Egyházunk egy-két hete

A mai Bu­da­pest leg­ré­geb­bi temp­lo­má­ban, a fő­vá­ros leg­el­ső evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­té­nek szá­mí­tó Cin­ko­tai Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­ben szep­tem­ber 5-én ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben ik­tat­ta be hi­va­ta­lá­ba Győ­ri Gá­bor, a Pes­ti Egy­ház­me­gye es­pe­re­se Ve­tő Ist­vánt. A szlo­vák gyö­ke­rű gyü­le­ke­zet újon­nan meg­vá­lasz­tott lel­ké­sze a Cin­ko­tán ti­zen­négy éven át mun­kál­ko­dó Blat­nicz­ky Já­nos nyug­díj­ba vo­nu­lá­sát kö­ve­tő­en a mun­ka­év el­ső va­sár­nap­ján kezd­te meg szol­gá­la­tát.

Győ­ri Gá­bor ige­hir­de­té­sé­ben Jé­zus­nak a gaz­dag if­jú­hoz in­té­zett sza­va­it ál­lí­tot­ta a je­len­lé­vők fi­gyel­mé­nek kö­zép­pont­já­ba: „…add el min­den va­gyo­no­dat, oszd szét a sze­gé­nyek­nek, és kin­csed lesz a menny­ben; az­után jöjj, és kö­vess en­gem.” (Lk 18,22) Ve­tő Ist­ván gaz­da­gon meg­ál­dott lel­kész – fo­gal­ma­zott az es­pe­res. A lel­ki­pász­tor édes­apa pél­dá­ja, a kán­tor­kép­ző in­té­zet ma­gá­val ra­ga­dó szel­le­mi­sé­ge, a klasszi­kus egy­há­zi és ke­resz­tény könnyű­ze­né­ben va­ló jár­tas­ság, a Va­si Egy­ház­me­gyé­ben szer­zett es­pe­re­si ta­pasz­ta­la­tok, majd a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let püs­pök­he­lyet­te­si fel­ada­tai, az Al­só­sá­gon vég­zett ti­zen­hét év­nyi lel­ké­szi szol­gá­lat és nem utol­só­sor­ban a bol­dog csa­lá­di élet mind olyan kincs, me­lyek­ről Jé­zus most azt mond­ja: „oszd szét a sze­gé­nyek­nek”, vagy­is gaz­da­gíts ve­le má­so­kat. E fel­szó­lí­tás­nak en­ge­del­mes­ked­ve foly­ta­tód­jon a meg­vá­lasz­tott lel­kész éle­té­ben a ke­reszt fe­lé in­du­ló Úr kö­ve­té­se! – mond­ta Győri Gábor.

Ve­tő Ist­ván be­kö­szö­ntő ige­hir­de­té­sé­ben ugyan­az­zal az igé­vel üd­vö­zöl­te a cin­ko­ta­i­a­kat, mint amellyel Al­só­sá­gon bú­csú­zott el volt gyü­le­ke­ze­té­től. Az im­már új szol­gá­la­ti he­lyé­re be­ik­ta­tott lel­kész Zsid 13,8 alap­ján Krisz­tus idő­be­li és tér­be­li kor­lá­to­kat nem is­me­rő ke­gyel­mé­ről val­lott. El­mond­ta: újat kez­de­ni so­ha­sem könnyű, sőt né­ha be­lát­ha­tat­lan fel­adat, Jé­zus igé­je még­is erőt ad. Aho­gyan előd­jé­nek szol­gá­la­ta is Krisz­tus­ról ta­nús­ko­dott – nem sa­ját­já­nak, ha­nem az élő Úr tu­laj­do­ná­nak te­kint­ve a gyü­le­ke­ze­tet –, úgy ez­után is szün­te­le­nül a meg­fe­szí­tett Krisz­tus­ról kell bi­zony­sá­got ten­ni.

Az is­ten­tisz­te­le­tet kö­ve­tő köz­gyű­lé­sen Ra­dos­né Len­gyel An­na, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let fel­ügye­lő­je, Győ­ri Ele­mér, az al­só­sá­gi egy­ház­köz­ség fel­ügye­lő­je, dr. Kol­tai Je­nő cell­dö­mölk-al­só­sá­gi es­pe­res-plé­bá­nos, Kri­zsán Zol­tán, a cin­ko­tai egy­ház­köz­ség fel­ügye­lő­je, Mo­so­nyi Já­nos, a má­tyás­föl­di gyü­le­ke­zet gond­no­ka, va­la­mint az es­pe­res kö­szön­töt­te az új lel­készt.

Az ün­nep – me­lyen köz­re­mű­kö­dött a he­lyi gyü­le­ke­zet ének­ka­ra és fel­nőtt if­jú­sá­ga is – az ik­ta­tást kö­ve­tő­en sze­re­tet­ven­dég­ség­gel foly­ta­tó­dott: az idén ta­vasszal fel­szen­telt gyü­le­ke­ze­ti ház­ban te­rí­tett asz­ta­lok mel­lett to­váb­bi kö­szön­té­sek­re és kö­tet­len be­szél­ge­tés­re nyílt le­he­tő­ség. Az al­kal­mon részt vett a szlo­vá­ki­ai Mi­csi­nye (Hor­ná Miči­ná, Dol­ná Miči­ná) köz­ség – in­nen ér­kez­tek Cin­ko­tá­ra az el­ső, szlo­vák aj­kú evan­gé­li­ku­sok – kül­dött­sé­ge is.

Smidéliusz András