Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk, aki min­den­ha­tó Úr­ként vi­se­led gond­ját te­rem­tett vi­lá­god­nak, ké­rünk, se­gíts, hogy ne­ked tet­sző mó­don imád­koz­zunk! Hadd zeng­jen té­ged ma­gasz­ta­ló him­nusz­ként még ké­rő sza­vunk is: hir­des­se, hogy ben­ned bí­zunk, és min­den jót egye­dül tő­led vá­runk!

Ké­rünk, ta­níts meg böl­csen mér­le­gel­ni a ránk bí­zott ja­va­kat és oko­san gaz­dál­kod­ni velük! Le­gyen sze­münk meg­lát­ni a ter­mé­szet szép­sé­gét, kin­cse­it, és ta­níts min­ket fe­le­lő­sen őriz­ni őket. Hadd cso­dál­koz­zunk rá anya­gi ja­va­ink sok­fé­le­sé­gé­re, és se­gíts böl­csen szol­gál­ni ve­lük ön­ma­gunk és egy­más ja­vát!

Ké­rünk, ta­níts meg ér­té­kel­ni nem anya­gi ter­mé­sze­tű ja­va­in­kat. Éle­tünk for­du­ló­pont­ja­it, a kü­lön­bö­ző vá­rat­lan – akár két­ség­be­ej­tő – élet­hely­ze­te­ket, egész­sé­gün­ket vagy ép­pen be­teg­sé­gün­ket, me­lyek rád ha­gyat­ko­zá­sun­kat erő­sí­tik. Hadd fo­gad­juk el tő­led a kö­rü­löt­tünk élő em­be­re­ket, mint akik jó és rossz ter­mé­sze­tük­kel is for­mál­ják éle­tün­ket. Hadd tud­juk az időt is aján­dé­kod­nak te­kin­te­ni és oko­san be­osz­ta­ni.

Ké­rünk, ta­níts fel­is­mer­ni az em­be­ri lé­lek­ben el­rej­tő­ző ja­va­kat – ön­ma­gunk lel­ki adott­sá­ga­it és má­so­két, a Krisz­tus is­me­re­té­ben meg­ada­tott gaz­dag­sá­got, a bűn­bo­csá­nat át­élé­sé­nek örö­mét. Tő­led ka­pott gaz­dag­sá­gunk bir­to­ká­ban en­gedd, hogy fe­le­lős­sé­get érez­zünk a kö­zös­sé­ge­ken kí­vül re­ked­te­kért, a bo­rú­lá­tó­kért, az igaz ér­té­ke­ket fel­is­mer­ni még nem tu­dó­kért; azo­kért, akik könnyen meg­té­veszt­he­tők és rom­lás­ba dönt­he­tők; azo­kért, akik csak ön­ma­guk­ban mer­nek bíz­ni és azo­kért, akik már ön­ma­guk­ban sem. A be­teg­ágy csend­jé­ben só­haj­to­zó­kért és a gyó­gyu­lást már nem re­mé­lő­kért. A min­den­na­pi ke­nyé­rért is esd­ve kö­nyör­gő­kért és azo­kért, aki be­le­fá­rad­tak ál­lás­ta­lan­sá­guk és fe­les­le­ges­ség­ér­zé­sük ki­lá­tás­ta­lan­sá­gá­ba. Se­gít­sük azo­kat, akik­ről tud­juk, hogy ros­ka­doz­nak éle­tük ter­he alatt, és azo­kat, akik azt né­mán, gyak­ran szé­gyen­kez­ve vi­se­lik.

A tő­led ka­pott tisz­tán­lá­tás gaz­dag­sá­gá­val kö­nyör­günk mind­azért, ami­re em­be­ri­leg nincs vagy egé­szen ke­vés a be­fo­lyá­sunk. Őrizd meg vi­lá­go­dat a pusz­tí­tó ter­mé­sze­ti erők­től és az em­be­re­ken át­gá­zo­ló ha­ta­lom­vágy­tól. Az iga­zat ha­mis­nak mon­dók­tól és a ha­zug­sá­got di­csé­re­tes­nek hir­de­tők­től.

Óvd a szom­szé­dos né­pe­ket és az egy­más mel­lett élő nem­ze­ti­sé­ge­ket az egy­más el­len for­du­lás­tól! Gaz­da­gíts egy­más örö­mé­vel, és fé­kezd az ár­tó in­du­la­to­kat! Hadd di­csér­je­nek té­ged te­rem­tett vi­lá­god és ben­ne né­ven szó­lí­tott, te­nye­re­den hor­do­zott gyer­me­ke­id! Ha­tá­ro­kat és mér­té­ket nem is­me­rő sze­re­te­ted­del mun­kál­kodj ja­vun­kon föl­di éle­tünk fo­lya­mán, hogy egy­kor örök or­szá­god­ban is té­ged di­cső­ít­sünk az Úr Jé­zus Krisz­tu­sért! Ámen.