Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap „Ve­zess hű­sé­ge­sen, és ta­níts en­gem.” Zsolt 25,5 (Jn 16,13; Mk 12,28–34; Róm 14,17–19; Zsolt 5) Az ok­ta­tás stra­té­gi­ai kér­dés – hall­juk gyak­ran. Vagy­is a tár­sa­da­lom éle­té­ben a jö­vő ... >>

Élő víz

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Azt a pa­ran­cso­la­tot is kap­tuk tő­le, hogy aki sze­re­ti Is­tent, sze­res­se a test­vé­rét is.” (1Jn 4,21) >>

Egyházunk egy-két hete

Fa­so­ri há­la­adás – nem csak a Fa­so­rért
A fa­so­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban han­gos ének­szó­val örült együtt Is­ten né­pe („az if­jak is a vé­nek­kel együtt”) an­nak, hogy – a bib­li­ai szó­hasz­ná­lat­nál ma­rad­va – gyá­szu­kat az Úr ün­nep­re for­dí­tot­ta, és mint­egy négy év­ti­ze­des kény­szer­szü­net után húsz év­vel ez­előtt – a fa­so­ri evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um újraindításával – kezdetét vette az egyházi is­ko­la­rend­szer újjászüle­té­se. Az ok­tó­ber 4-ei há­la­adó is­ten­tisz­te­let­re a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház (MEE) mind a har­minc­hét ok­ta­tá­si és ne­ve­lé­si in­téz­mé­nye meg­hí­vást ka­pott. A de­le­gá­ci­ók­tól zsú­folt temp­lom­ban egy­út­tal a Lu­ther Ott­hon száz év­vel ez­előt­ti „ka­pu­nyi­tá­sá­ról” is meg­em­lé­kez­tek. >>

Ős­agár­di „helyreállítás”
A hely­bé­li­ek kö­zül ok­tó­ber 4-én dél­után alig­ha­nem töb­ben tar­tóz­kod­tak a temp­lom­ban, il­let­ve a temp­lom­kert­ben, mint ahá­nyan ott­ho­nuk­ban. A mint­egy há­rom­száz­öt­ven lel­ket szám­lá­ló Ős­agárd ap­ra­ja-nagy­ja ün­nep­lő­be öl­tö­zött, hogy ré­sze­se le­hes­sen az evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ség ti­zen­har­ma­dik lel­ké­szét be­ik­ta­tó ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let­nek. Esz­lé­nyi Ákost a Nóg­rá­di Egy­ház­me­gye es­pe­re­se, Sza­bó And­rás ál­lí­tot­ta hi­va­ta­lá­ba. >>

Kő­szik­lá­ra ala­poz­va
Anya­gyü­le­ke­zet­té vá­lá­sá­nak szá­za­dik év­for­du­ló­já­ról em­lé­ke­zett meg múlt va­sár­nap az Óbu­dai Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség. Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten mint­egy ve­zér­fo­nal­ként vo­nult vé­gig a „kő­szik­lá­ra épí­tett ház”, a Má­té evan­gé­li­u­má­ból jól is­mert metafora… >>

Pa­ró­kia­épí­tés vál­ság ide­jén
Mi­köz­ben ta­valy ősszel a gaz­da­sá­gi vál­ság bi­zony­ta­lan jö­vőt ho­zó je­lei kezd­tek mu­tat­koz­ni a vi­lág­ban, a Sár­bo­gárd–Sár­szent­mik­ló­si Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség tag­jai nagy ter­vük meg­va­ló­sí­tá­sá­ba kezd­tek. Ez csak Is­ten se­gít­sé­gé­vel volt le­het­sé­ges – hív­ta fel a fi­gyel­met kö­szön­té­sé­ben Vár­al­jai Pé­ter pres­bi­ter azon a köz­gyű­lé­sen, ame­lyet ok­tó­ber 3-án, szom­ba­ton dél­után tar­tot­tak Sár­bo­gár­don, mi­u­tán Itt­zés Já­nos püs­pök fel­szen­tel­te az új pa­ró­ki­át. A pél­da­mu­ta­tó vál­lal­ko­zás­sal si­ke­re­sen le­zá­rult a gyü­le­ke­ze­ti köz­pont épí­té­sé­nek el­ső üte­me. >>

„Az Úr há­zá­ban la­kom egész éle­tem­ben”
Kí­vül­ről tel­je­sen meg­újult temp­lo­má­ért adott há­lát Is­ten­nek ok­tó­ber 4-én a kis­pes­ti evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet. Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten – me­lyen ak­tív szol­gá­la­tot vál­lal­tak az egy­ház­köz­ség pres­bi­te­rei és ének­ka­ra is – Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke hir­de­tett igét. Kü­lön­le­ges ak­tu­a­li­tást adott az al­ka­lom­nak egy ke­rek év­for­du­ló: Széll Bul­csú lel­kész ugyan­is épp húsz esz­ten­de­je vég­zi az itt élők pász­to­ro­lá­sát, mely szol­gá­lat­ban fá­rad­ha­tat­lan mun­ka­társ­ként áll mel­let­te hit­ve­se. Mun­kál­ko­dá­suk nem hi­á­ba­va­ló… >>

Bu­da­ke­szi, in­dulj bát­ran!
Újabb mér­föld­kő­höz ér­kez­tek az ön­ál­ló egy­ház­köz­ség­gé vá­lás út­ján a bu­da­ke­szi evan­gé­li­ku­sok: bir­tok­ba ve­het­ték ima­ter­mü­ket. Mos­tan­tól te­hát nem a szom­széd­ban lé­vő re­for­má­tus temp­lom­ban gyűl­nek majd össze két­he­ten­te, ha­nem sa­ját, Is­ten­nek szen­telt há­zuk­ban – he­ten­te. A múlt szom­ba­ton, ok­tó­ber 3-án fel­szen­telt is­ten­tisz­te­le­ti hely egyéb­ként a pest­hi­deg­kú­ti (1955) és bu­da­hegy­vi­dé­ki (2001) után már a har­ma­dik temp­lom a bu­da­hegy­vi­dé­ki egy­ház­köz­ség te­rü­le­tén. >>

Kon­fe­ren­cia a to­tyo­gók­ról
A leg­ki­seb­bek a gyü­le­ke­zet­ben cím­mel tar­tot­tak kon­fe­ren­ci­át szep­tem­ber 25–27. kö­zött Pi­lis­csa­bán. Ti­zen­egy gyü­le­ke­zet­ből ér­kez­tek lel­ké­szek, óvo­da­pe­da­gó­gu­sok, hit­ok­ta­tók, mun­ka­tár­sak. A meg­be­szé­lés pén­te­ken es­te Kézdy Pé­ter helyi lel­kész ige­ma­gya­rá­za­tá­val kez­dő­dött Mk 10,13–16 alap­ján ar­ról, hogy a ben­nünk la­kó ta­nít­vány ho­gyan nyom­ja el a ben­nünk la­kó kis­gyer­me­ket. Jé­zus el­ső­sor­ban min­ket biz­tat: „En­ged­jé­tek hoz­zám jön­ni…” >>

Pil­la­nat­kép Rá­kos­ke­reszt­úr­ról
A fák nem nő­nek az égig, de az or­go­na­bok­rok, né­ha úgy tű­nik, igen. Leg­alább­is a rá­kos­ke­reszt­úri gyü­le­ke­zet rá­kos­li­ge­ti temp­lom­kert­jé­ben, ahol mint­egy nyolc­van mé­ter hosszan bur­ján­zott a sű­rű bo­zót a ke­rí­tés men­tén. >>

Keresztutak

„Nem ma­gu­nkért ki­a­bálunk”
A Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa (ME­ÖT) idén is össze­ál­lí­tot­ta a pro­tes­táns egy­há­zak ün­ne­pi ren­dez­vé­nye­it össze­fo­gó, im­már ha­gyo­má­nyos Ok­tó­ber a re­for­má­ció hó­nap­ja el­ne­ve­zé­sű or­szá­gos öku­me­ni­kus prog­ram­so­ro­za­tot. A 2009-es prog­ram ok­tó­ber 1-jé­re ki­tű­zött meg­nyi­tó ün­nep­sé­gét Bu­da­pes­ten, a MEÖT szék­há­zá­ban rend­kí­vü­li saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó előz­te meg. >>

Köszönet a sza­bad­sá­gért
Idén ün­ne­pel­jük az 1989-es ke­let-kö­zép-eu­ró­pai tör­té­ne­lem­for­má­ló ese­mé­nyek­nek, a sop­ro­ni ha­tár­nyi­tás­nak, a ber­li­ni fal le­om­lá­sá­nak és a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­rák össze­om­lá­sá­nak a hu­sza­dik év­for­du­ló­ját. A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház ve­ze­tő­sé­gé­nek meg­győ­ző­dé­se sze­rint he­lyes, hogy az ese­mé­nyek­re em­lé­kez­ve az egy­ház hí­vei is há­lát ad­ja­nak Is­ten­nek a vál­to­zá­sért, a tör­té­nel­mi for­du­la­tért, a rég­óta vá­gyott sza­bad­ság el­jö­ve­te­lé­ért. A ’89-es „an­nus mi­ra­bi­lis” ese­mé­nye­i­nek hu­sza­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból egy­há­zunk idén jú­li­us­ban há­rom­na­pos meg­em­lé­ke­zés­so­ro­zat­tal és em­lék­kon­fe­ren­ci­á­val idézte fel a vál­to­zá­so­kat az egy­ko­ri hely­szí­ne­ken, Sop­ron­ban és Sop­ron­pusz­tán. A ju­bi­le­um ün­nep­lé­sé­nek mél­tó zá­rá­sa­ként ok­tó­ber 2-án Há­la­adás a sza­bad­sá­gért cím­mel öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­le­tet tar­tot­tak né­met és ma­gyar nyel­ven a De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban. A Pro­tes­táns Fó­rum köz­re­mű­ködésével szer­ve­zett ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten Bölcs­kei Gusz­táv re­for­má­tus, Vár­sze­gi Asz­trik ró­mai ka­to­li­kus és Itt­zés Já­nos evan­gé­li­kus püs­pök, va­la­mint Jo­han­nes Erlbruch bu­da­vá­ri evan­gé­li­kus lel­kész és Wil­li Klink­ham­mer ró­mai ka­to­li­kus pap li­tur­gi­ai szol­gá­la­ta mel­lett Mar­got Käß­mann han­no­ve­ri evan­gé­li­kus püs­pök hir­det­te Is­ten igé­jét. >>

Öku­me­né he­lyett lel­ki com­mu­nio
Ked­ves ol­va­só­im meg­szok­hat­ták már, hogy nem va­gyok sem­mi­fé­le „hi­va­ta­los, dip­lo­má­ci­ai” öku­me­né fel­tét­len és kri­ti­kát­lan hí­ve. Meg­győ­ző­dé­sem, hogy min­den olyan kez­de­mé­nye­zés, fo­lya­mat vagy je­len­ség, ame­lyet töb­bé-ke­vés­bé mes­ter­sé­ge­sen hoz­tak lét­re és irá­nyí­ta­nak, amely szin­te ki­zá­ró­lag szű­kebb cso­por­tok ér­de­ke­it, el­kép­ze­lé­se­it szol­gál­ja, mely­nek lét­ele­me a mo­dern, bü­rok­ra­ti­kus kul­tú­ra, az min­dent, csak nem a kö­zös spi­ri­tu­a­li­tást, nem az anya­szent­egy­ház hi­te­les lel­ki egy­sé­gét szol­gál­ja. >>

Szolgáló szeretettel
„Csa­lá­di” kör­ben em­lé­kez­tek meg ok­tó­ber 3-án, szom­ba­ton dél­előtt a bu­da­vá­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban a Fé­bé Evan­gé­li­kus Di­a­ko­nissza­egye­sü­let nyolc­van­öt év­vel ez­előt­ti meg­ala­ku­lá­sá­ról. >>

Ő lesz Wolf­gang Hu­ber utód­ja?
Né­met­or­szág im­má­ron négy püs­pök asszo­nya kö­zül min­den bi­zonnyal Mar­got Käß­mann a leg­nép­sze­rűbb. Ha Han­no­ver­ben pré­di­kál, te­le van­nak a temp­lo­mok, talk­show-k ked­velt meg­hí­vott ven­dé­ge, és az új­ság­írók is sze­ret­nek ve­le be­szél­get­ni: agi­lis, lé­nyeg­re tö­rő vá­la­szo­kat ad. (…) A Há­la­adás a sza­bad­sá­gért cí­mű, ok­tó­ber 2-án a De­ák té­ren tar­tott öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­let után ül­tünk le be­szél­get­ni. >>

Kuz­mics Istvánra „és” Šte­van Küz­mičre emlékeztek
„Ne fe­led­kez­ze­tek meg ve­ze­tő­i­tek­ről, akik az Is­ten igé­jét hir­det­ték nek­tek” (Zsid 13,7) – ez az ige áll a sur­di temp­lom be­já­ra­tá­nál ál­lí­tott táb­lán, és ez volt az igei mot­tó­ja a te­le­pü­lé­sen ok­tó­ber 4-én tar­tott nem­zet­kö­zi meg­em­lé­ke­zés­nek is. Ma­gyar és szlo­vén egy­ház­ve­ze­tők, lel­ké­szek, gyü­le­ke­ze­ti ta­gok a „ven­dek apos­to­la­ként” em­le­ge­tett sur­di tisz­te­le­tes – Kuz­mics Ist­ván – evan­gé­li­kus lel­kész ha­lá­lá­nak két­száz­har­min­ca­dik év­for­du­ló­já­nak al­kal­má­ból gyűl­tek össze. >>

Fel­hí­vás Fé­bé-díj­ra
Meg­kez­dő­dött a tan­év, és új­ra in­dul a Fé­bé-díj­ra va­ló pá­lyá­zat le­he­tő­sé­ge. Ez­úton kér­jük kö­zép­is­ko­lá­in­kat, hogy már most, a tan­év ele­jén hív­ják fel a ta­nu­lók fi­gyel­mét a Fé­bé-díj­ra. Sze­re­tet­tel kér­jük a ta­ná­ro­kat: kí­sér­jék fi­gye­lem­mel a di­á­kok egész évi te­vé­keny­sé­gét, hogy mél­tó ke­zek­be ke­rül­hes­se­nek majd a tan­év­zá­rón át­adan­dó dí­jak. >>

A ke­resz­tény hit és a pénz
A Ges­ells­chaft zur Aus­b­re­i­tung des Evan­ge­li­ums (GAE) el­ne­ve­zé­sű nem­zet­kö­zi misszi­ói tár­sa­ság, amely mint­egy száz­éves múlt­ra te­kint vissza, nem­ré­gi­ben tar­tot­ta éves kon­fe­ren­ci­á­ját a lit­vá­ni­ai Kla­i­pe­da mel­let­ti Gi­ru­la­i­ban. A fe­nyő­ren­ge­teg csend­je, ame­lyet csak időn­ként sza­kí­tott meg a kö­ze­li Bal­ti-ten­ger mo­raj­lá­sa, ide­á­lis fel­té­te­le­ket kínált a nyolc or­szág­ból ér­ke­zett lel­ké­szek és misszi­ói mun­ká­sok ta­nács­ko­zá­sá­hoz. Egy­há­zun­kat Smi­dé­li­usz Zol­tán ne­mes­pát­rói lel­kész, Sza­bó And­rás es­pe­res és e so­rok író­ja kép­vi­sel­te. A kon­fe­ren­cia fő té­má­ja A ke­resz­tény hit és a pénz volt… >>

Evangélikusok

Re­for­má­ció és öku­me­né
Mél­tán kér­dez­he­ti a tisz­telt Ol­va­sók kö­zül va­la­ki: van-e még je­len­tő­sé­ge a re­for­má­ci­ó­nak, ér­de­mes-e, sza­bad-e még ün­ne­pel­ni? Hi­szen 1974 óta ró­mai ka­to­li­kus test­vé­re­ink is ma­gyar nyel­ven tart­ják az is­ten­tisz­te­le­tet, a Bib­lia az ige­hir­de­té­sük alap­ja, igye­kez­nek el­mé­lyí­te­ni hí­ve­i­ket a ke­resz­tény hit­ben, és el­kö­te­le­zett Krisz­tus-kö­ve­tők­ké ne­ve­lik őket. Mind­eze­ken fe­lül jó kap­cso­la­tot ápol­nak a pro­tes­táns gyü­le­ke­ze­tek tag­ja­i­val. Az egy­há­zi ve­ze­tők is együtt tár­gyal­ják meg kö­zös ügye­i­ket, és az ima­hé­ten együtt imád­ko­zunk min­den ke­resz­ténnyel. >>

If­jú­sá­gi bib­lia­kör ala­kult, ahol csak meg­for­dult
Már több mint ne­gyed szá­za­da, hogy meg­is­mer­tem Sztruh­ár And­rást, aki ak­ko­ri­ban a Fej­ér-Ko­má­ro­mi Egy­ház­me­gye if­jú­sá­gi csen­des­nap­ja­i­nak fő szer­ve­ző­je volt. Ti­zen­éves fi­a­tal­ként nagy ha­tás­sal volt rám. Vi­lá­gi mun­ka­társ lé­té­re – a szó szo­ros ér­tel­mé­ben – lel­ki­pász­tor­ként szol­gált kö­zöt­tünk. Ak­kor még nem sej­tet­tem, hogy egy­szer majd va­ló­ban szol­ga­tár­sak le­szünk, és éle­té­nek e kü­lö­nö­sen fon­tos sza­ka­sza után fag­gat­ha­tom őt éle­té­ről, hit­val­lá­sá­ról. >>

e-világ

A hü­lye­ség ko­ra
Re­mé­lem, uno­ka­hú­ga­im­nak nem ke­rül a ke­zük­be ez a cikk. Ha va­la­ki ki­ej­ti a cím­ben sze­rep­lő szót, Lu­ca, Bo­ri és Ju­dit­ka azon­nal kó­rus­ban ki­a­bál­ják: nem be­szé­lünk csú­nyán! >>

A hét témája

A leg­jobb ha­gyo­má­nyo­kat foly­tat­va
(Rész­let Gla­tz Fe­renc ak­ko­ri mű­ve­lő­dé­si mi­nisz­ter­nek – az új­ra­in­dí­tott fa­so­ri gim­ná­zi­um­ban – 1989. szep­tem­ber 16-án el­hang­zott or­szá­gos tan­év­nyi­tó be­szé­dé­ből) >>

Öregdiákszemmel a húsz éve új­já­szü­le­tett Fa­sor­ról
A fa­so­ri gim­ná­zi­um húsz év­vel ez­előt­ti új­já­ala­kí­tá­sá­val kap­cso­lat­ban olyan té­nyek van­nak, ame­lyek nem is­mer­tek szé­les kör­ben. Vé­le­mé­nyem sze­rint ezek fon­to­sak, így a dol­gok pon­tos meg­is­me­ré­sé­hez újabb ada­to­kat szol­gál­tat­nak, és ár­nyal­tabb ké­pet ad­nak az egy­há­zi is­ko­lák vissza­ál­lí­tá­sá­nak el­ső és ta­lán leg­fon­to­sabb kér­dé­se­i­ről. Gon­do­la­ta­im hi­te­les­sé­gét az­zal sze­ret­ném alá­tá­masz­ta­ni, hogy má­sok ál­tal írt, már meg­je­lent és meg­je­le­nés alatt ál­ló írá­so­kat idé­zek. >>

A Fa­sor Egye­sü­let Genf rö­vid tör­té­ne­te
Az ál­la­mi ren­de­let­tel meg­szün­te­tett fa­sori evangélikus gim­ná­zium kül­föld­re ke­rült volt di­ák­jai ál­lan­dó­an fog­lal­koz­tak egy­kori is­ko­lá­juk sor­sá­val. Ér­te­sü­lé­sem sze­rint az 1980-as évek­ben az USA-ban Ju­hász Im­re és Bern­hardt Bé­la evan­gé­li­kus lel­ké­szek kör­le­vél­ben szán­dé­koz­tak a volt di­á­ko­kat össze­fog­ni, szán­dé­kuk si­ke­ré­ről nem tu­dok. A mi egye­sü­le­tün­ket Gya­pay Gá­bor, volt osz­tály­tár­sam in­dít­vá­nyá­ra szer­vez­tük meg, aki 1988 ja­nu­ár­já­ban Genf­ben jár­ván be­szélt a bu­da­pes­ti ese­mé­nyek­ről. >>

Még egy­szer, há­tul­ról
Sors­for­dí­tó idő cím­mel in­ter­jú je­lent meg az Evangélikus Élet augusztus 23–30-i szá­má­ban Plat­thy Iván nyu­gal­ma­zott ál­lam­tit­kár­ral annak apropóján, hogy épp két év­ti­ze­de ­szün­te­tték meg az Ál­la­mi Egy­ház­ügyi Hi­va­talt (ÁEH). Né­hány nap­pal ké­sőbb ol­va­sói le­vél ér­ke­zett a szer­kesz­tő­ség­be Lu­káts Mik­lós­tól, aki 1990 és 1994 kö­zött a Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal egy­há­zi ügyek­kel fog­lal­ko­zó egyik po­li­ti­kai ál­lam­tit­ká­ra volt. Le­ve­le alap­ján a ri­por­ter úgy gon­dol­ta, hogy ugyan­azo­kat a kér­dé­se­ket ne­ki is ér­de­mes fel­ten­nie. Egy an­gol szín­da­rab öt­le­te nyo­mán „még egy­szer, há­tul­ról”. A vá­la­szok ugyan­azt a tör­té­ne­tet ele­ve­ní­tik meg, „há­tul­ról”, ha tet­szik, ol­dal­ról vagy fe­lül­ről, de min­den­kép­pen más né­ző­pont­ból. >>

A közelmúlt krónikája

Idő­sek vi­lág­nap­ján
Kés­ve ér­ke­zem a Joób Oli­vér Sze­re­tet­szol­gá­lat Idő­sek Klub­já­ba. Nem na­gyon, nem jó­vá­te­he­tet­le­nül ké­sőn, épp csak ah­hoz ké­pest, amit ígér­tem. Lel­ki­is­me­ret-fur­da­lás gyöt­ri ilyen­kor az em­bert, ha már tud­ja, mit okoz­hat ef­fé­le ta­pin­tat­lan­ság­gal, még ha vét­len is. Csa­ló­dást, szük­ség­sze­rű­en. Ők ün­nep­lő­be öl­töz­te­tett lé­lek­kel vár­ják a jö­ve­vényt, és ak­kor vár­ják. Nagy meg­könnyeb­bü­lés ér­zé­kel­ni, hogy ne­hez­te­lés­nek még sincs nyo­ma, a há­rom nyug­dí­jas asszony de­rű­sen, jó­ked­vű­en fo­gad, még nyug­tat­nak is. Pe­dig tény­leg ün­nep­lő­be öl­töz­tek kí­vül-be­lül, de mi­lyen jó lát­ni, hogy sok­kal in­kább egy­más­nak, az al­ka­lom­nak s egy­ál­ta­lán nem a lá­to­ga­tó­nak. A bú­csúz­ko­dás­ra áll össze a kép: mi­vel rend­ben van­nak a hét­köz­na­pok, az ün­nep se ro­mol­hat el egy ap­ró moz­za­nat mi­att. Az idő­sek vi­lág­nap­já­ra hir­de­tett klub­dél­után nem más, mint megint egy jó al­ka­lom a ta­lál­ko­zás­ra. >>

A re­for­má­ció el­ső al­só-raj­nai már­tír­jai
Négy­száz­nyolc­van év­vel ez­előtt, 1529. szep­tem­ber 28-án Lu­ther két hű­sé­ges if­jú ta­nít­vá­nyát, a la­tin­ta­nár Adolf Cla­ren­ba­chot (1497 k. – 1529) és kle­ri­kus tár­sát, az „Is­ten-ká­rom­ló” Pe­ter Fli­es­te­dent (1509 k. – 1529) mint eret­ne­ke­ket éget­ték el Köln vá­ro­sá­nak vesz­tő­he­lyén (Me­la­ten-Lin­dent­hal). Az aláb­bi né­hány sor­ral rá­juk em­lé­ke­zünk. >>

„Egy jobb vi­lág­ban vi­szont­lát­juk egy­mást”
Az ara­di vér­ta­núk ki­vég­zé­sé­nek év­for­du­ló­já­ról a Né­met­or­szág­ban élő ma­gya­rok is rend­sze­re­sen meg­em­lé­kez­nek. A Frank­furt­tól észak­ra fek­vő hes­se­ni Il­bens­tadt­ban né­met és ma­gyar nyel­vű em­lék­táb­lát he­lyez­tek el, amely hir­de­ti, hogy itt szü­le­tett gróf Lei­nin­gen-Wes­ter­burg Ká­roly, a ma­gyar sza­bad­ság­harc már­tír­ha­lált halt hős tá­bor­no­ka. Az ok­tó­be­ri gyász­nap száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból 1999-ben tar­tott ün­ne­pé­lyen je­len volt a frank­fur­ti könyv­vá­sá­ron ven­dé­ges­ke­dő ma­gyar író­kül­dött­ség is. Mar­le­ne Lenz volt eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő a Ke­resz­tény Po­li­ti­ka Né­met–Ma­gyar Ba­rá­ti Kö­re ne­vé­ben mon­dott ün­ne­pi be­szé­det. A Né­met­or­szá­gi Ma­gyar Szer­ve­ze­tek Szö­vet­sé­ge kép­vi­se­le­té­ben Ma­ko­vitz­ky Jó­zsef (Jo­sef Ma­ko­vitz­ky) vá­zol­ta rö­vi­den gróf Lei­nin­gen-Wes­ter­burg Ká­roly élet­út­ját, majd Cho­pin gyász­in­du­ló­já­nak hang­ja­i­ra Szutrély Pe­ter lep­lez­te le a szü­lő­ház fa­lán el­he­lye­zett em­lék­táb­lát. >>

E heti Luther-idézet

Semper reformanda
„Mivel nem paráználkodásra, hanem házasságra lettünk teremtve, nemcsak megengedett, de istenes és dicséretes is vágyakozni, és megkísérelni feleséget szerezni.” >>

Kultúrkörök

Add to­vább a lán­got!
A hét­vé­gén Bu­da­pes­ten tar­tot­ta ti­ze­dik em­lék­ün­nep­sé­gét a ko­lozs­vá­ri Re­mé­nyik Sán­dor Mű­vész­stú­dió Ala­pít­vány. A kon­ferencián vers­mon­dók, ze­né­szek, je­les iro­da­lom­tör­té­né­szek hoz­ták kö­zel a hall­ga­tó­ság­hoz az er­dé­lyi evan­gé­li­kus köl­tő, Re­mé­nyik Sán­dor élet­mű­vét. >>

Em­lék­táb­la a fi­zi­kus­nak
Sza­lay Sán­dor atom­fi­zi­kus szü­le­té­sé­nek szá­za­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­át tar­tot­tak ok­tó­ber 5-én a Nyír­egy­há­zi Evan­gé­li­kus Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um­ban. Az is­ko­la, az MTA Atom­mag­ku­ta­tó In­té­ze­te (Atom­ki) és az Eöt­vös Lo­ránd Fi­zi­kai Tár­su­lat kö­zös ren­dez­vé­nyé­nek keretében avat­ták fel az épü­let fa­lán el­he­lye­zett már­vány em­lék­táb­lát. >>

Sá­pad az arany…
Nem lát­já­tok, hogy sá­pad az arany,
A lel­künk ara­nya?
Ége­tő, bon­tó, ma­ró fo­lya­dék,
Gyil­kos szer fog­ta meg.
A kéz, mely rá­csöp­pen­ti, nem re­meg,
S va­jon mi ma­rad még,
Ha lel­künk ara­nya is ... >>

Csil­lag­sze­mű­ek az Ótemp­lo­mért
Aho­gyan – Tí­már Bös­két idéz­ve – a he­lyi in­ter­ne­tes hír­blog (http://newj­sag.hu/) is meg­ír­ta: a Csil­lag­sze­mű gyer­mek­tánc­együt­tes tag­jai „a nép­tán­cot anya­nyelv­ként ta­nul­ják”. A cso­port­ba a gye­re­kek há­rom­éves kor­tól ke­rül­het­nek be, de je­len­leg van ti­zen­nyolc hó­na­pos „nö­ven­dék” is, és az együt­tes lét­szá­ma el­ér­te a négy­száz­öt­ven főt. Ezek a gye­re­kek vi­lág­szer­te kép­vi­se­lik ha­zán­kat, Eu­ró­pa nagy­vá­ro­sa­i­ban épp­úgy, mint Új-Zé­lan­­don vagy Ja­pán­ban. Min­de­nütt ha­tal­mas el­is­me­rés kí­sé­ri fel­lé­pé­se­i­ket. >>

Rész­let az elő­adók kö­szö­nő­le­ve­lé­ből
A több­sé­gük­ben kö­zép­is­ko­lás ko­rú di­á­kok, a 14–18 éves kor­osz­tály meg­le­pő oda­fi­gye­lés­sel kö­vet­te az aka­dé­mi­ai jel­le­gű elő­adá­so­kat öt na­pon ke­resz­tül, ami szá­munk­ra azt bi­zo­nyít­ja, hogy ez a kor­osz­tály igen­is al­kal­mas és ér­de­mes ar­ra, hogy a tu­do­mány ered­mé­nye­it a ma­guk „nyer­se­sé­gé­ben”, az­az min­den­faj­ta fi­no­mí­tás, ken­dő­zés és egy­sze­rű­sí­tés nél­kül köz­ve­tít­se ne­kik az ar­ra il­le­té­kes ne­ve­lő. >>

A ge­men­ci er­dő
Mi egy er­dő az em­be­ri­ség­nek? Mily ki­csiny egy ge­men­ci fe­ke­te ga­la­go­nya az uni­ver­zum­hoz ké­pest! Még­is mi­lyen hosszú­nak tű­nik a kes­keny er­dei ös­vény, amely a min­ket szál­lí­tó busz­tól a húsz­lé­pés­nyi­re lé­vő zsi­li­pig ve­zet. Igen, hi­szen nincs fél órá­ja, hogy de­gesz­re töm­tük ma­gun­kat ha­tal­mas, Nagy-Ma­gyar­or­szág ala­kú rán­tott hú­sok­kal, amelyet a busz ked­ve­sen össze­ke­vert a gyom­runk­ban úgy, hogy egy jobb­faj­ta NDK-s mo­só­gép­nek érez­tük ma­gun­kat. >>

Tedd a vál­lam­ra a ke­zed…
Meg kell emel­nünk ka­la­pun­kat azon di­á­kok előtt, akik a nyá­ri szü­net gond­ta­lan él­ve­ze­tei he­lyett ar­ra vál­lal­koz­tak, hogy a Lotz Já­nos nyá­ri di­ák­egye­te­men ké­pez­zék ma­gu­kat au­gusz­tus 3. és 9. kö­zött a nyel­vé­szet, a re­to­ri­ka és a kom­mu­ni­ká­ció te­rü­le­tén. Az Evangélikus Élet szer­kesz­tő­sé­gé­nek képviselői a hét má­so­dik fe­lé­re ér­kez­tek a rendezvényt szervező Bony­há­di Pe­tő­fi Sán­dor Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um és Kol­lé­gi­um­ba, hogy a ta­nu­lók friss is­me­re­te­i­ről és kö­zös él­mé­nye­i­ről pro­fesszi­o­ná­lis in­ter­ne­tes új­sá­got ál­lít­sa­nak össze. Erő­fe­szí­té­seink ered­mé­nye lett a Fir­kÁsz (http://fir­kasz.my­lu­ther.hu/), amely­nek több mint har­minc írá­sá­ból sze­mez­ge­tünk. >>

Nyel­vé­ben él a di­ák?
A Lotz Já­nos nyá­ri di­ák­egye­tem ke­re­té­ben ren­ge­teg hasz­nos és tar­tal­mas prog­ra­mon ve­het­tünk részt. A szer­dai na­pon pél­dá­ul fel­ke­res­tük a Tol­nai Nép­új­ság szer­kesz­tő­sé­gét. Iz­ga­tot­tan vár­tuk a dél­utá­ni in­du­lást Szek­szárd­ra, hi­szen ez a nap nem min­den­na­pi él­ményt ígért a szá­munk­ra. Cso­por­tunk­ból ugyan­is so­kan ál­mo­doz­nak új­ság­írói kar­ri­er­ről, s most vég­re be­pil­lant­hat­tak egy iga­zi szer­kesz­tő­ség éle­té­be. Csak­ugyan fel­eme­lő ér­zés volt lát­ni azt a he­lyet, ahol min­den lé­nye­ges in­for­má­ció azért fut össze, hogy az­után el­jus­son má­sok­hoz… >>

Fa­so­ri „űr­uta­zás”
Röp­ke más­fél óra alatt nem­csak a Hold­ra száll­tak le a szep­tem­ber 29-ei fa­so­ri együtt­lét részt­ve­vői, de fény­év­nyi tá­vol­sá­gok­ra, messzi ga­la­xi­sokba is el­jut­hat­tak – leg­alább­is kép­ze­let­ben. A te­rem­tés he­té­nek al­kal­má­ból ren­de­zett es­ten ugyan­is a gyü­le­ke­zet ven­dé­ge Re­zsa­bek Nán­dor csil­la­gá­sza­ti is­me­ret­ter­jesz­tő volt. >>

A vasárnap igéje

El­hí­va­tá­sunk a sze­re­tet
Éle­tünk te­le van ki­bú­vók­kal. „Mind­járt!” – mond­ja a gye­rek, akit se­gí­te­ni hív­nak. „El­fe­lej­tet­tem!” – mond­ja a fel­nőtt, aki­től va­la­mit szá­mon kér­nek. „Nem mond­tad….” – sza­bad­ko­zik az, aki nem vet­te ész­re, hogy a tár­sa be­teg, és ezért szá­mí­tott vol­na a se­gít­sé­gé­re. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Mennyei Atyánk! Tud­juk, hogy éle­tünk­ben sok a visszás­ság, és is­ten­tisz­te­le­te­ink sem tö­ké­le­te­sek előt­ted. Még­is hall­gasd meg ké­ré­se­in­ket, és ve­zess min­ket az örök élet út­ján! Kö­nyör­günk ezért a vi­lá­gért, ame­lyet min­den ... >>

Szószóró

Éle­ted nem te­her­vo­nat
Már el­telt jó más­fél hó­nap az is­ko­lá­ból. Eb­ben a kez­de­ti idő­szak­ban újabb és újabb konf­lik­tu­sok ala­kul­hat­nak ki az új, de a ré­geb­bi osz­tá­lyok­ban is: egy­más kö­zöt­ti ha­tal­mi har­cok, ri­va­li­zá­lá­sok a ba­rát­sá­gok el­nye­ré­sé­ért, az egy­más­nak – vagy­is a cso­port­nak – va­ló meg­fe­le­lés kény­sze­re is fe­szít­het. Gon­dot okoz­hat az is, ha a ta­ná­rok ré­szé­ről az el­vá­rá­sok és fel­ada­tok egy­szer­re, mint­egy zu­ha­tag­ként sza­kad­nak rád, és úgy ér­zed, nem tudsz egy­szer­re min­den­ki­nek meg­fe­lel­ni… >>

Cantate

Az Úr ne­vé­ben in­du­lunk
Az is­ten­tisz­te­let így kez­dő­dött: „Az Atya, Fiú, Szent­lé­lek ne­vé­ben!” Et­től ke­resz­tény: nem a ma­gunk, még csak nem is a kö­zös­ség ne­vé­ben ün­nep­lünk, s a lel­kész sem csu­pán a ma­ga ne­vé­ben be­szél, hanem a Szent­há­rom­ság egy Is­ten ne­vé­ben. A zsol­tá­ros sza­vá­val együtt vall­juk: „A mi se­gít­sé­günk az Úr ne­vé­ben van, aki az eget és a föl­det al­kot­ta.” (Zsolt 124,8) „Amit pe­dig szól­tok vagy cse­le­kesz­tek, mind az Úr Jé­zus ne­vé­ben te­gyé­tek” – biz­tat Pál apos­tol (Kol 3,17). Az is­ten­tisz­te­let így is ér vé­get. Ál­dást kap­tunk, s az Úr ne­vé­ben in­du­lunk. Nagy­sze­rű zá­ró­ének ez, amely hi­dat ver az is­ten­tisz­te­let ün­ne­pi órá­ja és a hét­köz­na­pok kö­zé. >>