Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Hit nél­kül sen­ki sem le­het ked­ves Is­ten előtt, mert aki az Is­tent ke­re­si, an­nak hin­nie kell, hogy ő van; és meg­ju­tal­maz­za azo­kat, akik őt ke­re­sik. Zsid 11,6 (Zsolt 69,33b; Mk 2,1–12; Ef 4,22–32; Zsolt 32) Mi ... >>

Élő víz

A vág­ta
Az ok­tó­be­ri dél­előttön nehéz őszi ködök látványa helyett – meg­le­pe­tés­ként – ta­va­szi­as, nap­sü­töt­te nö­vény­zet mo­soly­gott a szür­ke pa­nel­há­zak ren­ge­te­gé­ben. A de­rűs, zöld szí­nek pom­pá­ja ked­vet éb­resz­tett az em­be­rek­ben. Mo­so­lyuk­ba már­tóz­tak a ró­zsák az épü­le­tek kö­zöt­ti park­ban, a ját­szó­tér mel­let­ti pa­dok­ra anyu­kák és nagy­ma­mák te­le­pül­tek, óvó te­kin­te­tük lát­ha­tat­lan pó­rá­zán tart­va a hin­tá­kon len­dü­lő vagy a ho­mo­ko­zó­ban gug­gol­va ját­sza­do­zó cse­me­té­ket. Láb­ról láb­ra pat­to­gott a lab­da a kö­ze­li pá­lyán, s az ennyi moz­gal­mas­ság el­le­né­re nyu­gal­mas­nak mond­ha­tó kör­nyé­ken eny­he szel­lőcs­ke nó­tá­zott csu­pán züm­mög­ve, mint a mé­hek vi­rág­por­gyűj­tő kör­út­ju­kon a lan­gyos ko­ra nyár­ban, de az­tán az is tel­je­sen el­nyu­go­dott, el­csen­de­se­dett. >>

Há­ló­ko­csin
Az uta­zó­sap­kás, kö­vér úr a há­ló­ko­csi pe­ron­ján ál­lott, az egyik fül­ke aj­ta­ja előtt. Jó­mó­dú em­ber volt, sze­ret­te a ké­nyel­met, és ha éj­sza­ka uta­zott, min­dig ki­bé­relt egy tel­jes há­ló­fül­két, hogy egye­dül le­hes­sen. Most azon­ban nem volt elég óva­tos, nem gon­dos­ko­dott ide­jé­ben a je­gyé­ről, és már nem ka­pott, csak egy fel­ső ágyat. Ez nyug­ta­lan­ná tet­te. Szó­val má­sod­ma­gá­val lesz kény­te­len töl­te­ni az éj­sza­kát. Egy má­sik fér­fi­val, egy ide­gen fér­fi­val, aki ugyan­úgy le­vet­kő­zik, mint ő, és meg­töl­ti tes­té­nek ki­pá­rol­gá­sá­val a ku­pét, amely olyan ké­nyel­met­le­nül szűk, hogy né­ha még a sze­rel­mes nász­uta­sok­nak is eszé­be jut­hat ben­ne: jobb vol­na egye­dül len­ni ta­lán. >>

Ége­tő­en szük­sé­ges az er­köl­csi men­tő­öv
A meg­pró­bál­ta­tá­sok sok­szor a le­he­tő leg­rosszab­bat hoz­zák ki az em­be­rek­ből. A je­len­le­gi glo­bá­lis gaz­da­sá­gi ki­hí­vá­sok kü­lö­nö­sen meg­mu­tat­ják, mennyi­re rom­lot­tak va­gyunk. Több olyan eset­ről hal­lot­tunk és ol­vas­tunk, ami­kor a sú­lyos anya­gi vesz­te­séget eti­kát­lan és tisz­tes­ség­te­len vi­sel­ke­dés követte. Ami­kor a pi­a­cok össze­om­la­nak, az em­be­rek ért­he­tő mó­don ag­gód­nak, és mi­nél ha­ma­rabb vissza akar­ják sze­rez­ni el­vesz­tett pén­zü­ket. De ez nem szol­gál­hat ment­sé­gül a csa­lás­ra és az ál­nok vi­sel­ke­dés­re – a cél nem szen­te­sí­ti az esz­közt. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Gyó­gyíts meg, Uram, ak­kor meg­gyó­gyu­lok, sza­ba­díts meg, ak­kor meg­sza­ba­du­lok.” (Jer 17,14) >>

Egyházunk egy-két hete

Jé­zus ko­pog­ta­tott szí­vünk aj­ta­ján
Az egész or­szág­ból ér­kez­tek részt­ve­vők a bu­da­pes­ti De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban ok­tó­ber 10-én ren­de­zett evan­gé­li­zá­ci­ó­ra. A már is­mert ar­cok mel­lett olya­nok is el­jöt­tek, akik el­ső al­ka­lom­mal vet­tek részt egy­há­zunk­nak ezen az éven­te meg­ren­de­zett al­kal­mán. >>

Isten és a közösség új hajléka
Új gyü­le­ke­ze­ti há­zuk fel­szen­te­lé­sé­re gyü­le­kez­tek össze ok­tó­ber 11-én, va­sár­nap a bé­nyei evan­gé­li­ku­sok. >>

Az imád­ság ener­gia-után­pót­lás
„Is­ten nem ta­ka­ré­kos­ko­dik az ener­gi­á­val” – ez­zel a mon­dat­tal kezd­te az el­múlt va­sár­nap a ba­kony­cser­nyei gyü­le­ke­zet ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­tén – Zsolt 25,5 alap­ján – tar­tott ige­hir­de­té­sét Itt­zés Já­nos, a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke. A he­lyi evan­gé­li­kus kö­zös­ség ez al­ka­lom­mal adott há­lát épü­le­tei fű­té­si rend­sze­ré­nek meg­úju­lá­sá­ért, és ek­kor ik­tat­ták be a gyü­le­ke­zet má­sod­lel­ké­szi ál­lá­sá­ba Szar­ka Évát. >>

Pa­ró­kiaszint-szen­te­lés Sú­ron
Har­minc év­vel ez­előtt – har­minc­hat évi sú­ri lel­ké­szi szol­gá­lat­tal a há­ta mö­gött – köl­tö­zött el a ba­kony­al­jai te­le­pü­lés­ről Ja­kab Mik­lós, az utol­só hely­ben la­kó lel­ki­pász­tor. >>

Erős to­rony az Úr ne­ve…
Kér­dést in­té­zett a gyü­le­ke­zet­hez Gáncs Pé­ter püs­pök azon a múlt szom­ba­ti ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten, ame­lyen a hi­da­si evan­gé­li­ku­sok temp­lo­muk fel­újí­tott tor­nyá­ért ad­tak há­lát Is­ten­nek. >>

Szub­jek­tí­ven a szom­bat­ról
Idén új „cél­kö­zön­sé­get” hív­tam az ok­tó­be­ri De­ák té­ri evan­gé­li­zá­ci­ó­ra. Gyü­le­ke­ze­tünk (Va­ny­arc) azon tag­jai mel­lett, aki­ket már el sem le­het­ne til­ta­ni a vár­va várt al­ka­lom­tól, meg­szó­lí­tot­tam a nyol­ca­dik osz­tá­lyos kon­fir­man­du­so­kat. Mi­vel nagy­sze­rű kö­zös­sé­gi szel­lem mű­kö­dik kö­zöt­tük, szí­ve­sen jöt­tek. Meg­ér­tet­ték, hogy ez a kon­fir­má­ci­ói ok­ta­tás szer­ves ré­sze. Iz­gat­ta őket a fő­vá­ro­si for­ga­tag, a vo­na­to­zás és a met­ró­zás él­mé­nye s nem utol­só­sor­ban a kí­ván­csi­ság: mi is lesz ott? >>

Mi még­is épít­ke­zünk
Rit­ka lát­ványt nyúj­tott a szí­nes lég­göm­bök­kel fel­dí­szí­tett, is­ten­tisz­te­le­ti hely­ként szol­gá­ló te­rasz múlt szom­bat dél­után. A jö­vő­re ki­lenc­ve­ne­dik szü­le­tés­nap­ját ün­nep­lő nyír­egy­há­zi Élim Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­ott­hon­ban az új szárny át­adá­sá­ra gyűl­tek össze az ott­hon éle­tét gon­do­san és imád­sá­gos szív­vel kí­sé­rő hí­vek. >>

Misszi­ói fe­le­lős­ség­gel az új év­ez­red­ben
Száz év­vel ez­előtt, 1909-ben ala­kult meg a ma­gyar evan­gé­li­kus egy­ház kül­misszi­ói egye­sü­le­te (EK­ME). Er­re a cen­te­ná­ri­um­ra em­lé­kez­tek azok, akik ok­tó­ber 8-án el­jöt­tek a De­ák tér­re. Az In­su­la Lu­the­ra­na gyü­le­ke­ze­ti ter­mé­ben tar­tott egész na­pos együtt­lét részt­ve­vői ter­mé­sze­te­sen ar­ra is em­lé­kez­tek és em­lé­kez­tet­tek, hogy a szo­ci­a­liz­mus ide­je alatt „kény­szer­szü­ne­telt” az egye­sü­le­ti mun­ka, és ti­zen­öt év­vel ez­előtt Bre­bovsz­ky Gyu­la lel­kész kez­de­mé­nye­zé­sé­re szer­ve­ző­dött új­já. >>

Alberti ko­rál­ének­lé­si ver­seny
Öröm­mel ad­juk hí­rül, hogy ok­tó­ber 10-én im­már ötö­dik al­ka­lom­mal ren­dez­tük meg az or­szá­gos ko­rál­ének­lé­si ver­senyt az Al­ber­ti Evan­gé­li­kus Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban. A há­rom ka­te­gó­ri­á­ban meg­hir­de­tett ver­senyen idén hu­szonhárman vettek részt az or­szág több evan­gé­li­kus in­téz­mé­nyé­ből. >>

Kö­zös szív­vel, lé­lek­kel
Egy-egy jól si­ke­rült nyá­ri tá­bor után min­dig öröm a ré­gi és újon­nan szer­zett ba­rá­tok­kal ta­lál­koz­ni és – ha csak egy hét­vé­gé­re is – új­ra együtt len­ni. Ez tör­tént a 13. Nap­ve­tő – or­szá­gos evan­gé­li­kus gye­rek­tá­bor és a 3. Élet­fo­nal – evan­gé­li­kus élet­ve­ze­té­si tá­bor la­kó­i­val is ok­tó­ber 2–4. kö­zött Pi­lis­csa­bán, a kö­zös tá­bor­ta­lál­ko­zón. >>

Kick-box Me­ző­be­rény­ben
Nem szok­vá­nyos gyü­le­ke­ze­ti nap­ra in­vi­tál­ta a hí­ve­ket a Me­ző­be­rény II. Ke­rü­le­ti Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség ok­tó­ber 11-én. >>

Elnököt láttak vendégül
A Budafoki Evangélikus Egyházközség im­már több éve ha­gyo­mányosan ha­von­ta tar­tott csa­lá­di napja ke­re­té­ben múlt va­sár­nap dr. Bé­res Jó­zsef, a Bé­res Gyógy­szer­gyár Zrt. el­nö­ke tar­tott elő­adást Húsz éve az egész­sé­ges em­be­rért cím­mel. >>

Keresztutak

Re­gi­o­ná­lis Ta­izé-ta­lál­ko­zó is­mét Pé­csett
Húsz év­vel ez­előtt az ak­ko­ri po­li­ti­kai vi­szo­nyok kö­zött kü­lö­nös üze­net­tel bírt, hogy a fran­cia­or­szá­gi szék­he­lyű Ta­izé kö­zös­ség – me­lyet a négy éve meg­gyil­kolt Roger test­vér ala­pí­tott – Ma­gyar­or­szá­gon tar­tott re­gi­o­ná­lis ta­lál­ko­zót. >>

A szovjet kényszermunkatáborok áldozataira em­lé­keztek
A gu­lág­ról va­ló ha­za­té­rés öt­ven­ha­to­dik év­for­du­ló­ján a még élő ra­bok és hoz­zá­tar­to­zók je­len­lé­té­ben ka­to­nai tisz­te­let­adás­sal em­lé­kez­tek ok­tó­ber 10-én a szov­jet nép­ir­tás ál­do­za­ta­i­ra. >>

Nem­zet­kö­zi Test­vé­ri Bör­tön­tár­sa­ság
A gö­döl­lői Ma­ter Sal­va­to­ris Lel­ki­gya­kor­la­tos Ház adott ott­hont ok­tó­ber 4. és 8. kö­zött a Nem­zet­kö­zi Test­vé­ri Bör­tön­tár­sa­ság eu­ró­pai el­nök­sé­ge (PFI Euro­pe) ta­nács­ko­zá­sá­nak és kon­fe­ren­ci­á­já­nak, ame­lyen tíz ... >>

Evangélikusok

A fő­her­ceg­nő ud­va­ri lel­ké­sze
Ta­ub­ner Ká­roly két­száz esz­ten­de­je, 1809. ok­tó­ber 15-én szü­le­tett. A Fej­ér vár­me­gyei Nagy­ve­leg köz­ség­ben, lu­the­rá­nus csa­lád­ban lát­ta meg a nap­vi­lá­got. A kö­zép­is­ko­lát, va­la­mint a teo­ló­gi­ai aka­dé­mi­át, ahol böl­cse­le­ti és hit­tu­do­má­nyi kép­zett­sé­gét sze­rez­te, Sop­ron­ban vé­gez­te. Ak­tív sze­rep­lő­je volt a fő­is­ko­la éle­té­nek: az ok­ta­tá­si in­téz­mény ma­gyar tár­sa­sá­gá­nak tit­ká­ra­ként mű­kö­dött, és rend­sze­re­sen vál­lal­ta a jó anya­gi hely­zet­ben le­vő, de gyen­gébb ké­pes­ség­gel meg­ál­dott di­á­kok kor­re­pe­tá­lá­sát. Lel­ké­szi vizs­gá­ját 1831-ben tet­te le. Ezután 1834-ig Pes­ten és Te­mes­vá­rott csa­lá­dok­nál ne­ve­lős­kö­dött. >>

e-világ

Könyv­tá­ro­sok az in­ter­ne­ten
A leg­több em­ber­nek a könyv­tá­rak­ról nagy, csen­des te­rek és a sok könyv jut­nak eszé­be, de rög­tön hoz­zá­te­szik, hogy ha­ma­ro­san úgy­is az in­ter­ne­ten le­het majd el­ér­ni min­dent, és fe­les­le­ge­sek lesz­nek ezek az in­téz­mé­nyek. A va­ló­ság­ban azon­ban a „vir­tu­á­lis vi­lág­könyv­tár” lét­re­jöt­te nagy­ban függ a könyv­tá­ri há­ló­za­tok di­gi­ta­li­zá­lá­si te­vé­keny­sé­gé­től. Egy szó, mint száz, a könyv­tá­rak ép­pen ab­ban a ci­pő­ben jár­nak, mint az egy­há­zak: be kell bi­zo­nyí­ta­ni­uk lét­jo­go­sult­sá­gu­kat az in­ter­net vi­lá­gá­ban. >>

Keresztény szemmel

Min­den­na­pi ke­nyér
„A ma­gyar pénzt »ke­res«, a né­met pénzt »ér­de­mel« (Geld ver­di­e­nen), a fran­cia pénzt »nyer« (gag­ner d’ar­gent), az ame­ri­kai pénzt »csi­nál« (to make mo­ney). Tö­ké­le­te­sen jel­lem­ző ki­fe­je­zé­sek. A sze­gény ma­gyart mint­ha lát­ná az em­ber, ho­gyan ke­re­si a pénzt, me­lyik bo­kor­ban ta­lál­hat­ná meg, a jám­bor né­me­tet, ahogy iz­zad, dol­go­zik kéz­zel-láb­bal, míg meg­ér­dem­li azt a pénz­da­ra­bot, a könnyű­vé­rű fran­ci­át, ahogy koc­káz­tat és nyer, ha akad egy má­sik­ra, aki ve­szít; míg a ne­héz vé­rű yan­kee ül egy hely­ben, s kör­mét fa­rag­va csi­nál­ja a pénzt” – ír­ja Jó­kai Mór (Öt­ven év vissz­hang­ja). >>

A biz­ton­ság, a bi­za­lom és a bi­zo­nyos­ság ne­vé­ben…
Gon­do­lom, né­mi za­vart okoz­na, ha is­ten­tisz­te­le­te­in­ket a meg­szo­kott, ősi in­vo­ká­ció he­lyett – „Az Atya, a Fiú és a Szent­lé­lek ne­vé­ben” – a cím­ben ol­vas­ha­tó mó­don ve­zet­nénk be. Pe­dig leg­alább­is most, a re­for­má­ció hó­nap­já­ban, ta­lán meg­koc­káz­tat­ha­tó len­ne egy ilyen pro­vo­ka­tív, éb­resz­tő in­to­ná­ció. Te­li­ta­lá­lat­nak ér­zem ugyan­is a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csá­nak (ME­ÖT) az idei re­for­má­ciói ün­nep­re han­go­ló há­rom té­te­lét: biz­ton­ság – bi­za­lom – bi­zo­nyos­ság. >>

A hét témája

Helyzetkép egyházunkról
He­ti­la­punk szep­tem­ber 20-ai szá­má­ban volt ol­vas­ha­tó az a mint­egy száz­húsz, mo­bil­te­le­fo­non kül­dött rö­vid szö­ve­ges üze­net, az­az sms, ame­lyet az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek szep­tem­ber 12-ei or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ján név­vel vagy név nél­kül jut­tat­tak el a gyü­le­ke­ze­tek kép­vi­se­lői a két ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés részt­ve­vő­i­nek cí­mez­ve vagy épp a kér­de­zés és vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás ad­ta le­he­tő­sé­get „csak úgy” meg­ra­gad­va. A pest­szent­im­rei Sport­kas­tély­ban el­hang­zott az ígé­ret: az EvÉ­let ha­sáb­ja­in sor­ra vesszük az ott össze­gyűlt írás­be­li üze­ne­te­ket, és az ar­ra il­le­té­kes sze­mély meg­vá­la­szol­ja az adott kér­dést, il­let­ve ref­lek­tál az ész­re­vé­tel­re. E szá­munk­ban dr. Fáb­ri György tu­do­má­nyos ku­ta­tót a ha­ma­ro­san in­du­ló, egy­há­zunk­ra ki­ter­je­dő fel­mé­rés­ről kér­dez­tük. >>

evél&levél

„És még­is van­nak vén fa­lak kö­zöt­tünk….” (EÉ 556)
Nyug­dí­jas éve­in­ket egy nyu­ga­ti ha­tár­kö­ze­li vá­ros­ban tölt­jük. A volt ha­tár­hoz egész kö­zel, kö­rül­be­lül har­minc­öt ki­lo­mé­ter­re, Auszt­ri­á­ban él egy kis ma­gyar nyel­vű evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet. A lel­kész el­fog­lalt­sá­ga mi­att időn­ként a ha­tár ma­gyar ol­da­lá­ról megy va­la­ki he­lyet­te­sí­te­ni. Job­bá­ra idő­sek al­kot­ják a kö­zös­sé­get, több­sé­gük­ben fér­fi­ak. >>

Fél évszázada konfirmáltak
„De én em­lék­szem szö­vet­sé­gem­re…” – ez az Ezé­ki­el köny­vé­ben ol­vas­ha­tó ige hang­zott el ige­hir­de­té­si alap­ige­ként a rá­kos­pa­lo­tai gyü­le­ke­zet szó­szé­kén az el­múlt va­sár­nap. Az öt­ven év­vel ez­előtt kon­fir­mál­tak­kal együtt há­la­adó is­ten­tisz­te­le­ten em­lé­kez­tünk vissza ar­ra a nap­ra, mely igen meg­ha­tá­ro­zó volt test­vé­re­ink éle­té­ben. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„A mi hibánk és hiányunk csak annyi, hogy Isten munkáját a mi érzésünk alapján ítéljük meg, és nem az ő akaratára nézünk, hanem a mi kívánságunkra. Ezért nem tudjuk felismerni műveit, és ezért rosszként tesszük, ami jó, és kedvetlenül ... >>

Kultúrkörök

Szol­gá­ló sze­re­tet
Em­lé­ke­im kö­zött ku­ta­tok. Ke­ve­set lát­tam Me­zei Má­ri­át szín­pa­don. A bú­csú­zó mű­vészt nagy sze­re­pek­ben, a ki­gyúlt ar­cú vers­mon­dót ked­ves köl­tő­i­vel. Fil­men an­nál töb­bet, be­ska­tu­lyáz­va a le­tűnt rossz vi­lág gróf­nő­jé­nek és az új élet bű­nös, ér­zé­ki asszo­nyá­nak szerepébe, aki bú­gat­ja mély, re­ked­tes hang­ját. >>

A Luther Kiadó új könyve
A meg­té­ré­si tör­té­ne­tek lé­nye­gi ese­mé­nye nem annyi­ra a ka­rak­ter át­vál­to­zá­sa, más­mi­lyen­né vá­lá­sa, olyan­ná, ami­lyen ko­ráb­ban nem volt. Ami tör­té­nik, in­kább a meg­lé­vő ka­rak­ter, az ab­ban rej­lő erők, ké­pes­sé­gek irány­vál­tá­sa, meg­for­du­lá­sa, össz­hang­ban a hé­ber sub gyök és a la­tin con­vers­io „meg­for­du­lás”, „meg­for­dí­tás”, „for­du­lat” ér­tel­mé­vel, ami a gö­rög me­ta­no­e­in je­len­té­sé­től sem áll tá­vol: a meg­té­rés, me­ta­no­ia a „gon­dol­ko­dás irány­vál­tá­sa”. Is­ten a meg­té­rés­kor nem vál­toz­tat­ja meg az em­bert, alap­ve­tő jel­le­gét, ka­rak­te­rét, tu­laj­don­sá­ga­it. Két má­sik dol­got tesz: meg­vált­ja és meg­for­dít­ja. >>

Pár­na­vég­től az os­tya­sü­tő­ig
Manapság, amikor újra reneszán­szát éli a hímzés, és egyre több kézimunkabolt nyílik országszerte, érdekes találkozni a budapesti Néprajzi Múzeumban – a III. szakrális művészetek hete keretében – nyílt kamarakiállítás anyagával, pontosabban a tárlat témájával. Mert bár az üzletek polcain szép számmal találhatók a legkülönfélébb mintájú, hímzésre váró alapok, de bibliai témák vagy a keresztény ikonográfia elemei szinte soha nem láthatók az előnyomott textileken. >>

A bel­ső em­ber erő­sí­té­se
Idén je­len­tet­te meg a Kál­vin Ki­adó dr. Kál­mánc­hey Már­ta pszi­cho­ló­gus össze­gyűj­tött írá­sa­it. Ol­va­só­ink fi­gyel­mé­be a szer­ző elő­sza­vá­val ajánl­juk a köny­vet. >>

A vasárnap igéje

Az Úr sze­rint dol­goz­ni öröm
A Pré­di­ká­tor köny­ve akár a „Hi­á­ba­va­ló­sá­gok gyűj­te­mé­nye” is le­het­ne. Még jó, hogy a bölcs pré­di­ká­tor sza­va­it ol­vas­va nem­csak a hi­á­ba­va­ló­sá­go­kat fe­dez­het­jük fel, ha­nem meg­lát­hat­juk ta­pasz­ta­la­tai po­zi­tív üze­ne­tét is. Ma­nap­ság er­re kü­lö­nö­sen szük­ség van. Olyan sok­szor gya­kor­lunk kri­ti­kát, bí­rál­juk a szom­szé­dot, a ve­ze­tő­in­ket, a pár­to­kat és iga­zá­ból min­den­kit, aki csak eszünk­be jut. Az élet ne­he­zebb, sö­té­tebb, csú­nyább ol­da­lát lát­juk meg ha­ma­rabb (ge­ren­da-szál­ka). >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Mennyei Atyánk! Kö­szön­jük, hogy a mai va­sár­na­pon is­mét szól­tál hoz­zánk, igéd­ben bá­to­rí­tot­tál, és irányt mu­tat­tál min­den­nap­ja­ink­hoz. Há­lá­san kö­szön­jük, hogy vi­gasz­ta­ló és erő­sí­tő sza­va­id min­dig se­gít­sé­get ad­nak a ... >>

Gyermekvár

Ked­ves Gye­re­kek!
Mos­ta­ni hat­ré­szes so­ro­za­tunk­ban Já­kób tör­té­ne­tét ele­ve­nít­he­ti­tek fel. Min­den al­ka­lom­mal meg­old­hat­tok egy-egy rejt­vényt is. A meg­fej­té­se­ket a vé­gén, össze­gyűjt­ve küld­jé­tek el szer­kesz­tő­sé­günk cí­mé­re (Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­ge, 1085 Bu­da­pest, Ül­lői út 24.). A bo­rí­ték­ra ír­já­tok rá: Gyer­mek­vár. >>

Cantate

Is­ten­tisz­te­le­ti ren­dek a GyLK-ban
Az el­múlt fél év­ben a Gyü­le­ke­ze­ti li­tur­gi­kus könyv stro­fi­kus gyü­le­ke­ze­ti éne­ke­i­nek ja­vát mu­tat­tuk be ro­va­tunk ke­re­tei kö­zött. So­ro­za­tunk mai ré­szé­ben to­vább­lé­pünk: most a kö­tet el­ső egy­sé­gé­ről lesz szó. Ar­ról a fe­je­zet­ről, amely­ben is­ten­tisz­te­le­ti ren­de­ket ta­lá­lunk. A kö­tet élet­re hí­vá­sá­nak va­ló­já­ban ezek vol­tak moz­ga­tói, hi­szen a 2007-ben meg­je­lent Li­tur­gi­kus könyv szer­kesz­té­se­kor fo­gal­ma­zó­dott meg, hogy szük­ség van a meg­újult ren­de­ket tar­tal­ma­zó, is­mer­te­tő, azok ta­nu­lá­sát se­gí­tő gyü­le­ke­ze­ti ki­ad­vány­ra. >>