Egyházunk egy-két hete

Há­la­adó is­ten­tisz­te­let­tel és a temp­lom fa­lán el­he­lye­zett em­lék­táb­la meg­ál­dá­sá­val em­lé­kez­tek meg múlt va­sár­nap Lé­bény­ben a gyü­le­ke­zet­ben szol­gá­ló egy­ko­ri lel­ké­szek­ről, kü­lö­nös te­kin­tet­tel Né­meth Ká­roly es­pe­res­re, aki negy­ven év­vel ez­előtt hunyt el. Az em­lék­táb­la el­ké­szí­té­sét az Egye­sült Ál­la­mok­ban élő Sze­e­bach Gusz­táv­nak és fe­le­sé­gé­nek ezer­dol­lá­ros ado­má­nya tet­te le­he­tő­vé. Az ige­hir­de­tés szol­gá­la­tát és az em­lék­táb­la meg­ál­dá­sát Itt­zés Já­nos, a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke vé­gez­te. Az is­ten­tisz­te­le­ten kö­szön­tést mon­dott Kiss Mik­lós, a Győr-Mo­so­ni Egy­ház­me­gye es­pe­re­se. A meg­em­lé­ke­zé­sen részt vett Né­meth Er­zsé­bet, az egy­ko­ri es­pe­res lá­nya is.

A lé­bé­nyi gyü­le­ke­zet en­ge­del­mes­ke­dik az igé­nek – kezd­te ige­hir­de­té­sét a püs­pök, hi­szen ez a há­la­adó is­ten­tisz­te­let és az em­lék­táb­la el­ké­szít­te­té­se azt bi­zo­nyít­ja, hogy nem fe­led­kez­tek meg ve­ze­tő­ik­ről, akik Is­ten igé­jét hir­det­ték év­szá­za­dok óta. Nincs még egy hi­va­tás a lel­ké­szin kí­vül, ame­lyet Jé­zus Krisz­tus aka­ra­ta hí­vott vol­na élet­re. A lel­ké­szi szol­gá­lat pá­rat­lan­sá­gát, mél­tó­sá­gát ép­pen Jé­zus el­hí­vá­sa sza­va­tol­ja. Ar­ról a Krisz­tus­ról tesz­nek bi­zony­sá­got a lel­ké­szek, aki teg­nap, ma és mind­örök­ké ugyan­az.

A Zsid 13,7–8 alapján tartott ige­hir­de­tés után Itt­zés Já­nos meg­ál­dot­ta a temp­lom fa­lán el­he­lye­zett em­lék­táb­lát, majd a lé­bé­nyi gyü­le­ke­zet fi­a­tal­ja­i­nak ének­szol­gá­la­ta kö­vet­ke­zett.

Az em­lé­ke­ző­al­ka­lom to­váb­bi ré­szé­ben dr. Fe­ren­czi Zol­tán nyu­gal­ma­zott egye­te­mi do­cens ve­tí­tett ké­pes elő­adás ke­re­té­ben fog­lal­ta össze (ké­pün­kön) a Kis­pé­cen szü­le­tett Né­meth Ká­roly es­pe­res éle­tét és szol­gá­la­tát.

Né­meth Ká­rolyt 1904-ben szen­tel­ték lel­késszé. 1912–1953 kö­zött szol­gált Lé­bény­ben. 1924-ben lett a győ­ri egy­ház­me­gye es­pe­re­se, ezt a tiszt­sé­get egé­szen 1953-ig töl­töt­te be. Szol­gá­la­ta sok­ré­tű volt. Lel­ké­szi és es­pe­re­si mun­ká­ja mel­lett la­pot szer­kesz­tett, új­ság­cik­ke­ket, ta­nul­má­nyo­kat írt, ak­tív sze­re­pet vál­lalt te­le­pü­lé­sé­nek po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi éle­té­ben. Az ál­la­mo­sí­tás ide­jén egy­há­zunk püs­pö­kei ol­da­lán sze­re­pet vál­lalt az ál­la­mi ve­ze­tők­kel foly­ta­tott tár­gya­lá­so­kon. Or­dass La­jos püs­pök le­tar­tóz­ta­tá­sa után hú­zó­dott a hát­tér­be.

A meg­em­lé­ke­zést kö­ve­tő­en Ko­háry Fe­renc he­lyi lel­kész so­rol­ta fel azok­nak a lel­ké­szek­nek a ne­vét, akik a tü­rel­mi ren­de­let előtt és az­óta a gyü­le­ke­zet­ben szol­gál­tak.

Az is­ten­tisz­te­let és a meg­em­lé­ke­zés után még fe­hér asz­tal mel­lett foly­ta­tó­dott az al­ka­lom.

Kiss Mik­lós