Kultúrkörök

Elő­ször ösz­tön­dí­jas ko­rom­ban hel­sin­ki cso­port­tár­sa­im sze­gez­ték ne­kem a cím­be­li kér­dést – mint aho­gyan a Nép­raj­zi Mú­ze­um­ban a finn köz­tár­sa­sá­gi el­nök, Tar­ja Ha­lon­en is em­lí­tet­te a ki­ál­lí­tást meg­nyi­tó be­szé­dé­ben: a fin­ne­ket (is?) na­gyon ér­dek­li, mi­lyen­nek lát­ják, gon­dol­ják őket. A di­á­kok is ar­ra vol­tak kí­ván­csi­ak, mi­lyen kép él ró­luk a ma­gya­rok fe­jé­ben. Nos, ugye, sző­kék, kék sze­mű­ek, az or­szá­gu­kat hó fö­di, s ha nem is je­ges­med­vék, de rén­szar­va­sok van­nak min­den­fe­le. El­cso­dál­koz­tak, s jót de­rül­tek a vá­la­szon – te­kint­ve, hogy egyet­len sző­ke lány ült a te­rem­ben, a kék sze­mű ki­fe­je­zés pe­dig hi­szé­kenyt, na­i­vat je­lent fin­nül… Ennyit a szte­reo­tí­pi­ák­ról.

Sze­ren­csé­re a Nép­raj­zi Mú­ze­um ki­ál­lí­tá­sa nem eze­ket a „lá­tat­lan­ban” ki­ala­kí­tott vé­le­mé­nye­ket gyűj­töt­te össze, ha­nem in­kább azt mu­tat­ja meg, mi­lyen­nek is­mer­het­ték meg a fin­nek­kel kap­cso­lat­ba ke­rült em­be­rek – ku­ta­tók, uta­zók, épí­té­szek, sport- és ze­ne­ra­jon­gók stb. – az észa­ki nyelv­ro­ko­no­kat. Gyö­nyö­rű­en ön­töt­te vers­be Weö­res Sán­dor a Rongy­sző­nyeg­ben: „Ki mi­nek gon­dol, az va­gyok an­nak…” Más­nak is­me­ri meg a fin­ne­ket az, aki egy mul­ti­na­ci­o­ná­lis cég al­kal­ma­zott­ja­ként dol­go­zik ná­luk né­hány évig, és más­nak, aki test­vér-gyü­le­ke­ze­ti úton tölt köz­tük egy-két he­tet.

S ho­gyan le­het az össze­gyűj­tött em­lé­ke­ket itt­hon át­ad­ni? Mo­za­i­kok­ban. El­ső rá­né­zés­re ezt te­szi a ki­ál­lí­tás is – be­mu­tat­ja a nép­raj­zi, nyel­vi gyűj­té­sek anya­gát, mu­tat va­la­mit a finn ze­né­ből, ipar­mű­vé­szet­ből, ki­csit a sza­u­na­kul­tú­rá­ból, ki­csit a sport­élet­ből… Va­la­mi azon­ban szá­mom­ra össze­kö­ti eze­ket a mo­za­ik­da­ra­bo­kat; meg­mu­tat va­la­mit a ki­ál­lí­tás ab­ból, amit én na­gyon sze­re­tek a fin­nek­ben: azt, aho­gyan a ré­gi és új, ősi és mo­dern ma­gá­tól ér­te­tő­dő ter­mé­sze­tes­ség­ben tud ná­luk/ben­nük egy­szer­re je­len len­ni.

Ne­héz ezt el­ma­gya­ráz­ni. A ha­gyo­mány­őr­zés szá­muk­ra nem a ré­gi dol­gok be­fa­gyasz­tott őr­zé­sét je­len­ti, ha­nem azok élő al­ko­tó­ele­mei mai kul­tú­rá­juk­nak. A ré­gé­sze­ti le­le­tek mo­tí­vum­kin­csei ala­pul szol­gál­nak a mai ipar­mű­vé­szek­nek, meg­je­len­nek a di­va­tos ék­sze­re­ken; az ősi sza­u­na be­épül a la­kó­te­le­pi la­ká­sok für­dő­szo­bá­já­ba (pin­cé­jé­be, pad­lá­sá­ra), és még so­rol­hat­nám ol­da­la­kon ke­resz­tül.

A ki­ál­lí­tó­ter­mek­ben is az fo­gott meg, aho­gyan a mu­zeo­ló­gu­sok, az élet­hez ha­son­ló­an, egy­más mel­lé he­lyez­ték a ré­git és az újat. A háncs­edé­nyek, ré­gi hasz­ná­la­ti esz­kö­zök mel­lett kap­tak he­lyet a Fis­kars szer­szá­mok, a kan­te­lék mel­lett a ti­né­dzse­rek kö­ré­ben ná­lunk is oly' igen nép­sze­rű me­tál­együt­te­sek, mint a Kor­pik­la­ani vagy az En­si­fe­rum. A ré­gi sí­bo­tok mel­lett ott lát­juk a leg­mo­der­nebb nor­dic wal­king bo­to­kat, a ré­gi nép­vi­se­le­tek mel­lett pe­dig a mai „nép­vi­se­le­tet”, a Ma­ri­mek­ko-ter­mé­ke­ket. (Meg­jegy­zem, a finn­ba­rát ma­gya­rok­nak is ezek a név­je­gyei – egy-egy Ma­ri­mek­ko tár­ca/tás­ka/map­pa stb. ott buj­kál majd mind­annyi­unk­nál.)

Bát­ran aján­lom a ki­ál­lí­tást min­den­ki­nek, aki járt már Finn­or­szág­ban, s szí­ve­sen fel­idé­zi az em­lé­ke­it, néz­ze meg: Ilye­nek a fin­nek?; s azok­nak is, akik még nem vol­tak: Mi­lye­nek a fin­nek?

A ki­ál­lí­tás – (M)ilye­nek a fin­nek? – Finn­or­szág ma­gyar szem­mel – 2010. no­vem­ber 28-ig te­kint­he­tő meg Bu­da­pes­ten, a Nép­raj­zi Mú­ze­um­ban.

Dar­vas Ani­kó