Kultúrkörök

A hét­vé­gén Bu­da­pes­ten tar­tot­ta ti­ze­dik em­lék­ün­nep­sé­gét a ko­lozs­vá­ri Re­mé­nyik Sán­dor Mű­vész­stú­dió Ala­pít­vány. A kon­ferencián vers­mon­dók, ze­né­szek, je­les iro­da­lom­tör­té­né­szek hoz­ták kö­zel a hall­ga­tó­ság­hoz az er­dé­lyi evan­gé­li­kus köl­tő, Re­mé­nyik Sán­dor élet­mű­vét.

Az ün­nep­ség­nek ok­tó­ber 3-án a De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um adott he­lyet. Az elő­adás-so­ro­zat sza­va­ló­ver­sennyel kez­dő­dött, me­lyen ha­zai egy­há­zi is­ko­lák és ko­lozs­vá­ri lí­ce­u­mok di­ák­jai mond­tak el egy-egy Re­mé­nyik-ver­set. A zsű­ri el­nö­ke, Ku­bik An­na szín­mű­vész­nő az es­ti gá­la­mű­sor ke­re­té­ben ér­té­kel­te a sza­va­lók tel­je­sít­mé­nyét.

A meg­em­lé­ke­zés iro­dal­mi kon­fe­ren­ci­á­val foly­ta­tó­dott. Po­mog­áts Bé­la iro­da­lom­tör­té­nész Re­mé­nyik Sán­dor je­len­tő­sé­gét mél­tat­ta a 20. szá­za­di ma­gyar köl­té­szet­ben. Be­szé­dé­ben ki­emel­te, hogy a ma­gyar írók, köl­tők so­ha nem ér­ték be az­zal, hogy pusz­tán esz­té­ti­kai kö­ve­tel­mé­nyek­nek fe­lel­je­nek meg. Ke­let-közép-eu­ró­pai vi­szony­lat­ban az iro­da­lom rend­sze­rint kö­zös­sé­gi rí­tus is egy­ben, kü­lö­nö­sen igaz ez az er­dé­lyi írók­ra, köl­tők­re. Re­mé­nyik köl­té­sze­tét is meg­ha­tá­roz­za ez a ket­tős­ség, de ná­la az er­dé­lyi ma­gyar iro­da­lom nem­ze­ti el­kö­te­le­zett­sé­ge szo­ros egy­ség­be for­rt ke­resz­tény hi­té­vel.

Kán­tor La­jos iro­da­lom­tör­té­nész Re­mé­nyik Ko­lozs­vár­hoz kap­cso­ló­dó ver­se­i­ről be­szélt. Ki­emel­te a Be­néz a ha­vas cí­mű ver­set, mely­nek utol­só so­ra ar­ra a vi­lág­há­bo­rú vé­gi ke­se­rű­ség­re em­lé­kez­tet, mely oly sok er­dé­lyit fog­lal­koz­ta­tott an­nak ide­jén: „S ez nem elég, hogy ide­ha­za tart­son?” Kán­tor La­jos rá­mu­ta­tott ar­ra is, hogy az 1918 és 21 kö­zött szü­le­tett, Vég­vá­ri ál­né­ven írt Re­mé­nyik-ver­sek kö­zött is meg­je­le­nik a Ko­lozs­vár-mo­tí­vum, il­let­ve rend­re elő­ke­rül az „Ide­ha­za tart­sunk ki!” pa­ran­csa.

A köl­tői nyil­vá­nos­ság­ra lé­pést meg­elő­ző rö­vid pró­zai mű­vek­ről szólt Dá­vid Gyu­la iro­da­lom­tör­té­nész Im­mor­tá­li­ák – A má­sik Re­mé­nyik, aki a köl­tőt meg­előz­te cí­mű elő­adá­sá­ban. Hang­sú­lyoz­ta, hogy ezek­nek az írá­sok­nak csak tö­re­dé­két is­mer­jük, egy ré­szük még a ko­lozs­vá­ri le­vél­tár­ban pi­hen, és pil­la­nat­nyi­lag nem ku­tat­ha­tó. Ezek­ben a ko­rai írá­sok­ban még jól fel­is­mer­he­tő Kom­já­thy Je­nő és Re­vicz­ky Gyu­la ha­tá­sa Re­mé­nyik köl­té­sze­té­re. Az is ki­de­rül a mű­vek­ből, hogy a leg­na­gyobb há­bo­rús fel­lán­go­lás ide­jén a fi­a­tal Re­mé­nyik­től igen­csak tá­vol állt a lel­ke­se­dés.

Láng Gusz­táv iro­da­lom­tör­té­nész Köl­tői sze­re­pek Re­mé­nyik Sán­dor lí­rá­já­ban cí­mű össze­fog­la­ló­já­ban ar­ról be­szélt, hogy Re­mé­nyik szá­má­ra a vers­be­li én a köl­tő ide­á­lis én­je, aki fe­lül tud emel­ked­ni a csüg­ge­dé­sen, és pél­dát mu­tat­hat a nem­zet szá­má­ra. Ver­se­i­ben rend­sze­rint ezt az ide­á­lis ént pró­bálja meg­je­le­ní­te­ni.

Az elő­adás-so­ro­zat után a XIV. zso­bo­ki kép­ző­mű­vé­sze­ti tá­bor­ban ké­szült fest­mé­nyekből, gra­fi­kákból ren­dezett ki­ál­lí­tás ­meg­nyi­tó­ja kö­vet­ke­zett (képünkön). Az ama­tőr fes­tők ké­pe­it Re­mé­nyik Sán­dor ver­sei és az 1956-os for­ra­da­lom ese­mé­nyei ih­let­ték.

Az em­lék­ün­nep­ség dél­előt­ti blokk­ja ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés­sel zá­rult. Kán­tor La­jos, Dá­vid Gyu­la, Láng Gusz­táv, Lik­tor Ka­ta­lin, a Ká­ro­li Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Dok­to­ri Is­ko­lájának hall­ga­tó­ja és Ódor Lász­ló mű­ve­lő­dés­tör­té­nész, a Budapest-Fa­so­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um volt igaz­ga­tó­ja be­szél­get­tek ar­ról, ho­gyan ítél­ték meg Re­mé­nyik köl­té­sze­tét az el­múlt rend­szer­ben, és mennyi­re van he­lye je­len­leg a köz­ok­ta­tás­ban.

Kántor Lajos felelevenített egy, a szocializmus viszonyait jellemző ese­tet. Miután a bukaresti Kriterion Könyv­kiadó Reményik-kötetet jelen­­tetett meg, ellenőrző bizottság ér­ke­zett a kiadóba, és felelősségre vonták a szerkesztőket, amiért ki merték adni egy „nacionalista költő” verseit. Kántor Lajos ártatlan arccal azt felel­te, hogy ez a Reményik nem azonos azzal, aki Végvári álnéven írt ver­se­ket. Hogy a bizottság tagjai mennyire voltak tájékozottak irodalmi kér­dé­sekben, azt jól mutatja: elhitték ezt az állítást...

Az em­lék­ün­nep­ség es­ti gá­la­mű­sor­ral zá­rult, me­lyet Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke nyi­tott meg. Ün­ne­pi be­szé­dé­ben Po­mo­gáts Bé­la fel­idéz­te azt a ha­tal­mas mun­kát, ame­lyet Es­sig Jó­zsef ope­ra­tőr, az ala­pít­vány el­nö­ke vég­zett a Re­mé­nyik-kon­fe­ren­ci­ák szer­ve­zé­sé­vel. Po­mo­gáts sze­rint ez a mun­ka fon­tos sze­re­pet ját­szott ab­ban, hogy Re­mé­nyik alak­ja, köl­té­sze­te is­mét min­den­nap­ja­ink ré­sze le­het.

Ez­után Ku­bik An­na szín­mű­vész­nő, a vers­mon­dó ver­seny zsű­ri­jé­nek el­nö­ke ér­té­kel­te a sza­va­la­to­kat. Meg­elé­ge­dés­sel nyug­táz­ta, hogy ki­egyen­lí­tett volt a ver­seny szín­vo­na­la: a zsű­ri nem ta­lál­ko­zott ki­ma­gas­ló­an jó, de szín­vo­nal alat­ti tel­je­sít­ménnyel sem. Az el­ső dí­jat a De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um tizedikes di­ák­ja, Győ­ri Gab­ri­el­la nyer­te.

A sza­va­la­tok, ko­moly­ze­nei művek elhangzása után a Re­mé­nyik Sán­dor Mű­vész­stú­dió Ala­pít­vány a köl­tő­ről el­ne­ve­zett dí­jat ad­ta át Ku­bik An­na és Tö­rök Ka­ta­lin szín­mű­vész­nők­nek, va­la­mint Bir­ta­lan Jó­zsef ze­ne­szer­ző­nek. A gá­la­mű­sor Gáncs Pé­ter püs­pök zá­ró­gon­do­la­ta­i­val és ál­dá­sá­val zá­rult.

Já­no­si Va­lé­ria