Egyházunk egy-két hete

„Ho­gyan to­vább, most be­ik­ta­tott lel­kész és mag­ló­di gyü­le­ke­zet?” – tet­te fel a kér­dést „szó­szék­fog­la­ló ige­hir­de­té­sé­nek” vé­gén Né­meth Mi­hály, a Pest me­gyei te­le­pü­lés hu­szon­ket­te­dik lel­ké­sze. A szep­tem­ber 26-ai ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten a vá­lasz Jn 15,5 alap­ján ek­képp hang­zott a gyü­le­ke­zet élé­re ha­tá­ro­zott idő­re meg­hí­vott pász­tor szá­já­ból:

„Ho­gyan to­vább? Jé­zus­sal! Mert nél­kü­le sem­mit nem cse­le­ked­he­tünk.

Jé­zus nél­kül egy tra­dí­ci­ó­it őr­ző kul­túr­pro­tes­táns egye­sü­let va­gyunk, mely Mag­ló­don te­vé­keny­ke­dik – Jé­zus­sal Mag­ló­di Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség va­gyunk; öröm­hírt hor­do­zó gyü­le­ke­zet, mely­nek tag­jai az evan­gé­li­um sze­rint él­nek.

Jé­zus nél­kül prog­ra­mo­kat szer­ve­zünk – Jé­zus­sal kö­zös­sé­get for­má­lunk, még­hoz­zá a Krisz­tus­ban hí­vők kö­zös­sé­gét: az egy­há­zat.

Jé­zus nél­kül val­lá­sun­kat gya­ko­rol­juk – Jé­zus­sal meg­él­jük hi­tün­ket.

Jé­zus nél­kül szét­hú­zunk – Jé­zus­sal egyet­ér­tés­re ju­tunk.

Jé­zus nél­kül vi­ták van­nak köz­tünk – Jé­zus­sal meg­bé­kél­nek kü­lön­bö­ző­sé­ge­ink.

Jé­zus nél­kül út­fél­re, szik­lás ta­laj­ra, tö­vi­sek kö­zé hull az ige­mag – Jé­zus­sal jó föld­be hul­lik, sok­szo­ros ter­mést hoz­va.

Jé­zus nél­kül ni­hil – sem­mi – lesz éle­tünk – Jé­zus­sal meg­nye­rünk min­dent, vagy­is a mennyet.

Ke­resz­tyén gyü­le­ke­zet! Ked­ves mag­ló­di­ak! Em­lé­kez­tek még ar­ra a bi­zo­nyos be­mu­tat­ko­zó, már­ci­u­si pres­bi­te­ri ülés­re? Va­la­ki kö­zü­le­tek meg­kér­dez­te tő­lem: mi­ről fog szól­ni az a há­rom év, amely­re vé­gül meg­vá­lasz­tot­ta­tok? Ta­lán em­lé­kez­tek vá­la­szom­ra is: ar­ról, hogy lel­kész és gyü­le­ke­zet meg­ta­lál­ja-e egy­más ke­zét, és ke­zü­ket be­le tud­ják-e he­lyez­ni Jé­zus ke­zé­be.

Jöj­je­tek hát, és egy­más ke­zét meg­fog­va bíz­zuk éle­tün­ket tel­je­sen Jé­zus­ra, tud­va: nél­kü­le sem­mit sem tu­dunk ten­ni. Ve­le vi­szont – és a kér­dé­sek szó­szé­ki szol­gá­la­tán ez nem le­het kér­dés – min­dent meg­te­he­tünk em­ber­tár­sa­ink ja­vá­ra, mag­ló­di gyü­le­ke­ze­tünk épü­lé­sé­re és Is­ten di­cső­sé­gé­re. Ámen.”

An­nak a lel­ki­pász­tor­nak az aj­ká­ról hang­zott el az idé­zett hit­val­lás, aki – mint an­nak ide­jén la­punk­ban is meg­ír­tuk – más­fél év­ti­zed múl­tán nem egé­szen ön­szán­tá­ból bú­csú­zott el ez év jú­ni­u­sá­ban sze­re­tett bé­kés­csa­bai gyü­le­ke­ze­té­től.

Míg a több­pa­pos bé­kés­csa­bai gyü­le­ke­zet­ben Né­meth Mi­hály lel­kész­kol­lé­gá­i­val nem ta­lál­ta meg a kö­zös han­got, az előt­te Mag­ló­don szol­gá­ló Pé­ter At­ti­lá­nak és szin­tén teo­ló­gi­át vég­zett hit­ve­sé­nek me­rő­ben más ok­ból nem volt el­le­né­re a nyár fo­lya­mán re­a­li­zá­ló­dott szol­gá­la­ti­hely-cse­re…

Hogy az egy­ház­ke­rü­le­te­ken is át­íve­lő sze­mé­lyi vál­to­zá­sok mind­két lel­ki­pász­tort és mind­két gyü­le­ke­ze­tet ko­moly ki­hí­vá­sok elé ál­lít­ják, ar­ra a múlt szom­ba­ti ün­nep­sé­gen Krá­mer György, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pök­he­lyet­te­se utalt Jn 3,3–7 alap­ján tar­tott, ol­tár előt­ti ige­hir­de­té­sé­ben.

A Né­meth Mi­hályt új szol­gá­la­ti he­lyé­re be­ik­ta­tó es­pe­res az érin­tet­tek­hez szin­tén kér­dést in­té­zett: „Új­já­szü­let­tünk-e eb­ben a fo­lya­mat­ban? Új­já­szü­le­tik-e lel­kész, lel­kész há­zas­pár az új he­lyén? Új­já­szü­le­tik-e a két gyü­le­ke­zet, és ké­pes-e va­la­mi egé­szen új tör­tén­ni, for­má­lód­ni a Lé­lek és a víz ál­tal? (…) Va­jon meg tu­dunk-e áll­ni ma az Is­ten előtt őszin­tén? Va­jon ké­pe­sek va­gyunk-e ar­ra, hogy az el­múlt idő­szak min­den hi­bá­ját, min­den bű­nét meg­hall­juk és le­te­gyük a te­rem­tő Is­ten elé?

Az es­pe­re­si kér­dés­sor­ra re­mény­tel­jes vá­laszt su­gallt a zsú­fo­lá­sig te­li temp­lom. Az iga­zán fel­eme­lő is­ten­tisz­te­let vé­gén Pé­ter At­ti­la és fe­le­sé­ge az újon­nan be­ik­ta­tott lel­késszel együtt se­géd­ke­zett az úr­va­cso­ra ki­szol­gál­ta­tá­sá­ban. Csak Bé­kés­csa­bá­ról száz­nál töb­ben ér­kez­tek az ün­ne­pi al­ka­lom­ra, a kö­szön­té­sek pe­dig a köz­gyű­lés vé­gén is fo­lya­tód­tak a mag­ló­di pa­ró­kia kert­jé­be hí­vo­ga­tó sze­re­tet­ven­dég­sé­gen.

TPK