evél&levél

Ér­dek­lő­dés­sel ol­vas­tam Az unal­mas pré­di­ká­ci­ó­ című írást és az arra reagáló hoz­zá­szó­lá­so­kat is. De, ked­ves test­vé­rek, hol ma­rad Krisz­tus? Mi­ért nem esett több szó az imád­ko­zás­ról?

A lel­kész az em­ber­ré lett Is­ten sze­re­te­tét su­gá­roz­za kör­nye­ze­té­be – mint hí­vő ezt vá­rom tő­le. Győz­zön meg ar­ról, hogy „Is­ten vi­lá­gá­ban csak egy csa­ló­dás ér­het: mér­he­tet­le­nül töb­bet nye­rünk, mint amennyit ígért vagy vár­tunk” (idé­zet Ra­vasz Lász­ló­tól). Ezt azon­ban csak ak­kor tud­ja meg­ten­ni, ha nem lan­kad tö­rek­vé­se, hogy hor­doz­za Krisz­tust.

Ne­kem meg az is­ten­tisz­te­let­re ké­szül­vén ar­ra kell tö­re­ked­nem, hogy meg­tisz­tí­tott szív­vel hall­gas­sam az igét. Az igét, Is­ten sza­vát!

Mind­annyi­unk­nak ar­ra kell(ene) tö­re­ked­nünk, ha ke­resz­té­nyek­nek vall­juk ma­gun­kat, hogy az imád­ko­zás vál­jon mes­ter­sé­günk­ké. Lel­ké­sze­ink­nek eb­ben is pél­dát kell mu­tat­ni­uk – Lé­lek su­gall­ta imá­ik­kal ke­re­tez­ve a Szent­lé­lek su­gall­ta pré­di­ká­ci­ót. Ha Krisz­tus je­len van temp­lo­ma­ink­ban, ká­pol­ná­ink­ban, ak­kor meg fog újul­ni a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház.

Ezért imád­koz­zunk egy aka­rat­tal! A „tech­ni­kai rész­le­te­ket” bíz­zuk Is­ten ve­ze­té­sé­re, min­den­ben ha­gyat­koz­zunk őrá!

Sch­midt Jó­zsef­né (Pécs)