Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk! Te­rem­tői szán­dé­kod, hogy ve­led kö­zös­ség­ben él­jük éle­tün­ket, meg­is­mer­jük sze­re­te­te­det, és ne­ked ad­junk há­lát min­den jó­té­te­mé­nye­dért. Kö­szön­jük, Urunk, hogy szent igé­det ne­künk ad­tad, hogy ab­ból tá­jé­ko­zód­junk, és ben­ne meg­lel­jük a fe­léd ve­ze­tő biz­tos utat. Ké­rünk, nyisd meg szí­vün­ket, hogy öröm­mel fo­gad­juk igé­det, és an­nak tük­ré­ben fo­gal­maz­zuk meg most ké­ré­se­in­ket!

Ke­re­ső em­ber­ként he­lyün­ket ku­tat­juk ab­ban a vi­lág­ban, ame­lyet te al­kot­tál meg a sem­mi­ből. Éle­tet te­rem­tő sza­vad tet­te lak­ha­tó­vá szá­munk­ra, hogy ben­ne iga­zi ott­hon­ra lel­jünk. Fel­adat­tal is meg­bíz­tál ben­nün­ket: óv­juk te­rem­tett vi­lá­go­dat, de tő­led el­for­dult szí­vünk nem hal­lot­ta meg sza­vad, meg­őr­zés he­lyett mi csak pusz­tít­juk, és egy­re in­kább él­he­tet­len­né tesszük a te­rem­tést. Urunk, se­gíts meg­hal­la­ni al­ko­tó és meg­tar­tó sza­va­dat!

Tő­led el­sza­kadt éle­tünk­ben ál­lan­dó­an ke­res­sük ma­gunk kö­rül a biz­ton­sá­got. Anya­gi ja­va­ink haj­szo­lá­sán, a meg­fe­le­lő mun­ka­hely meg­ta­lá­lá­sán és meg­tar­tá­sán fá­ra­do­zunk, mi­köz­ben egy­re tá­vo­labb ke­rü­lünk tő­led és em­ber­tár­sa­ink­tól. A mu­lan­dó ja­va­kat ku­tat­juk, és köz­ben nem le­lünk örök kincs­re. Éhez­zük és szom­jaz­zuk a ma­ra­dan­dót, de nem az élet ke­nye­ré­ből fo­gyasz­tunk. Urunk, se­gíts, hogy igéd éhe­zői és szom­ja­zói le­gyünk!

Kö­zös­ség­be, egy­más­ra bíz­va al­kot­tál meg ben­nün­ket, még­is egye­dül aka­runk bol­do­gul­ni eb­ben a vi­lág­ban. Add, hogy meg­lás­suk se­gít­ség­re szo­ru­ló em­ber­tár­sa­in­kat, fel­se­gít­sük az el­eset­teket, tá­mo­gas­suk a be­teg­ség­gel küz­dő­ket, vi­gasz­tal­juk a gyá­szo­ló­kat. Se­gíts ne­künk ab­ban, hogy meg­ér­tő és sze­re­tő gyü­le­ke­ze­ti kö­zös­ség­ben együtt tud­junk igéd kö­ré össze­gyü­le­kez­ni, be­lő­le erőt me­rít­ve em­ber­tár­sa­in­kon se­gí­te­ni. Urunk, add, hogy igéd ol­va­sá­sa és hall­ga­tá­sa meg­nyis­sa má­sok előtt a szí­vün­ket!

Kö­nyör­günk ön­ma­gun­kért is. Ön­meg­va­ló­sí­tó ter­vek­kel és vá­gyak­kal cél­ja­ink el­éré­sén fá­ra­do­zunk. Ön­ma­gunk­ban bí­zunk, sa­ját erőnk­ben re­mény­ke­dünk. Ké­rünk, légy ve­lünk éle­tünk min­den nap­ján, hogy szent igéd­ben meg­lás­suk iga­zi ar­cun­kat, fel­is­mer­jük va­lós cél­ja­in­kat, és ben­ned bíz­va együtt jár­juk vé­gig azt az utat, amely­nek cél­ál­lo­má­sa a tő­led ka­pott örök élet. Urunk, igéd ál­tal ve­zess ben­nün­ket az örök élet­re!

Ál­dunk té­ged te­rem­tő, utat mu­ta­tó, meg­tar­tó sza­va­dért. Kö­szön­jük, hogy igé­den ke­resz­tül meg­is­mer­he­tünk, és úgy for­dul­ha­tunk hoz­zád, mint mennyei Atyánk­hoz, aki szí­ve­sen fo­gad­ja és meg­hall­gat­ja kö­nyör­gé­sünket a mi Urun­kért, Jé­zus Krisz­tu­sért, aki a Szent­lé­lek­kel egy­ség­ben él és ural­ko­dik örök­kön-örök­ké. Ámen.