Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 39
- Hálaadás Bagolyirtáson
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Hálaadás Bagolyirtáson
„Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért!” (Ef 5,20)
Örömteli emlékezés helyszíne volt hazánk legmagasabban fekvő evangélikus temploma a szeptember 20-i verőfényes őszi vasárnapon.
A mátraszentimre-bagolyirtási templom felszentelésének tizenötödik évfordulója alkalmából tartott hálaadó úrvacsorai istentiszteleten a templom építője, Madocsai Miklós nyugalmazott lelkész (az 1990-ben újraindult Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület első lelkésze) igehirdetésében Ézsaiás próféta látomására utalt: a kivágott fa csonkjából hajtás sarjad. „A fehérre szikkadt tönkön meg lehet számolni az évgyűrűket” – a fát akkor vágták ki, „amikor a hatalom feloszlatta a diakonisszák közösségét is”, de a több mint negyven évvel korábban kivágott „csonkból sarjadó hajtás üde zöld levele a folytatást hirdeti”.
Tizenöt évvel ezelőtt sarjadt ki ez az új hajtás. A hajtás héberül nécer, Jézus gyermekkori otthona, a galileai kisváros, Názáret nevének a tőszava. Innen a bagolyirtási templom elnevezése. Az ézsaiási prófécia képe Jézusról szól, aki ma is él, aki a mi reménységünk is.
Az istentisztelethez csatlakozóan Herzog Csaba Fébé-lelkész Isten iránti hálával villantotta fel a templom történetének főbb állomásait, és olvasta fel Pecznyik Pál diakónus testvér erre az alkalomra írt versét. A megemlékezés id. Magassy Sándorné lelkész köszöntő szavai után Túrmezei Erzsébet Áldáskérő énekének (melyet a templom felszentelésére írt 1994-ben) eléneklésével ért véget. Az istentiszteleten a kántori szolgálatot – mint máskor is oly sokszor – dr. Kőszegi Piroska végezte.
Az alkalmat több Túrmezei-költemény elhangzása tette színesebbé Madocsai Miklósné és Görög Zoltánné tolmácsolásában.
H. Cs.
::Nyomtatható változat::
|