Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Is­ten igé­je ter­jedt, és na­gyon meg­nö­ve­ke­dett a ta­nít­vá­nyok szá­ma Je­ru­zsá­lem­ben. Ap­Csel 6,7 (Zsolt 51,20; Mt 6,25–34; 1Pt 5,5–11; Zsolt 20) Bont­suk ket­té a mon­da­tot. Mi több­nyi­re a mon­dat má­so­dik ... >>

Élő víz

Lel­ki meg­úju­lá­som a há­bo­rú utá­ni éb­re­dés­ben
Bi­zo­nyá­ra so­kan va­gyunk, akik hisszük: Is­ten el­hoz­za né­pünk szá­má­ra a lel­ki éb­re­dést. Ezért an­nak egy­kor meg­ta­pasz­talt cso­dá­la­tos lel­ki meg­újí­tó ere­jé­ről sze­ret­nék bi­zony­sá­got ten­ni. >>

Hi­á­ba szól az ige?
Min­den is­ten­tisz­te­le­ten hall­juk: „Bol­do­gok, akik hall­gat­ják és meg­tart­ják Is­ten be­szé­dét.” Ez Jé­zus sza­va, ezért igaz. De ho­gyan fest ez a gya­kor­lat­ban? A temp­lom­ba já­rók szí­ve­sen hall­gat­ják az igét, csak a meg­va­ló­sí­tás­sal van baj. Hogy ez nem is olyan könnyű, azt alig­ha­nem tud­juk, de a kö­vet­ke­ző két pél­da el­mé­lyít­he­ti ezt a tu­dá­sun­kat. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
Min­den gon­do­to­kat őreá ves­sé­tek, mert ne­ki gond­ja van rá­tok. (1Pt 5,7) >>

Egyházunk egy-két hete

Szá­za­dik mun­ka­év­kez­dés
A fő­vá­ros mai X. ke­rü­le­te a múlt szá­zad ele­jén még ál­mos, vi­dé­ki vá­ros­hoz volt ha­son­la­tos, míg a kör­nyé­ken hir­te­len ug­rás­sze­rű fej­lő­dés­nek nem in­dult a gyár­ipar. A la­kos­ság szá­má­val az evan­gé­li­ku­sok lét­szá­ma is nőtt, aki­ket Maj­ba Mik­lós hit­ok­ta­tó lel­kész ku­ta­tott fel. Ál­do­za­tos, sok­ré­tű mun­ká­já­nak kö­szön­he­tő­en a Pes­ti Evan­gé­li­kus Egy­ház egyik lel­ké­szi kö­re­ként 1909 szep­tem­be­ré­ben el­in­dul­tak a rend­sze­res is­ten­tisz­te­le­ti al­kal­mak egy is­ko­lai tor­na­te­rem­ben. Ezért a száz esz­ten­dő­ért ad­tak há­lát a kő­bá­nyai hí­vek múlt va­sár­nap, a tan­év- és mun­ka­év­kez­dő is­ten­tisz­te­le­ten. >>

A cél a gyü­mölcs­ter­més
„Szü­le­tés­na­pon va­gyunk együtt!” – kezd­te meg a há­la­adó is­ten­tisz­te­le­tet Ko­vács Lász­ló lel­kész a du­na­ke­szi temp­lom­ban szep­tem­ber 13-án dél­után. „Bár egy temp­lom éle­té­ben het­ven év nem sok, egy gyü­le­ke­zet vagy egy em­ber éle­té­ben je­len­tős ál­lo­más” – foly­tat­ta a gon­do­la­tot im­má­ron Fa­bi­ny Ta­más, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke, mi­u­tán fel­ol­vas­ta az ige­hir­de­tés alap­igé­jét, Jn 15,5-öt. >>

Négy egy­ház­me­gye hat­van lel­ké­sze a Ba­la­ton part­ján
A lel­ké­szi mun­ka­kö­zös­sé­gi ülé­sek (LMK) a lel­készto­vább­kép­zés ré­szét ké­pe­zik, így a rész­vé­tel raj­tuk kö­te­le­ző. A két nyá­ri hó­na­pot, jú­li­ust és au­gusz­tust le­szá­mít­va ha­von­ta tart­ják meg az egy­ház­me­gyék­ben eze­ket az al­kal­ma­kat. Az ülé­se­ken a nyi­tó úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­let mel­lett elő­adá­sok hang­za­nak el, és a kö­vet­ke­ző va­sár­nap ige­hir­de­té­si alap­igé­jé­ről be­szél­get­nek a lel­ké­szek. >>

Ma­gyar–szlo­vák „csúcs­ta­lál­ko­zó” – más­képp
Élő, ele­ven, sok­szí­nű test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­lat(ok) ref­lek­tor­fény­be ál­lí­tá­sa – az Evan­gé­li­kus test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok a Kár­pát-me­den­cé­ben cí­mű elő­adás- és be­szél­ge­tés­so­ro­zat el­ső al­kal­má­nak szer­ve­zé­se­kor ere­de­ti­leg „mind­össze” ez volt az Evan­gé­li­kus Bel­misszi­ói Ba­rá­ti Egye­sü­let (EB­BE) és a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (Maek) cél­ja. Az anya­or­szá­gi és a fel­vi­dé­ki ma­gyar evan­gé­li­kus kö­zös­sé­gek kö­zöt­ti kö­te­lé­ke­ket is­mer­tet­ni kí­vá­nó szep­tem­ber 10-ei együtt­lét vé­gül – „kö­szön­he­tő­en” az el­múlt he­tek-hó­na­pok kül­po­li­ti­kai tör­té­né­se­i­nek (szlo­vák nyelv­tör­vény, Só­lyom Lász­ló ki­til­tá­sa Rév­ko­má­rom­ból) – en­nél sok­kal több­ről szólt. Ugyan­azon a csü­tör­tö­ki na­pon, ami­kor Baj­nai Gor­don ma­gyar és Ro­bert Fi­co szlo­vák kor­mány­fő a szé­csé­nyi For­gách-kas­tély­ban ta­lál­ko­zott, a jó­zsef­vá­ro­si evan­gé­li­kus temp­lom­ban – má­sok mel­lett – Ha­na Pe­nič­ko­vá lel­kész­nő imád­ko­zott a szlo­vá­kok és a ma­gya­rok kö­zöt­ti bé­ké­ért. Az áhí­tat­tal, ima­kör­rel, majd az ál­ta­lá­nos hely­zet­kép fel­vá­zo­lá­sá­val kez­dő­dő al­ka­lom ke­re­té­ben a részt­ve­vők egy „nem hi­va­ta­los”, il­let­ve egy pe­csét­tel-pa­pír­ral is meg­erő­sí­tett kap­cso­lat­ról is hall­hat­tak. >>

Ki­bő­ví­tett óvo­dá­ba vár­ják a „kis­de­áko­kat”
A bő­ví­té­si mun­ká­la­tok be­fe­jez­té­vel a meg­szo­kott, csa­lá­di­as kör­nye­zet­ben és új, vi­lá­gos, tá­gas cso­port­szo­bá­ban vár­ja nö­ven­dé­ke­it a De­ák té­ri Kis­de­ák Evan­gé­li­kus Óvo­da az in­du­ló mun­ka­év­ben. A gyü­le­ke­zet és ... >>

Ke­re­ke­zés Ká­vá­ra
„Mi­lyen szép is len­ne itt a domb­ol­da­lon egy­be­gyűl­ni több gyü­le­ke­zet­ből, he­gyen in­nen és völ­gyön túl…” – fo­gal­maz­ta meg öt­le­tét még a ta­vasszal Pán­gyánsz­ky Ág­nes pi­li­si lel­kész­nő, aki ige­hir­de­tés­sel szol­gált a szép kis ká­vai temp­lom­ban… >>

Keresztutak

45 do­boz könyv és 2 tö­mény nap
Er­dély. Az em­ber au­tó­zik éj­jel ket­tő­től reg­ge­lig, és ott meg­ta­lál­ja. Va­la­mit ab­ból a vi­lág­ból, amely már majd­hogy­nem el­múlt. Amely­nek kin­cse­it – mint örök­sé­gül ka­pott, ré­gi, fi­nom mű­vű tük­röcs­két – ra­kos­gat­juk, őriz­get­jük. Büsz­kék va­gyunk rá, hogy ez a mi­énk, hi­szen va­la­mi­kép­pen mi ma­gunk va­gyunk. Ma­gyar­ság és tör­té­ne­lem. És to­le­ráns együtt­mű­kö­dés a gya­kor­lat­ban. >>

Kon­fe­ren­cia a „zok­ni­gyár­ban”
Er­délyt, il­let­ve a kö­zép- és dél­ke­let-eu­ró­pai tér­sé­get érin­tő kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zik a Stu­di­um Transyl­va­ni­cum. A né­met­or­szá­gi szék­he­lyű szer­ve­zet tag­jai gim­na­zis­ták, dok­to­ran­duszok, fi­a­tal ku­ta­tók, a leg­kü­lön­bö­zőbb szak­te­rü­le­tek kép­vi­se­lői. Él­je­nek akár Auszt­ri­á­ban, Ma­gyar­or­szá­gon, akár Né­met­or­szág­ban, Ro­má­ni­á­ban vagy Svájc­ban, kö­zös ben­nük az Er­dély több­nyel­vű kul­tú­rá­ja, tör­té­nel­me irán­ti ér­dek­lő­dés. A tár­sa­ság rend­sze­re­sen szer­vez sze­mi­ná­ri­u­mo­kat, tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zá­so­kat – aka­dé­mi­ai he­tü­ket (Si­eben­bür­g­is­che Aka­de­mi­e­wo­che) idén im­már hu­szon­ne­gyed­szer ren­dez­ték meg. A prog­ram­nak idén nyár vé­gén má­so­dik al­ka­lom­mal adott ott­hont Szász­fe­hér­egy­há­za. >>

A hét nap cso­dá­ja
A tech­ni­kai fej­lő­dés, ha­la­dás mö­gött messze el­ma­rad az em­ber mo­rá­lis nö­ve­ke­dé­se – mon­do­gat­ják már ré­gen a tu­do­mány, a szel­lem és a lé­lek fe­le­lős gon­dol­ko­dói vi­lág­szer­te. Köz­hely­sze­rű pél­da, hogy a kő­bal­ta hasz­ná­la­tá­hoz elég­sé­ges mo­rá­lis, spi­ri­tu­á­lis fel­ké­szült­ség nem ele­gen­dő a ter­mo­di­na­mi­kai ener­gia hasz­ná­la­tá­hoz. >>

A teremtés hete
Lu­ther Már­ton a Nagy ká­té­ban, az Apos­to­li hit­val­lás ma­gya­rá­za­tá­ban így ír a te­rem­tő Is­ten­be ve­tett hit fon­tos­sá­gá­ról: „Azt gon­do­lom és hi­szem, hogy Is­ten te­remt­mé­nye va­gyok, vagy­is hogy Ő ad­ta és szün­te­le­nül fenn­tart­ja tes­te­met, lel­ke­met és éle­te­met, kis és nagy tag­ja­i­mat, min­den ér­zé­ke­met, esze­met és ér­tel­me­met, és így to­vább; ételt és italt, ru­há­za­tot, meg­él­he­tést, fe­le­sé­get és gyer­me­ket, ház­né­pet, há­zat és gaz­dag­sá­got stb.; sőt ja­vam és élet­szük­ség­le­te­im szol­gá­la­tá­ra ren­del­te min­den te­remt­mé­nyét: a Na­pot, a Hol­dat és az égi csil­la­go­kat, a nap­palt és az éj­sza­kát, le­ve­gőt, tü­zet, vi­zet, föl­det és mind­azt, amit az hor­doz és te­rem, ma­da­rat, ha­lat és egyéb ál­la­to­kat, ga­bo­nát és min­den­fé­le nö­vényt, to­váb­bá min­den más tes­ti és mu­lan­dó jót: jó kor­mány­za­tot, bé­két, biz­ton­sá­got. (…) Mind­ezt pe­dig csu­pa meg nem ér­de­melt sze­re­tet­ből és jó­ság­ból te­szi, olyan sze­re­tő atya­ként, aki úgy gon­dos­ko­dik ró­lunk, hogy sem­mi baj ne ér­jen min­ket. (…) Eb­ből ön­ként adó­dik és kö­vet­ke­zik az, hogy mi­vel Is­ten ad­ja, tart­ja fenn és őr­zi meg nap­ról nap­ra mind­azt, amink van, sőt azt is, ami a menny­ben és a föl­dön van: bi­zony tar­to­zunk Ne­ki az­zal, hogy ezért szün­te­le­nül sze­res­sük, di­csér­jük és áld­juk. (…) Hi­szen Is­ten azért ad­ja és cse­lek­szi ve­lünk mind­ezt, hogy meg­érez­zük és meg­lás­suk ben­ne atyai szí­vét és fe­lénk ára­dó sze­re­te­tét.” >>

Ket­tős ju­bi­le­um Sch­ro­ben­ha­us­en­ben
A bu­da­hegy­vi­dé­ki evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet im­már hu­sza­dik éve büsz­kél­ked­het né­met­or­szá­gi test­vér­kap­cso­lat­tal. Tu­laj­don­kép­pen mond­hat­nánk azt is, nem olyan nagy büsz­ke­ség ez, hi­szen sok gyü­le­ke­zet­nek van­nak ma már test­vér­kö­zös­sé­gei Né­met­or­szág­ban vagy Finn­or­szág­ban, eset­leg má­sutt is. Még­is büsz­ke­ség­gel tölt el, ha gyü­le­ke­ze­tünk ál­lan­dó al­kal­mai, prog­ram­jai kö­zül er­re a kap­cso­lat­ra gon­do­lok, mert élő, vi­dám és sze­re­tet­tel­jes min­den ta­lál­ko­zás. >>

Végzetes há­la­ima
Imái meg­hall­ga­tá­sá­ért há­lál­ko­dó imád­ko­zá­sa okoz­ta egy ka­to­li­kus hí­vő ha­lá­lát Auszt­ri­á­ban: agyon­nyom­ta a rá­bo­ru­ló ol­tár­kő. >>

Evangélikusok

„Az igét édes­apám­tól kap­tam, és én is to­vább­ad­tam”
Blat­nicz­ky Já­nos lel­ki­pász­tor fel­me­nő­it kö­vet­ve vá­lasz­tot­ta az evan­gé­li­um szol­gá­la­tát: a csa­lád­ban ő a ne­gye­dik ge­ne­rá­ció kép­vi­se­lő­je a szó­szé­ken. Nem érez­te so­sem te­her­nek ezt az örök­sé­get, de tu­da­tá­ban volt an­nak, hogy a cin­ko­tai gyü­le­ke­zet­ben a hí­vek óha­tat­la­nul össze­ha­son­lít­hat­ják szol­gá­la­tát az apai ág lel­ké­sze­i­é­vel. Cin­ko­tán szü­le­tett, ott kap­ta éle­te for­du­ló­in az ál­dást, és – több gyü­le­ke­ze­ti szol­gá­la­ti hely után – tizen­négy évet töl­tött a kö­zép­ko­ri ala­pok­ra épült, egye­di at­mo­szfé­rá­val bí­ró temp­lom pa­rókus lel­ké­sze­ként. Nyár vé­gi sta­fé­ta­bot-át­adá­sa al­kal­má­val kér­tük be­szél­ge­tés­re. >>

e-világ

Le­dön­töt­ték Lu­ther szabadkai szob­rát
Is­me­ret­len el­kö­ve­tők le­dön­töt­ték Lu­ther Már­ton szob­rát Sza­bad­kán az evan­gé­li­kus temp­lom előt­ti park­ban – írta hét­fői szá­má­ban a Ma­gyar Szó cí­mű vaj­da­sá­gi na­pi­lap. >>

A já­té­kos­tól a ko­mo­lyig
Idő­vel min­den bi­zonnyal el­ju­tunk oda, hogy az egy­sze­ri nyom­ta­tott könyv is ko­moly ér­ték­nek fog szá­mí­ta­ni, és tu­laj­do­no­sa­ik igen nagy becs­ben fog­ják tar­ta­ni őket. Ad­dig azon­ban egy­sze­rű hasz­ná­la­ti tár­gyak, ame­lyek­kel ját­sza­ni sem res­tek az ar­ra ked­vet ér­zők. >>

A hét témája

Part­ner­ség Krisz­tus­ban
„Is­ten mun­ka­tár­sai va­gyunk.” Büsz­ke ön­tu­da­tot ad, ám egy­ben ko­moly fe­le­lős­sé­get is ró a ke­resz­tény em­ber­re az el­ső or­szá­gos evan­gé­li­kus pres­bi­te­ri ta­lál­ko­zó igé­je. Még in­kább át­érez­het­ték ezt a je­len­lé­vők Gáncs Pé­ter püs­pök szol­gá­la­tát hall­gat­va, aki fel­idéz­te a bib­li­ai szö­veg me­ré­szebb né­met for­dí­tá­sát, mi­sze­rint „part­ne­rei va­gyunk Is­ten­nek”. De va­jon mennyi­re va­gyunk ké­pe­sek part­ner­ség­ben len­ni egy­más­sal, sa­ját gyü­le­ke­ze­tünk­kel, egy­há­zunk­kal? >>

Távirati stílusban
Mint­egy ezer­öt­száz részt­ve­vő je­len­lé­té­ben ren­dez­ték meg a pest­szent­im­rei Sport­kas­tély­ban szep­tem­ber 12-én az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ját (EPOT). Az ese­mény­ről a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház az aláb­bi köz­le­ményt jut­tat­ta el a Ma­gyar Táv­ira­ti Iro­dá­hoz. >>

"ISTEN MUNKATÁRSAI VAGYUNK." (1 Kor 3,9)
Fe­le­lős szám­ve­tés­re gyűl­tek össze szep­tem­ber 12-én, szom­ba­ton a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház gyü­le­ke­ze­te­i­nek pres­bi­té­ri­u­ma­it kép­vi­se­lő kül­döt­tek a pest­szent­im­rei Sport­kas­tély­ban. Egy­há­zunk vi­lá­gi tiszt­ség­vi­se­lői kö­zül mint­egy ezer­öt­szá­zan vet­tek részt az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ján (EPOT), amely­hez ha­son­ló nagy­sza­bá­sú együtt­lét­re mind­ed­dig nem volt pél­da fe­le­ke­ze­tünk ha­zai tör­té­ne­té­ben. >>

Üze­net az öl­tö­ző­ből
Az evan­gé­li­kus presbiterek or­szá­gos ta­lál­ko­zó­já­nak (EPOT) nyi­tó­áhí­ta­tá­ban ha­tal­mas öl­tö­ző­höz ha­son­lí­tot­tam a pest­szent­im­rei Sport­kas­tély im­po­záns épü­le­tét, mely­be fél­idei szü­net­re, el­iga­zí­tás­ra ér­kez­tek gyü­le­ke­ze­te­ink pres­bi­te­rei. >>

Monológ a margón
Cso­dá­la­tos volt ennyi em­ber­rel együtt imád­koz­ni! És hogy a dél­utá­ni já­té­kos meg­le­pe­tés­ben pont Nick­ről (Nick Vu­ji­cic szerb szár­ma­zá­sú auszt­rál fi­a­tal­em­ber vég­ta­gok nél­kül szü­le­tett, de így is tel­jes ér­té­kű éle­tet él – a szerk.) néz­tünk meg egy kis­fil­met… Né­hány nap­pal ez­előtt – ami­kor el­esett­sé­gem­ben a „Ne félj, mert meg­vál­tot­ta­lak” (Ézs 43,1) ige kap­csán ke­res­gél­tem az in­ter­ne­ten – buk­kan­tam rá a tör­té­ne­té­re. Ak­kor is és most is nagy ha­tás­sal volt rám. Van ke­zem és lá­bam, van egy nagy­sze­rű csa­lá­dom – ha ő fel tu­dott áll­ni… >>

SMS-zuhatag az epot-on
Volt, aki név­vel, volt, aki név nél­kül in­téz­te kér­dé­sét, vé­le­mé­nyét az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek múlt szom­ba­ti or­szá­gos ta­lál­ko­zó­já­nak dél­előt­ti, il­let­ve ebéd utá­ni elő­adá­sát kö­ve­tő fó­rum­be­szél­ge­tés részt­ve­vő­i­hez. So­kan nem is az adott té­má­hoz és nem is a pó­di­u­mon he­lyet fog­la­lók­hoz cí­mez­ték sms-üze­ne­tü­ket, csu­pán lel­ke­sen meg­ra­gad­ták a vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás fel­kí­nált le­he­tő­sé­gét. Az in­ter­ak­ti­vi­tás biz­to­sí­tá­sá­ra ki­ta­lált for­ma te­hát na­gyon „be­jött”; a be­szél­ge­té­sek mo­de­rá­lá­sá­ra vál­lal­ko­zó Len­gyel An­ná­nak min­den rá­di­ós ru­tin­já­ra szük­sé­ge volt ah­hoz, hogy az sms-ben zá­po­ro­zó kér­dé­sek kö­ze­pet­te me­der­ben tart­sa az ere­den­dő­en stra­té­gi­ai kér­dé­sek­ről, majd a pres­bi­te­ri kép­zés szük­sé­ges­sé­gé­ről in­dí­tott dis­pu­tát. A Dé­li Egy­ház­ke­rü­let fel­ügye­lő­je min­den­eset­re már a hely­szí­nen igye­ke­zett min­den­kit meg­nyug­tat­ni, hogy he­ti­la­punk­ban va­la­mennyi ér­de­mi kér­dés­re reagálunk. Nos, a kéz­hez ka­pott „té­tel­szám” is­me­re­té­ben egy hét tü­rel­met kell kér­nünk a fel­dol­go­zás me­tó­du­sá­nak ki­dol­go­zá­sá­ra, azt azon­ban ma­gá­tól ér­te­tő­dő­nek tart­juk, hogy a nyil­vá­nos­ság elé szánt kér­dé­se­ket és vé­le­mé­nye­ket már most hi­ány­ta­la­nul (!) kö­zöl­jük. Ol­va­só­szer­kesztőnk ez­út­tal ter­mé­sze­te­sen ki­zá­ró­lag az sms-üze­ne­tek „el­ve­szett” éke­ze­te­i­nek pót­lá­sá­ra, a nyil­ván­va­ló he­lyes­írá­si és „gé­pe­lé­si” hi­bák kor­ri­gá­lá­sá­ra szo­rít­ko­zott. Az aláb­bi szö­veg­ten­ger mind­azon­ál­tal cseppet sem unal­mas ol­vas­mány, és alig­ha­nem hosszú hó­na­po­kig muníciót ad pres­bi­te­ri ol­da­lunk szá­má­ra. Ma­rad­ja­nak ve­lünk! T. Pin­tér Ká­roly >>

evél&levél

Ima­ké­rés
Ér­dek­lő­dés­sel ol­vas­tam Az unal­mas pré­di­ká­ci­ó­ című írást és az arra reagáló hoz­zá­szó­lá­so­kat is. De, ked­ves test­vé­rek, hol ma­rad Krisz­tus? Mi­ért nem esett több szó az imád­ko­zás­ról? >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Ugyan mi hát az egész emberi nemzetség Szentlélek nélkül, hacsak nem a sátán birodalma, vagyis zavaros és sötét dolgok káosza.” >>

Kultúrkörök

Ha­za­té­rés Csön­gé­re
Weö­res Sán­dor mell­szob­ra fo­gad­ja a messzi­ről ér­ke­ző lá­to­ga­tót. Szo­mo­rú­fűz­fa ágai ha­jol­nak a költő vál­lá­ra, kéz­ira­tos köny­vét szo­rít­ja, s pil­la­nat­ra el­töp­reng gaz­dag éle­tén. Kör­ben kis pi­ros-fe­hér-zöld ko­szo­rúk, aho­gyan meg­il­le­ti őt, hi­szen a 20. szá­za­di vi­lág­iro­da­lom egyik leg­na­gyobb köl­tő­jé­nek a szü­lő­há­zá­nál ál­lunk. >>

Vasmegyei üdvözlet
Sokszor megyek Szombathelyre,
gondjaimtól szabad helyre,
és mellette Oladon
békességben fogadom,
sűrű fák közt Kámonban
elmerülök álomban,
és ha vágyom völgyre, hegyre,
tovább utazom Kőszegre,
végtére
hazatérek ... >>

Négy korál
Megszólal a kimondhatatlan
  de nem mondhatja ki önmagát
Cselekszik a kezetlen
  de csak a te kezeddel
megindul a lábatlan
  de csak a te lábaddal
eszmél az esztelen
  de ... >>

Új kot­ta és szü­le­tés­na­pi há­la­adás
Im­már ki­len­ce­dik al­ka­lom­mal gyü­le­kez­tek össze au­gusz­tus 23. és 28. kö­zött gya­kor­ló kán­to­rok Fó­ton, a kán­tor­to­vább­kép­ző tan­fo­lya­mon. Idén öku­me­ni­kus or­go­na­kur­zus is kap­cso­ló­dott a prog­ram­hoz. >>

Is­mét szak­rá­lis mű­vé­sze­tek he­te
Idén har­ma­dik al­ka­lom­mal ren­de­zik meg a ci­vil kez­de­mé­nye­zés­ből ki­bon­ta­ko­zó kul­tu­rá­lis ren­dez­vény­so­ro­za­tot, a szak­rá­lis mű­vé­sze­tek he­tét, amely 2007-ben a Vá­ros­misszió ré­sze­ként szer­ve­ző­dött. Az ak­kor még csak a fő­vá­ros te­rü­le­té­re kon­cent­rá­ló­dott prog­ram­kí­ná­lat ta­valy szá­mos vi­dé­ki hely­szín­nel bő­vült, idén pe­dig már az or­szág ha­tá­ra­in túl is in­gye­nes ese­mé­nyek gaz­dag vá­lasz­té­ká­val vár­ják az ér­dek­lő­dő­ket. >>

Ezeréves a gyu­la­fe­hér­vá­ri püspökség
Idén ün­nep­li mil­len­ni­u­mát az 1009-ben Szent Ist­ván ki­rály ál­tal ala­pí­tott gyu­la­fe­hér­vá­ri püs­pök­ség. A je­les év­for­du­ló kap­csán a ró­mai ka­to­li­kus ér­sek­ség Szent Mi­hály-szé­kes­egy­há­zá­ban jár­tunk. >>

Kör­tés ré­tes
Hoz­zá­va­lók: 45 dkg kör­te, 2 evő­ka­nál ma­zso­la, 2 evő­ka­nál cu­kor, csi­pet­nyi őrölt fa­héj, 1/2 cit­rom le­ve, 3 evő­ka­nál kör­te­pá­lin­ka vagy rum, 15 dkg ka­lács, 1 cso­mag 2 la­pos ré­tes­lap, a la­pok meg­ke­né­sé­hez ol­vasz­tott mar­ga­rin, a te­te­jé­re por­cu­kor >>

A vasárnap igéje

A Krisz­tus-kö­ve­tők fo­rint­jai
A Ti­mó­te­us­hoz írt le­vél ké­sőn ke­let­ke­zett bib­li­ai könyv. A ki­ala­ku­ló egy­ház ira­ta. Alap­sza­bály­ként, szer­ve­zé­si és mű­kö­dé­si sza­bály­zat­ként, akár ke­resz­tény­sé­günk gyó­nó­tük­re­ként is kéz­be ve­het­jük. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Mennyei Atyánk, aki min­den­ha­tó Úr­ként vi­se­led gond­ját te­rem­tett vi­lá­god­nak, ké­rünk, se­gíts, hogy ne­ked tet­sző mó­don imád­koz­zunk! Hadd zeng­jen té­ged ma­gasz­ta­ló him­nusz­ként még ké­rő sza­vunk is: hir­des­se, hogy ben­ned ... >>

Gyermekvár

Ked­ves Gye­re­kek!
Mos­ta­ni hat­ré­szes so­ro­za­tunk­ban Já­kób tör­té­ne­tét ele­ve­nít­he­ti­tek fel. Min­den al­ka­lom­mal meg­old­hat­tok egy-egy rejt­vényt is. A meg­fej­té­se­ket a vé­gén, össze­gyűjt­ve küld­jé­tek el szer­kesz­tő­sé­günk cí­mé­re (Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­ge, 1085 Bu­da­pest, Ül­lői út 24.). A bo­rí­ték­ra ír­já­tok rá: Gyer­mek­vár. >>

Cantate

Min­den­ko­ron ál­dom az én Ura­mat
A re­for­má­ció egyik vi­gasz­ta­ló üze­ne­te szó­lal meg a Min­den­ko­ron ál­dom az én Ura­mat kez­de­tű ének­ben, Sztá­rai Mi­hály zsol­tár­pa­raf­rá­zi­sá­ban: „Se­gít­sé­gül azért Is­tent hív­já­tok (…) Ben­ne bí­zó em­be­rek mind bol­do­gok” (GyLK 697). Ün­ne­pek­től füg­get­len egy­há­zi al­kal­mak­ra is ajánl­ha­tó ének. >>