Egyházunk egy-két hete
Konferencia a totyogókról
A legkisebbek a gyülekezetben címmel tartottak konferenciát szeptember 25–27. között Piliscsabán. Tizenegy gyülekezetből érkeztek lelkészek, óvodapedagógusok, hitoktatók, munkatársak. A megbeszélés pénteken este Kézdy Péter helyi lelkész igemagyarázatával kezdődött Mk 10,13–16 alapján arról, hogy a bennünk lakó tanítvány hogyan nyomja el a bennünk lakó kisgyermeket. Jézus elsősorban minket biztat: „Engedjétek hozzám jönni…”
A nyitó előadásban Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese a gyülekezetet családhoz hasonlította. A család válsága a gyülekezetre is jellemző. Amilyen széttöredezett a család, olyan széttöredezett a gyülekezet. A generációk elkülönülnek egymástól. Egy egészséges családban természetes az idősek és gyermekek együttléte. A gyülekezetben kísérletezgetünk rétegalkalmakkal (baba-mama kör, családi istentisztelet stb.), infrastruktúrával (játszószoba, hangszigetelő üvegfal, hangszóró, képernyő), mégis, a különböző jó ötleteknél is fontosabb volna, hogy legyen a gyülekezetnek olyan alkalma, ahol olyan természetes módon vannak együtt a korosztályok, mint egy nagycsalád ünnepén. A családot is gyógyíthatja az ilyen gyülekezet.
Szombaton először Bence Imre a Budavárban egy éve elindított istentiszteleti formát, a „totyogók istentiszteletét” mutatta be. Erre kisgyermekes családokat várnak. Több család ezen keresztül kapcsolódott be azóta a gyülekezet életébe. Megismerkedtek a jelenlévők egy szemléletmóddal, az eddigi tapasztalatokkal, gyakorlati tanácsokat kaptak arról, hogyan imádkozzunk a legkisebbekkel, hogyan tanítsuk őket, hogyan lehet a családias légkör mellett a gyerekeket az istentisztelet rendjéhez is szoktatni. A résztvevők tanulták az énekeket, és magukkal vihették a totyogók istentiszteletének kétéves részletes tematikáját imádságokkal, énekekkel, jelenetekkel. A segédanyagot a budavári munkatársi kör állította össze a német Krabbelgottesdienst füzetek alapján.
A szombat délelőtti elméleti előadást Csáky-Pallavicini Zsófia gyermek- és pasztorálpszichológus, a Semmelweis Egyetem fejlődéslélektan- és valláspszichológia-oktatója tartotta A személyiség és a hit fejlődése címmel. Árnyalt megközelítéssel beszélt az emberi lehetőségek és adottságok esetlegességéről és Isten abszolút kegyelméről, arról, hogy a mi hitünk is különböző és bukdácsoló lehet, de Isten kegyelme mindent felülmúl. Emberi oldalról nézve a hitre nevelésben a személyes, érzelmi kapcsolat a döntő, amely már az anyaméhben elkezdődik. Részletesen szólt arról, hogy nullától hétéves korig hogyan észlel, ért meg a gyermek; hogyan alakul istenképe; hogy mikor mit hogyan tanítsunk. Összegzésként pedig a helyes istenkép fontosságáról beszélt az előadó. Arról, hogy Isten nem pedagógus Isten, nem kirovó-büntető Isten, szeretete nem teljesítményfüggő; Istenünk nem vészhelyzet-Isten, hanem oltalma azt jelenti, hogy minden helyzetben segít, hogy küzdeni tudjunk, és akkor is szeret, ha rosszul mennek a dolgaink.
Szombat délután ismét egy másik megközelítést, a Vasárnapi Iskolai Szövetség munkáját ismerhették meg a résztvevők, amelyben a hangsúly nem a hit fejlődésén és életet kibontakoztató, megtartó erején volt, hanem üdvösséget eldöntő voltán. Gyakorló édesanyák és hitoktatók – Kertészné Iványi Ágnes és Labossáné Kővágó Anita – osztották meg az egybegyűltekkel személyes tapasztalataikat az Úr Jézus melletti döntésről, és nyújtottak rengeteg feldolgozási módszert a tanításra.
Az ötletek, tapasztalatok cseréjét és a kiértékelést követően este a másnapi istentiszteletre készültek a konferencia résztvevői. Vasárnap a piliscsabai gyülekezetben kipróbálták a tanultakat. A totyogók istentiszteletén a gyerekekkel saját keresztelésükre emlékeztek, és együtt ünnepelték egy családdal gyermekük keresztelését.
Kézdy Péter