Keresztutak

A Ges­ells­chaft zur Aus­b­re­i­tung des Evan­ge­li­ums (GAE) el­ne­ve­zé­sű nem­zet­kö­zi misszi­ói tár­sa­ság, amely mint­egy száz­éves múlt­ra te­kint vissza, nem­ré­gi­ben tar­tot­ta éves kon­fe­ren­ci­á­ját a lit­vá­ni­ai Kla­i­pe­da mel­let­ti Gi­ru­la­i­ban. A fe­nyő­ren­ge­teg csend­je, ame­lyet csak időn­ként sza­kí­tott meg a kö­ze­li Bal­ti-ten­ger mo­raj­lá­sa, ide­á­lis fel­té­te­le­ket kínált a nyolc or­szág­ból ér­ke­zett lel­ké­szek és misszi­ói mun­ká­sok ta­nács­ko­zá­sá­hoz. Egy­há­zun­kat Smi­dé­li­usz Zol­tán ne­mes­pát­rói lel­kész, Sza­bó And­rás es­pe­res és e so­rok író­ja kép­vi­sel­te. A kon­fe­ren­cia fő té­má­ja A ke­resz­tény hit és a pénz volt…

A meg­nyi­tón lit­ván evan­gé­li­kus püs­pök kö­szön­töt­te a részt­ve­vő­ket. Egy­há­za be­mu­ta­tá­sa kap­csán Min­daugas Sa­bu­tis el­mond­ta, hogy ők – el­len­tét­ben az ész­tek­kel és a let­tek­kel – min­dig el­nyo­más­ban él­tek a ka­to­li­kus több­ség ré­szé­ről. Az ál­lam­tól szin­te sem­mi­lyen tá­mo­ga­tást nem kap­nak ma sem, ám a fi­a­tal püs­pök el­árul­ta, hogy kis lét­szá­muk el­le­né­re nagy ter­ve­ik van­nak.

Ja­an Be­ren­son, az észt bib­lia­tár­su­lat el­nö­ke nyi­tó elő­adá­sá­ban ki­fej­tet­te, hogy a kér­dés­sel há­rom té­ma­kör­ben kell fog­lal­koz­ni, úgy­mint tu­laj­don, fe­le­lős­ség és együtt­mű­kö­dés. A tu­laj­don­ról tud­ni kell, hogy nem a mi­énk, ha­nem min­den az Úré, ami a föl­dön van. Még a nem hí­vők is el­fo­gad­ják, hogy a tu­laj­don a jö­vő ge­ne­rá­ci­ó­ké is egy­ben. A fe­le­lős­ség azt je­lenti, hogy be­csü­le­te­sen kell dol­goz­ni min­den mun­ka­kör­ben, mert csak ak­kor van ered­mény. A leg­na­gyobb nye­re­ség azon­ban a ke­gyes­ség meg­elé­ge­dés­sel. Az együtt­mű­kö­dés pe­dig azt je­len­ti, hogy a ke­resz­té­nyek­nek nem ele­gen­dő időn­ként össze­jár­ni, ha­nem bi­zony együtt is kell dol­goz­ni­uk, hi­szen amit egy gyü­le­ke­zet el­ér, az min­den tag­já­nak az erő­fe­szí­té­sét tük­rö­zi vissza.

Más­nap reg­gel Ben­ce Im­re bu­da­vá­ri es­pe­res áhí­ta­ta kö­vet­ke­zett, aki ar­ról szólt, hogy ahol a kin­csünk van, ott lesz a szí­vünk is.

Ér­de­kes vissza­em­lé­ke­zést hall­gat­hat­tak meg a részt­ve­vők Lu­id­vi­kas Fe­tin­gis lel­kész­től, aki a szov­jet idők ne­héz­sé­ge­i­ről és ül­dö­zé­sé­ről szólt. Ő sze­mély sze­rint vi­lá­gi hi­va­tá­sát ad­ta fel, hogy lel­kész le­hes­sen. A teo­ló­gi­át – nagy ne­héz­sé­gek árán – Észt­or­szág­ban vé­gez­te el.

Dr. Heinz-Ger­hard Koch fürt­hi lel­kész, teo­ló­gi­ai re­fe­rens A re­for­má­ció irány­mu­ta­tá­sa a pénz­zel va­ló bá­nás­mód­hoz cím­mel tar­tott elő­adást. Ki­fej­tet­te, hogy az úgy­ne­ve­zett pro­tes­táns ál­la­mok nem vé­let­le­nül gaz­da­god­tak meg, ha­nem azért, mert a tisz­tes­sé­ges ha­szon el­ve mi­att a ka­ma­to­kat ala­cso­nyan tar­tot­ták, és így az adó­sok nem men­tek tönk­re, ha­nem fej­lőd­het­tek.

Az utol­só na­pon a kon­fe­ren­ci­á­ra ér­ke­zet­tek a pli­ki­ai gyü­le­ke­zet­ben vet­tek részt is­ten­tisz­te­le­ten. A né­met szár­ma­zá­sú­ak több­sé­ge egy­kor el­me­ne­kült vagy ki­ván­do­rolt in­nen – Fe­tin­gis lel­kész azon­ban a kis lét­szám el­le­né­re is össze tu­dott „trom­bi­tál­ni” egy szín­vo­na­las fú­vós­együt­test, sőt sze­re­tet­há­zat is ala­pí­tott.

Ko­há­ry Fe­renc