Egyházunk egy-két hete

Idén új „cél­kö­zön­sé­get” hív­tam az ok­tó­be­ri De­ák té­ri evan­gé­li­zá­ci­ó­ra. Gyü­le­ke­ze­tünk (Va­ny­arc) azon tag­jai mel­lett, aki­ket már el sem le­het­ne til­ta­ni a vár­va várt al­ka­lom­tól, meg­szó­lí­tot­tam a nyol­ca­dik osz­tá­lyos kon­fir­man­du­so­kat. Mi­vel nagy­sze­rű kö­zös­sé­gi szel­lem mű­kö­dik kö­zöt­tük, szí­ve­sen jöt­tek. Meg­ér­tet­ték, hogy ez a kon­fir­má­ci­ói ok­ta­tás szer­ves ré­sze. Iz­gat­ta őket a fő­vá­ro­si for­ga­tag, a vo­na­to­zás és a met­ró­zás él­mé­nye s nem utol­só­sor­ban a kí­ván­csi­ság: mi is lesz ott?

Az ő nyel­vü­kön fo­gal­maz­va mond­ha­tom, hogy „be­jött ne­kik” az egész nap. Örül­tek a né­hány is­me­rős arc­nak, és nagy do­log­nak tar­tom, hogy még a (szá­mom­ra fel­eme­lő és lé­lek­erő­sí­tő) ige­hir­de­té­sek­ből is meg­ma­radt ben­nük va­la­mi. An­nak pe­dig én örül­tem, hogy az evan­gé­li­zá­ci­ók után le­he­tő­sé­günk nyílt a dön­tés­re, hogy me­lyik szek­ci­ó­hoz csat­la­ko­zunk. A temp­lo­mi hely­színt vá­laszt­va (egy rö­vid mc­do­nald­sos ki­ruc­ca­nás után…) Csá­kány Ma­ri­an­na lé­lek­kel telt éne­ke­it és bi­zony­ság­té­te­lét hall­gat­tuk. Jól tet­tük.

Az ör­ven­de­te­sen hosszú ebéd­szü­net­be be­le­fért egy „át­moz­ga­tó” Du­na-par­ti sé­ta is. Jól­esett utá­na is­mét be­ül­ni a pa­dok­ba és a misszi­ói szol­gá­lat­ban ál­lók rop­pant ér­té­kes ta­pasz­ta­la­ta­it hall­gat­ni.

Is­ten­nek va­ló­ban sem­mi sem le­he­tet­len. Az sem, hogy fi­a­ta­lok szá­má­ra ese­ménnyé és él­ménnyé te­gyen egy ilyen, az ő men­tő sze­re­te­tét hir­de­tő na­pot. Meg­volt az őszi ve­tés. Kö­szö­net ér­te Is­ten­nek és min­den szer­ve­ző­nek.

Kri­ti­kai ész­re­vé­te­lem ne­künk, lel­ké­szek­nek szól. Hogy mi­ért vol­tunk olyan ke­ve­sen, én nem tu­dom…

Sza­bó And­rás