Egyházunk egy-két hete

„Ad­ja­tok há­lát az Is­ten­nek, az Atyá­nak min­den­kor min­de­nért!” (Ef 5,20)

Öröm­te­li em­lé­ke­zés hely­szí­ne volt ha­zánk leg­ma­ga­sab­ban fek­vő evan­gé­li­kus temp­lo­ma a szep­tem­ber 20-i ve­rő­fé­nyes őszi va­sár­na­pon.

A mát­ra­szent­im­re-ba­goly­ir­tá­si temp­lom fel­szen­te­lé­sé­nek ti­zen­ötö­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból tar­tott há­la­adó úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­le­ten a temp­lom épí­tő­je, Ma­do­csai Mik­lós nyu­gal­ma­zott lel­kész (az 1990-ben új­ra­in­dult Fé­bé Evan­gé­li­kus Di­a­ko­nissza­egye­sü­let el­ső lel­ké­sze) ige­hir­de­té­sé­ben Ézsa­i­ás pró­fé­ta lá­to­má­sá­ra utalt: a ki­vá­gott fa csonk­já­ból haj­tás sar­jad. „A fe­hér­re szik­kadt tön­kön meg le­het szá­mol­ni az év­gyű­rű­ket” – a fát ak­kor vág­ták ki, „ami­kor a ha­ta­lom fel­osz­lat­ta a di­a­ko­nisszák kö­zös­sé­gét is”, de a több mint negy­ven év­vel ko­ráb­ban ki­vá­gott „csonk­ból sar­ja­dó haj­tás üde zöld le­ve­le a foly­ta­tást hir­de­ti”.

Ti­zen­öt év­vel ez­előtt sar­jadt ki ez az új haj­tás. A haj­tás hé­be­rül né­cer, Jé­zus gyer­mek­ko­ri ott­ho­na, a ga­li­le­ai kis­vá­ros, Ná­zá­ret ne­vé­nek a tő­sza­va. In­nen a bagolyirtási temp­lom el­ne­ve­zé­se. Az ézsa­i­á­si pró­fé­cia ké­pe Jé­zus­ról szól, aki ma is él, aki a mi re­mény­sé­günk is.

Az is­ten­tisz­te­let­hez csat­la­ko­zó­an Her­zog Csa­ba Fé­bé-lel­kész Is­ten irán­ti há­lá­val vil­lan­tot­ta fel a temp­lom tör­té­ne­té­nek főbb ál­lo­má­sa­it, és ­ol­vas­ta fel Pecz­nyik Pál di­a­kó­nus test­vér er­re az al­ka­lom­ra írt ver­sét. A meg­em­lé­ke­zés id. Ma­gassy Sán­dor­né lel­kész kö­szön­tő sza­vai után Túr­me­zei Er­zsé­bet Ál­dás­ké­rő éne­ké­nek (me­lyet a temp­lom fel­szen­te­lé­sé­re írt 1994-ben) el­ének­lé­sé­vel ért vé­get. Az is­ten­tisz­te­le­ten a kán­to­ri szol­gá­la­tot – mint más­kor is oly sok­szor – dr. Kő­sze­gi Pi­ros­ka vé­gez­te.

Az al­kal­mat több Túr­me­zei-köl­te­mény el­hang­zá­sa tet­te szí­ne­seb­bé Ma­do­csai Mik­lós­né és Gö­rög Zol­tán­né tol­má­cso­lá­sá­ban.

H. Cs.