Keresztutak

Is­ten­tisz­te­let-köz­ve­tí­tés a televízióban

Lu­ther Már­ton a Nagy ká­té­ban, az Apos­to­li hit­val­lás ma­gya­rá­za­tá­ban így ír a te­rem­tő Is­ten­be ve­tett hit fon­tos­sá­gá­ról: „Azt gon­do­lom és hi­szem, hogy Is­ten te­remt­mé­nye va­gyok, vagy­is hogy Ő ad­ta és szün­te­le­nül fenn­tart­ja tes­te­met, lel­ke­met és éle­te­met, kis és nagy tag­ja­i­mat, min­den ér­zé­ke­met, esze­met és ér­tel­me­met, és így to­vább; ételt és italt, ru­há­za­tot, meg­él­he­tést, fe­le­sé­get és gyer­me­ket, ház­né­pet, há­zat és gaz­dag­sá­got stb.; sőt ja­vam és élet­szük­ség­le­te­im szol­gá­la­tá­ra ren­del­te min­den te­remt­mé­nyét: a Na­pot, a Hol­dat és az égi csil­la­go­kat, a nap­palt és az éj­sza­kát, le­ve­gőt, tü­zet, vi­zet, föl­det és mind­azt, amit az hor­doz és te­rem, ma­da­rat, ha­lat és egyéb ál­la­to­kat, ga­bo­nát és min­den­fé­le nö­vényt, to­váb­bá min­den más tes­ti és mu­lan­dó jót: jó kor­mány­za­tot, bé­két, biz­ton­sá­got. (…) Mind­ezt pe­dig csu­pa meg nem ér­de­melt sze­re­tet­ből és jó­ság­ból te­szi, olyan sze­re­tő atya­ként, aki úgy gon­dos­ko­dik ró­lunk, hogy sem­mi baj ne ér­jen min­ket. (…) Eb­ből ön­ként adó­dik és kö­vet­ke­zik az, hogy mi­vel Is­ten ad­ja, tart­ja fenn és őr­zi meg nap­ról nap­ra mind­azt, amink van, sőt azt is, ami a menny­ben és a föl­dön van: bi­zony tar­to­zunk Ne­ki az­zal, hogy ezért szün­te­le­nül sze­res­sük, di­csér­jük és áld­juk. (…) Hi­szen Is­ten azért ad­ja és cse­lek­szi ve­lünk mind­ezt, hogy meg­érez­zük és meg­lás­suk ben­ne atyai szí­vét és fe­lénk ára­dó sze­re­te­tét.”

Er­re a há­la­adás­ra és di­csé­ret­re, kö­zös el­mél­ke­dés­re és imád­ko­zás­ra hir­det­te meg egy­há­zunk is – a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa köz­gyű­lé­sé­nek ja­vas­la­tá­ra – 2009-től a szep­tem­ber utol­só és ok­tó­ber el­ső va­sár­nap­ja kö­zöt­ti idő­sza­kot a te­rem­tés ün­ne­pé­nek he­te­ként.

Ma, ami­kor a te­remt­mé­nyek tö­ré­keny­sé­ge és ér­zé­keny­sé­ge egy­re inkább ér­ző­dik mind kö­ze­li, mind tá­vo­li vi­lá­gunk­ban, fon­tos­nak tart­juk, hogy a te­rem­tés fenn­tar­tá­sá­ért min­den­nap há­lát ad­junk Te­rem­tőnk­nek, s a ránk bí­zott őr­ző fel­adat­ra fel­hív­juk a fe­le­lő­sen gon­dol­ko­dó ke­resz­té­nyek és a vi­lág fi­gyel­mét. Min­den­na­pi te­vé­keny­sé­ge­ink kö­zött szán­junk pár per­cet re­for­má­to­runk bib­li­ai gon­do­la­ta­i­nak el­ol­va­sá­sá­ra, egy-egy imád­ság­ra vagy bib­lia­órai be­szél­ge­té­sek­re.