Élő víz
HETI ÚTRAVALÓ
Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2)
Szentháromság ünnepe után a 14. héten az Útmutató reggeli s heti igéi azt hirdetik, hogy csak akit a Szentlélek elevenít meg, az tudja Urát és Istenét szívből dicsőíteni, csak az tud neki mindenért hálát adni, miként Dávid tette ebben az Isten irgalmáról szóló énekében. Ma is: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” S ti is: „Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!” (Zsolt 118,1; LK) A hálás samaritánus egyedül tette ezt; „amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki.” Ám testi megtisztulásnál többet kapott: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged” – örökre! (Lk 17,15–16.19) Mi is kérjük ily megtartó hittel: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12) „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (GyLK 728) S az őt félők bátran kiálthatják: „Abbá, Atya!”, mert akiket Isten Szentlelke vezérel, űz s megelevenít, azok az ő gyermekei! „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is…” (Róm 8,15.17) Luther írja: „Aki erős hittel és szilárd reménységgel hiszi, hogy Isten gyermeke, az valóban az is, mert ilyent senki sem hihet Szentlélek nélkül. Az örök élettel sincs különben. Bírnod kell a Szentlélek bizonyságtételét, hogy az örök élet Isten kegyelméből valósággal is a tied lesz.” Az Úr Krisztus Jézus apostola hálát ad Timóteus képmutatás nélküli hitéért Istennek – mi mikor tettünk így legutóbb? –, és mindnyájunkat emlékeztet: „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) A vakon született ember a testi és lelki szemeit egyaránt megnyitó Emberfiában dicsőítette az Úristent, miután látott és hitt! „És leborulva imádta őt.” (Jn 9,38) Ámde azok is „boldogok, akik nem látnak és hisznek” megváltó Urukban és Istenükben! (Jn 20,29) Pál hálát ad imádságaiban Istennek Filemon hitéért és szeretetéért, „amely az Úr Jézus és minden szent iránt” van benne (Filem 5). Az ő megtért, „hasznos” rabszolgája az Úrban szeretett testvérré lett! Halála előtt, a templom építésére szánt önkéntes adományok összegyűjtése után Dávid hálaimájában így áldotta Istent: „Tied, Uram, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság… Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet.” (1Krón 29,11.13) Mi is tegyük ezt naponta! A Fiú és az Atya kölcsönösen megdicsőíti egymást Jézus halálra adásában és feltámasztásában: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne…” – „…az Isten is (…) megdicsőíti őt.” És akik megtapasztalták Isten szeretetét Krisztusban, azok a Lélek által képesek erre: „…ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,31.32.34) Pál állhatatosságra buzdít, és hálát ad testvéreiért „akiket szeret az Úr”, s elhívott az üdvösségre, „hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében” (2Thessz 2,13.14). „A Szentháromságnak… / Dicséret, dicsőség, / Legyen magasztalás, / Most és mindenkoron / Örök hálaadás!” (EÉ 40,3)
Garai András