin­ko­tán
A mai Bu­da­pest leg­ré­geb­bi temp­lo­má­ban, a fő­vá­ros leg­el­ső evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­té­nek szá­mí­tó Cin­ko­tai Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­ben szep­tem­ber 5-én ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben ik­tat­ta be hi­va­ta­lá­ba Győ­ri Gá­bor, a Pes­ti Egy­ház­me­gye es­pe­re­se Ve­tő Ist­vánt. A szlo­vák gyö­ke­rű gyü­le­ke­zet újon­nan meg­vá­lasz­tott lel­ké­sze a Cin­ko­tán ti­zen­négy éven át mun­kál­ko­dó Blat­nicz­ky Já­nos nyug­díj­ba vo­nu­lá­sát kö­ve­tő­en a mun­ka­év el­ső va­sár­nap­ján kezd­te meg szol­gá­la­tát. >>

Nem ven­dég­ként, ha­nem ott­hon
A ma­gyar- és a né­met­or­szá­gi evan­gé­li­kus egy­ház kép­vi­se­lő­i­nek je­len­lé­té­ben a bu­da­vá­ri gyü­le­ke­zet ká­pol­ná­já­ban szep­tem­ber 5-én, szom­ba­ton ün­ne­pé­lye­sen be­ik­tat­ták hi­va­ta­lá­ba a bu­da­pes­ti né­met ajkú evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet új lel­ké­szét. Jo­han­nes Erl­burch a Né­met­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­házban szol­gált idá­ig. Hat év­re (2009–2015) vá­lasz­tot­ta meg őt a gyü­le­ke­zet ez év ta­va­szán. >>

Ötéves sze­re­tet­in­téz­mény
Há­la­adó is­ten­tisz­te­let, mű­sor és sze­re­tet­ven­dég­ség ke­re­té­ben ün­ne­pel­ték a Ka­posszek­csői Evan­gé­li­kus Dia­kó­ni­ai Ott­hon fenn­ál­lá­sá­nak ötö­dik év­for­du­ló­ját az in­téz­mény la­kói, dol­go­zói, va­la­mint a he­lyi és kör­nyék­be­li evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tek tag­jai a fa­lu­kö­zös­ség­gel együtt. >>

Már nem színehagyott a szí­ne­vál­to­zás
„Ko­ráb­ban fel sem tűnt, mi­lyen szép!” – cso­dál­koz­tak rá ol­tár­ké­pük­re szep­tem­ber 6-án, va­sár­nap dél­előtt a do­mo­nyi evan­gé­li­ku­sok. A fest­mény fel­újí­tá­sá­ért ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten ad­tak há­lát a Pest me­gyei te­le­pü­lé­sen, meg­em­lé­kez­ve egy­út­tal a temp­lom­szen­te­lés két­száz­har­minc­ket­te­dik év­for­du­ló­já­ról is. >>

Temp­lom­terv­rajz aján­dék­ba
A Gind­li csa­lád ál­tal a múlt szá­zad ele­jén ala­pí­tott Tol­na me­gyei Ten­ge­li­cen so­ká­ig nem volt sem temp­lom, sem hely­ben la­kó lel­kész. A hit­tan­órá­kat az is­ko­lá­ban tar­tot­ták. Hu­szon­hat éve­sen, a lu­the­ri–bon­hoef­fe­ri hi­va­tás élet­prog­ram­já­val fel­vér­tez­ve ke­rült a te­le­pü­lés­re 1935-ben Le­hel Fe­renc (1909–2002) evan­gé­li­kus lel­kész, hogy meg­kezd­je szol­gá­la­tát. Ne­vé­hez fű­ző­dik a temp­lom­épí­tés öt­le­te. >>

Szteh­lo-gye­re­kek – de el­ső­sor­ban Is­ten gyer­me­kei
Több mint száz hat­va­ni és nagy­tar­csai evan­gé­li­kus gyűlt össze a hat­va­ni temp­lom­ban szep­tem­ber 6-án a Szteh­lo Gá­bor temp­lom­épí­tő lel­kész szü­le­té­sé­nek szá­za­dik év­for­du­ló­ján tar­tott ün­ne­pi meg­em­lé­ke­zé­sen. Ige­hir­de­té­sé­ben Fa­bi­ny Ta­más, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke a het­ven­négy éve Szteh­lo Gá­bor re­me­gő hang­ján fel­hang­zó tex­tus alap­ján hir­det­te Is­ten új­ra és új­ra le­he­tő­sé­get adó sze­re­te­tét és ke­gyel­mét. >>

Keresztutak

Szék fo­ga­dal­ma
Er­dély­ben, Ko­lozs­vár­tól mind­össze negy­ven ki­lo­mé­ter­re, a Me­ző­ség pusz­ta kör­nye­ze­té­ben ta­lál­ha­tó vi­rág­zó szi­get­ként az egye­dül­ál­ló, nagy múl­tú ma­gyar köz­ség: Szék. A ki­rá­lya­ink ál­tal egy­kor vá­ro­si rang­ra emelt te­le­pü­lés ma is őr­zi ha­gyo­má­nya­it, la­kó­i­nak szor­gal­mát di­csé­rik tisz­ta por­tái, ápolt gyü­möl­csö­sei, mű­velt ha­tá­ra. >>

Ki kí­ván­csi Ka­csi­ká­ra?
Nagy­bol­dog­asszony nap­ján, au­gusz­tus 15-én is­mét hall­ha­tott anya­nyel­vén szent­mi­sét az a né­hány száz ma­gyar aj­kú mold­vai csán­gó, aki el­ju­tott az észak-mold­vai Ka­csi­ka (Ca­ci­ca) köz­ség ró­mai ka­to­li­kus bú­csú­já­ba. Annak, hogy a nép­vi­se­le­té­ben fel­vo­nu­ló kis csa­pat csu­pán a kegy­temp­lom mö­göt­ti szűk bar­lang­ká­pol­ná­ban ka­pott – ki­han­go­sí­tás nél­kü­li – le­he­tő­sé­get, nem a meg­hí­vó jász­vá­sá­ri püs­pök az oka… >>

Fa­bi­ny Ta­más püs­pök Finn­or­szág­ban
A finn­or­szá­gi Jyväs­kylä­be lá­to­ga­tott Fa­bi­ny Ta­más, egy­há­zunk kül­kap­cso­la­to­kért fe­le­lős püs­pö­ke – fe­le­sé­ge tár­sa­sá­gá­ban – au­gusz­tus 18. és 21. kö­zött. Elő­ször teo­ló­gi­ai kon­fe­ren­ci­án vet­tek részt. A ta­nács­ko­zás­ra azok­nak a gyü­le­ke­ze­tek­nek a lel­ké­szei és vi­lá­gi ve­ze­tői kap­tak meg­hí­vást, ame­lyek­nek test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tuk van ma­gyar­or­szá­gi, észt­or­szá­gi és orosz­or­szá­gi evan­gé­li­ku­sok­kal. >>

A bol­dog­ság vál­to­zik
Kö­zép-Finn­or­szág nagy egye­te­mi vá­ro­sa és egy­út­tal Deb­re­cen test­vér­vá­ro­sa is Jyväs­kylä. Még a hat­va­nas évek­ben kez­de­mé­nyez­te a vá­ros gyü­le­ke­ze­té­nek el­nök­sé­ge a kap­cso­lat­fel­vé­telt a Deb­re­ce­ni Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­gel. Ez a kom­mu­nis­ta ura­lom alatt meg­tör­tént, Sza­bó Gyu­la es­pe­res ide­jén, és a kap­cso­lat a két vá­ros evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­te kö­zött mind­má­ig ele­ven és in­ten­zív. Nincs olyan év, hogy ne jöj­jön tő­lük hoz­zánk va­la­ki, vagy mi ne men­jünk hoz­zá­juk. Ba­rá­ti kap­cso­la­tok szö­vőd­tek, eze­ket a gyü­le­ke­zet­ből töb­ben is ápol­ják, im­már év­ti­ze­dek óta. >>

Ve­zet­het a krí­zis ka­tar­zis­hoz?
Ba­la­ton­szár­szón szep­tem­ber 1–4. kö­zött ren­de­zték meg a har­ma­dik svéd–ma­gyar lel­kész­kon­fe­ren­ciát. A kö­zel har­minc részt­ve­vő a Dé­li Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let és a Lin­kö­pin­gi Egy­ház­ke­rü­let part­ner­kap­cso­la­tá­nak gyü­möl­cse­ként im­már má­so­dik al­ka­lom­mal tar­tott an­gol nyel­vű teo­ló­gi­ai kon­zul­tá­ci­ót Ma­gyar­or­szá­gon. >>

Evangélikusok

Vé­nek vagy elöl­já­rók?
Evan­gé­li­kus pres­bi­te­re­ink el­ső or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ja nem pusz­tán ha­gyo­má­nyos, egy nap­ra szó­ló egy­há­zi meg­moz­du­lás. A rend­szer­vál­to­zás óta el­telt kö­zel két év­ti­zed­ben fo­lya­ma­to­san szem­be­sül­tünk az­zal, hogy pres­bi­te­re­ink és gyü­le­ke­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lő­ink szol­gá­la­tá­nak, fel­ada­ta­i­nak és fe­le­lős­sé­gé­nek ke­re­te­it ha­tá­ro­zott és a mai élet­kö­rül­mé­nyek kö­zött jól ért­he­tő, konk­rét tar­ta­lom­mal kell meg­töl­te­ni. Kon­fe­ren­ci­ák, ta­nul­mány­kö­tet, mun­ka­prog­ra­mok és elő­adá­sok tag­lal­ják a meg­vál­to­zott el­vá­rá­so­kat és ki­hí­vá­so­kat – de va­jon elég-e ez az egy­há­zi tá­mo­ga­tás ah­hoz, hogy a pres­bi­te­ri szol­gá­lat­ban ál­lók lel­ke­sen el­kö­te­le­zett­nek és lel­ke­sí­tő­en meg­be­csült­nek érez­zék ma­gu­kat? >>

Meg­ven­dé­gelt an­gya­lok
Van egy kü­lön­le­ges fa­lu Ma­gyar­or­szá­gon, ahol – bár hi­he­tet­len­nek hang­zik – an­gya­lok lak­nak. Hogy ezt csu­pán az el­fo­gult­ság mon­dat­ja-e ve­lem, vagy tény­leg igaz, ki­de­rül­het a kö­vet­ke­zők­ből… >>

e-világ

Két hét múl­va kez­dő­dik a te­rem­tés he­te
– Ne is az idei év­vel kezd­jük, ha­nem az előz­mé­nyek­kel! Mi­ó­ta fog­lal­koz­tat­ja a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­há­zat, hogy a kör­nye­zet­vé­de­lem vagy – a teo­ló­gu­sok ál­tal ma már el­fo­ga­dot­tá vált szó­hasz­ná­lat­tal – a te­rem­tés­vé­de­lem ügyét be­il­lessze az egy­há­zi élet­be? >>

Keresztény szemmel

Nyelv­bot­lá­sok
So­ha­sem gon­dol­tam vol­na, hogy a vi­lág­hí­rű Tho­mas Al­va Edi­son és a ke­vés­bé hí­res ko­lozs­vá­ri il­le­tő­sé­gű Cris­tina Cor­ches hat­van­öt év kö­rü­li há­zi­asszony – egy­más­tól tel­je­sen füg­get­le­nül – kö­zös nyel­vé­sze­ti fel­is­me­rés­re ju­t. Már­pe­dig Tho­mas Al­va Edi­son 1911-ben Bu­da­pes­ten, Cor­ches asszony 2009-ben Ko­lozs­vá­ron ar­ra a fel­is­me­rés­re ju­tot­t, hogy a ma­gyar nyelv na­gyon ne­héz, és raj­tunk – már­mint a ma­gya­ro­kon – kí­vül ke­ve­sen tud­ják meg­ta­nul­ni. >>

A hét témája

EVANGÉLIKUS PRESBITEREK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA
Az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ja (EPOT) dél­előt­ti fó­rum­be­szél­ge­té­sé­nek két részt­ve­vő­jé­vel is hosszabb in­ter­jút ké­szí­tett a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház köz­pon­ti in­ter­ne­tes hon­lap­já­nak szer­kesz­tő­je, Bol­la Zsu­zsan­na. Az aláb­bi­ak­ban e két be­szél­ge­tés­ből vett idé­zet­tel sze­ret­nénk rá­irá­nyí­ta­ni ol­va­só­ink fi­gyel­mét a szep­tem­ber 12-i ese­mény­re, il­le­tő­leg an­nak te­ma­ti­ká­já­ra. (Az in­ter­júk tel­jes ter­je­del­mük­ben a www.evan­ge­li­kus.hu cí­men ol­vas­ha­tók.) >>

evél&levél

Bib­li­ai te­rem­tés­tör­té­net
Na­gyon örül­tem Si­mon­fi At­ti­la Evo­lú­ció kont­ra bib­li­ai ge­ne­zis cí­mű cik­ké­nek (Evangélikus Élet, 2009/32. szám, augusztus 9.). A tu­do­mány ol­da­lá­ról kö­ze­lí­ti meg a kér­dést, és fel­hív­ja a fi­gyel­met ar­ra is, hogy a ser­dü­lő­kor­ban lé­vő gyer­mek fe­ke­tén-fe­hé­ren sze­ret gon­dol­kod­ni, ezért azt hi­szi, hogy ha a Bib­lia szö­ve­gé­ben az van, hogy Is­ten hat nap alatt te­rem­tet­te a vi­lá­got, ak­kor az csak hat­szor hu­szon­négy órát jelenthet. >>

Vá­lasz­le­vél Az unal­mas pré­di­ká­ció cí­mű ta­nul­mány szer­ző­jé­nek
Tisz­telt He­ré­nyi Ist­ván! Ked­ves Test­vé­rem! >>

Pla­gi­zál­ni sza­bad!
Nagy ér­dek­lő­dés­sel ol­vas­tam He­ré­nyi Ist­ván Az unal­mas pré­di­ká­ció cí­mű két­ré­szes írá­sát. (Az írás az Evan­gé­likus Élet jú­li­us 26-ai és au­gusz­tus 2-ai szá­má­ban ­je­lent meg. – A szerk.) Mon­da­ni­va­ló­já­val egyet­ér­tek, s sze­ret­nék csat­la­koz­ni hozzá né­hány egé­szen rö­vid ész­re­vé­tel­lel. >>

Ada­lé­kok a ma­gyar fém­pén­zek tör­té­ne­té­hez
La­punk idei 34–35. (au­gusz­tus 23–30.) össze­vont szá­má­ban tar­tal­mas cikk je­lent meg a ma­gyar fém­pénz tör­té­ne­té­ről. Szer­ző­jé­nek ala­pos tárgy­is­me­re­te in­dí­tott e ki­egé­szí­tő hoz­zá­szó­lás­ra. >>

Olvasói levél a tanévkezdéshez
Gyer­me­ke­ink, uno­ká­ink el­in­dul­tak az új tan­év­ben. Gon­do­la­ta­ink, imád­sá­gunk kí­sé­ri őket. >>

A közelmúlt krónikája

Száz­öt­ven éves a pro­tes­táns pá­tens
A le­vert 1848–49-es for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc után Hay­nau tá­bor­szer­nagy, az ön­kény­ura­lom ha­zai dik­tá­to­ra 1850. feb­ru­ár 10-én egy ki­lenc pont­ból ál­ló ren­de­let­tel fel­füg­gesz­tet­te evan­gé­li­kus egy­há­zunk ön­kor­mány­za­tát, és ren­de­le­te­i­vel egy, az ural­ko­dó ál­tal kor­mány­zott kény­szer-ál­lam­egy­há­zi for­ma meg­va­ló­sí­tá­sát eről­tet­te. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Türelemre van szükségünk. Mert aki hisz, Istenben bízik, felebarátja felé szeretettel fordul, és ezt nap mint nap gyakorolja, az ugyan nem fogja el­kerülni az üldöztetéseket, hisz az ördög nem alszik, hanem sok gondot okoz neki; de a türelem ... >>

Kultúrkörök

Luther és a Biblia gyermekrajzpályázat
A győri Luther-olvasókör által kiírt Luther és a Biblia gyermekrajzpályázatra készült Czenthe Annának és testvéreinek – a csoportos kategóriában I. helyezett – rajza. A gyermeki fantázia a Luther-rózsa egy-egy szirmába képzelt egy-egy ... >>

„Ének volt szá­mom­ra min­den pa­ran­cso­la­tod”
A ri­por­ter val­lo­má­sá­val kez­dő­dik az írás: ez az in­ter­jú igen las­san ju­tott el az öt­let­től a vég­ső meg­va­ló­su­lá­sig. Az ap­ro­pó Fe­ren­czi Ilo­na ke­rek szü­le­tés­nap­ja, s ez al­kal­mat adott szá­mom­ra olyan fon­tos té­mák fel­ve­té­sé­re, ame­lyek­re ed­dig még nem ke­rült sor – an­nak el­le­né­re, hogy mint dok­to­ri té­ma­ve­ze­tőm­mel éve­kig szak­mai kap­cso­lat­ban áll­tunk. A kö­ze­li csa­lá­di kö­te­lék az oka a te­ge­ző meg­szó­lí­tás­nak. >>

Da­lár­da­ün­nep Sár­szent­lő­rin­cen
1884-ben már­vány­táb­lá­val je­löl­ték meg Sár­szent­lő­rin­cen a volt al­gim­ná­zi­um épü­le­tét és azt a há­zat, ahol Pe­tő­fi Sán­dor kosz­tos di­ák­ként la­kott. Ez al­ka­lom­ra Sánt­ha Ká­roly lel­kész és Ei­fert Hen­rik kán­tor­ta­ní­tó ve­ze­té­sé­vel meg­ala­kí­tot­ták a da­lár­dát. A gyü­le­ke­ze­ti-köz­sé­gi fér­fi­kar kö­zel száz éven át mű­kö­dött so­kak örö­mé­re, öregbítve a köz­ség jó hí­rét. >>

Jegy­zet­la­pok
Es­ti be­szél­ge­tés. Ré­gi ba­rá­tok új­ra együtt. Vá­sár­he­lyen. „Nincs itt már sem­mi jó!” – mond­ja Pé­ter. Mi is volt jó? – kér­de­zem ma­gam­tól. Arany Já­nost és Vö­rös­mar­tyt min­dig jó volt ol­vas­ni, Ba­bits ... >>

A né­pi val­lá­sos­ság nyo­mai Vá­ci Mi­hály köl­té­sze­té­ben
Vá­ci Mi­hálynak (1924–1970) a szü­lő­föld­höz, a Nyír­ség­hez kö­tő­dő „ma­gán­mi­to­ló­gi­á­já­ról” már so­kan és sok he­lyütt ír­tak, a köl­tő ma­ga is val­lott er­ről, nem­csak lí­rá­ban, pró­zá­ban, ha­nem ri­port­ban, nyi­lat­ko­zat­ban is, akár­hány­szor ezt meg­te­het­te. A nép min­den­nap­ja­i­hoz azon­ban szo­ro­san hoz­zá­kap­cso­ló­dik a né­pi val­lá­sos­ság, még a párt­ál­la­mi idők­ben is, ki­tö­röl­he­tet­le­nül. Tud­ta ezt jól Vá­ci Mi­hály, aki lí­rá­já­ban a nép gyer­me­ké­nek, a „so­ka­ság fi­á­nak” val­lot­ta ma­gát. Egy-két év­ti­zed­nyi kom­mu­niz­mus biz­to­san nem tud­ja ki­tö­röl­ni a nép lel­ké­ből a né­pi val­lá­sos­ság gesz­tu­sa­it, jel­rend­sze­rét, rög­zült szim­bó­lu­ma­it, hisz az a fa­lu­si és ta­nya­si pa­raszt­ság min­den­nap­ja­i­nak és ün­nep­nap­ja­i­nak ve­le­já­ró­ja egy éle­ten ke­resz­tül, a böl­cső­től a ko­por­só­ig. Li­tur­gi­kus tár­gyak, szer­tar­tá­sok, szak­rá­lis sza­vak, imád­sá­gos for­mu­lák kap­nak pro­fán je­len­tést, vagy ágya­zód­nak pro­fán kör­nye­zet­be, a táj­ba vagy a mun­ká­sok és pa­rasz­tok gesz­tu­sa­i­ba. Ez egy­faj­ta sa­já­tos, kü­lön­le­ges, eg­zo­ti­kus szí­ne­ze­tet ad az evangélikus hátterű Vá­ci Mi­hály lí­rá­já­nak. >>

Ve­lünk az Is­ten – nem csak ka­rá­csony­kor
Az oros­há­zi Im­ma­nu­el ze­ne­kar im­már DVD-n is hir­de­ti a meg­vál­tás öröm­hí­rét. A Dél-Al­föld egyik „leg­fog­lal­koz­ta­tot­tabb” ke­resz­tény köny­nyű­ze­nei együt­te­se a kö­zel­múlt­ban je­len­tet­te meg 2008 szent­es­té­jén rög­zí­tett ze­nés áhí­ta­tát. >>

Szo­mo­rú­ság el­len Mosoly­tár
Szo­mo­rú? Sok a gond­ja? Leg­szí­ve­seb­ben el­fe­lej­te­ne min­dent és min­den­kit? Ak­kor ön­nek Vác­ra kell utaz­nia, hogy meg­néz­ze az áp­ri­lis 1-jén nyílt Mo­soly­tá­rat! Az or­szág egyet­len sza­tí­ra- és ka­ri­ka­tú­ragyűj­te­mé­nye ga­ran­tált ki­kap­cso­ló­dást és a bá­nat­fel­le­gek biz­tos el­ker­ge­té­sét je­len­ti. S hogy a de­rű­re jus­son egy kis kel­le­mes „bo­rú” is, egy fe­ke­tét is meg­ihat a mú­ze­um jú­li­us­ban nyílt ká­vé­zó­já­ban. >>

Em­lé­ke­zés Emil B. Lu­káč lel­kész, köl­tő, mű­for­dí­tó­ra
Emil B. Lu­káč har­minc éve, 1979. szep­tem­ber 14-én hunyt el Po­zsony­ban. Cik­ke­i­vel és ta­nul­má­nya­i­val, de fő­leg mű­for­dí­tói mun­kás­sá­gá­val nagy szol­gá­la­tot tett a ma­gyar köl­té­szet ter­jesz­té­se ér­de­ké­ben. Egész éle­té­ben nagy buz­ga­lom­mal dol­go­zott a szlo­vák–ma­gyar kul­tu­rá­lis kap­cso­la­tok el­mé­lyí­té­sén, a két szom­szé­dos nép együtt­mű­kö­dé­sé­nek meg­va­ló­sí­tá­sá­ért. Emil B. Lu­káčot mél­tán ne­vez­het­jük a ma­gyar iro­da­lom szlo­vá­ki­ai nagy­kö­ve­té­nek. >>

Mi­lye­nek a fin­nek?
Elő­ször ösz­tön­dí­jas ko­rom­ban hel­sin­ki cso­port­tár­sa­im sze­gez­ték ne­kem a cím­be­li kér­dést – mint aho­gyan a Nép­raj­zi Mú­ze­um­ban a finn köz­tár­sa­sá­gi el­nök, Tar­ja Ha­lon­en is em­lí­tet­te a ki­ál­lí­tást meg­nyi­tó be­szé­dé­ben: a fin­ne­ket (is?) na­gyon ér­dek­li, mi­lyen­nek lát­ják, gon­dol­ják őket. A di­á­kok is ar­ra vol­tak kí­ván­csi­ak, mi­lyen kép él ró­luk a ma­gya­rok fe­jé­ben. Nos, ugye, sző­kék, kék sze­mű­ek, az or­szá­gu­kat hó fö­di, s ha nem is je­ges­med­vék, de rén­szar­va­sok van­nak min­den­fe­le. El­cso­dál­koz­tak, s jót de­rül­tek a vá­la­szon – te­kint­ve, hogy egyet­len sző­ke lány ült a te­rem­ben, a kék sze­mű ki­fe­je­zés pe­dig hi­szé­kenyt, na­i­vat je­lent fin­nül… Ennyit a szte­reo­tí­pi­ák­ról. >>

Me­se­író, raj­zo­ló anyu­ka
Bar­tos Eri­ka ne­ve a kis­gye­re­kes szü­lők szá­má­ra már va­ló­szí­nű­leg is­me­rő­sen cseng, hi­szen az ál­ta­la írt és raj­zolt me­se­köny­vek igen nép­sze­rű­ek az óvo­dá­sok kö­ré­ben. Eri­ka köny­ve­i­ben há­rom gye­re­ké­ről – An­ná­ról, Pe­ti­ről és Ger­gő­ről – me­sél egy­sze­rű­en, ért­he­tő­en. >>

A vasárnap igéje

A vég­ső bol­dog­ság­ra éhe­sen
For­du­lat – ez­zel a szó­val sum­máz­ta bib­lia­is­me­ret-ta­ná­runk je­len sza­kasz lé­nye­gi mon­da­ni­va­ló­ját a szi­nop­ti­ku­sok­hoz ké­pest oly sok pon­ton „más” Já­nos evan­gé­li­u­mát meg­is­mer­ni vá­gyó teo­ló­gus­hall­ga­tók­nak. So­kunk Bib­li­á­já­ban ta­lán még min­dig ott van a ce­ru­zás be­jegy­zés… >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Uram! Ke­mény a sza­vad – ér­tet­len­sé­günk mi­att. A Lé­lek és élet sza­vá­val kö­ze­lí­tesz fe­lénk, és mi még­is sok­szor lé­lek­te­le­nül fu­tunk utun­kon – a ha­lál fe­lé. Hoz­zád sze­ret­nénk jut­ni, de a ke­reszt bot­rá­nya és a ... >>

Szószóró

Ener­gia­ital – mi­ért is?
Ked­ves né­met ba­rá­ta­im­mal nya­ral­tam együtt au­gusz­tus­ban, és ahogy len­ni szo­kott, ren­ge­te­get be­szél­get­tünk. Az egyik dis­kur­zu­sunk­ra kü­lö­nö­sen is jól em­lék­szem. Va­la­hogy a né­met­or­szá­gi fi­a­ta­lok­ra és a szo­ká­sa­ik­ra te­re­lő­dött a szó. Meg­tud­tam, hogy úgy isszák az ener­gia­ita­lo­kat, mint a vi­zet. Vagy­is a nagy át­lag ki­zá­ró­lag ener­gia­italt fo­gyaszt. Ezen meg­le­pőd­tem, és to­vább fag­gat­tam ba­rá­to­mat, va­jon mi­ért is van ez. >>

Cantate

Meg­szé­gye­nül­ni ne hagyd, Uram Is­ten!
A Gyü­le­ke­ze­ti li­tur­gi­kus könyv a „Meg­szé­gye­nül­ni ne hagyd, Uram Is­ten” (GyLK 819) kez­de­tű éne­ket a Ke­resz­tyén éle­tünk fő­cím alatt je­len­tet­te meg. Evan­gé­li­kus éne­kes­köny­vünk­ben a Ke­resz­tyén élet cím alatt kö­rül­be­lül har­minc ének sze­re­pel (EÉ 433–464.) A té­ma sok­ol­da­lú­sá­ga, meg­vál­to­zott élet­kö­rül­mé­nye­ink és mai ki­hí­vá­sa­ink két­ség­kí­vül szük­sé­ges­sé te­szik, hogy mi­nél gaz­da­gabb le­he­tő­ség áll­jon a ren­del­ke­zé­sünk­re, ami­kor ki kell vá­lasz­ta­nunk, mely éne­ke­ink­ben fo­gal­maz­hat­juk meg leg­hi­te­le­seb­ben min­den­na­pi ke­resz­tény éle­tünk­kel kap­cso­la­tos imád­sá­ga­in­kat. >>