Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Il­lés ezt mond­ta az egész nép­nek: Jöj­je­tek ide hoz­zám! És oda­ment hoz­zá az egész nép. Ő pe­dig hely­re­ál­lí­tot­ta az Úr le­rom­bolt ol­tá­rát. 1Kir 18,30 (Jel 2,5; Mk 10,2–9/10–16/; 1Thessz 4,1–8; Zsolt 110) ... >>

Élő víz

Mo­soly­gós hét­fő reg­gelt!
Mi len­ne, ha hét­fő reg­gel így kö­szön­te­nénk ma­gun­kat és kör­nye­ze­tün­ket: „Mo­soly­gós szép reg­gelt kí­vá­nok mind­annyi­unk­nak!” >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Em­ber, meg­mond­ta ne­ked, hogy mi a jó, és hogy mit kí­ván tő­led az Úr! Csak azt, hogy élj tör­vény sze­rint, tö­re­kedj sze­re­tet­re, és légy alá­za­tos Is­te­ned­del szem­ben.” (Mik 6,8) >>

Vil­lám­be­szél­ge­té­sek
Ugye so­kunk­kal elő­for­dult már, hogy egy fu­tó ta­lál­ko­zás, be­szél­ge­tés után lel­ki­is­me­ret- fur­da­lá­sunk volt: va­la­mit kel­lett vol­na mon­da­ni, de sem az al­ka­lom, sem az idő nem volt al­kal­mas mé­lyeb­ben be­le­men­ni a té­má­ba. Vagy csak utó­lag is­mer­tük fel a le­he­tő­sé­get, hogy mit kel­lett vol­na mon­da­nunk. Eset­leg tu­da­to­san dön­töt­tünk úgy, hogy nem kez­dünk „lel­kiz­ni”, mert a prob­lé­mát nem le­het né­hány mon­dat­tal el­in­téz­ni; a lel­ki­gon­do­zói be­szél­ge­tés­hez idő kell, ami ne­künk most nincs. >>

„Akarsz-e meg­gyó­gyul­ni?”
Pár év­vel ez­előtt Né­met­or­szág­ban vol­tam, ami­kor egy őszi va­sár­nap dél­előtt be­tér­tem egy kis fa­lu­si evan­gé­li­kus temp­lom­ba, hogy részt ve­gyek az is­ten­tisz­te­le­ten. Ami ott tör­tént, ar­ra a mai na­pig is vi­dá­man em­lék­szem vissza. >>

Egyházunk egy-két hete

„Fur­csán öl­töz­te­tett meny­asszony”
A nóg­rá­di meny­asszo­nyi fej­dísz, ez a kü­lön­le­ges gon­dos­ság­gal ké­szí­tett ru­ha­da­rab csak az­után ke­rül­het a he­lyé­re, ha már min­den mást – sza­la­go­kat, prusz­li­kot, kesz­ke­nőt és a meg­szám­lál­ha­tat­lan szok­nyát – si­ke­rült szé­pen el­igaz­gat­ni. A ko­ro­na fel­he­lye­zé­se mint­egy le­zár­ja az öl­töz­te­tés fá­rad­sá­gos és hossza­dal­mas fo­lya­ma­tát. >>

Temp­lom­ju­bi­le­um és kulcs­kér­dés Bán­kon
Ho­vá tűnt a kulcs? – ez a kér­dés fog­lal­koz­tat­ta ok­tó­ber 18-án reg­gel mint­egy két órán át a bán­ki evan­gé­li­ku­so­kat. Bi­zony volt nagy ijed­ség, hi­szen a haj­nal óta szor­gos­ko­dó asszo­nyok sze­met gyö­nyör­köd­te­tő ün­ne­pi fo­gá­sa­it és a tö­mér­dek há­zi sü­te­ményt va­la­hogy a sze­re­tet­ven­dég­ség he­ly­színére kel­lett szál­lí­ta­ni, s a szó­ban for­gó kulcs az e cél­ra hasz­nál­ni kí­vánt fel­ügye­lői kis­te­her­au­tó­hoz tar­to­zott. >>

Szólj, bol­dog há­la­ének!
El­ső íz­ben ren­de­zett egy­ház­ze­nei ta­lál­ko­zót a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let. Az ok­tó­ber 17-én Kis­kő­rö­sön meg­tar­tott fesz­ti­vá­lon – mely­nek mot­tó­ja az Evan­gé­li­kus éne­kes­könyv 69. szá­mú éne­ké­nek e tu­dó­sítás címé­ben sze­rep­lő el­ső vers­so­ra volt – a klasszi­kus egy­ház­ze­nét mű­ve­lő gyü­le­ke­ze­ti és is­ko­lai ének­ka­rok mel­lett szá­mos ke­resz­tény könnyű­ze­nei együt­tes is be­mu­tat­ko­zott. A ren­dez­vény mű­vész ven­dé­gei Gryl­lus Dá­ni­el és Gryl­lus Vil­mos vol­tak. >>

Lu­the­rá­nus röp­lab­da­ku­pa
Hosszú múlt­ra te­kint vissza a sop­ro­ni kö­zép­is­ko­lák röp­lab­dás lá­nya­i­nak pár­ba­ja, amely az Eöt­vös Jó­zsef Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um és Egész­ség­ügyi Szak­kö­zép­is­ko­la kez­de­mé­nye­zé­se­ként in­dult. >>

Péteri gyermeknap
A Dél-Pest Megyei Egyházmegye gyermeknapot szervezett Péteriben ok­tóber 17-én, szombaton. Képes beszámoló a www.evangelikus.hu oldalon. >>

Pedagógusok találkoztak Szombathelyen
Kilencedik alkalommal tartottak pedagóguskonferenciát a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben október 9. és 10. között. A Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskolában rendezett találkozó előadói között volt Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter, Ittzés János elnök-püspök és Tölli Balázs, a soproni líceum igazgatója. >>

Ká­ván meg­be­csül­ték a ki­csit
A re­mény­ség be­tel­je­sü­lé­sé­nek és az új­já­szü­le­tés­nek az ün­ne­pé­vé vált 2004 ok­tó­be­re a ká­vai evan­gé­li­ku­sok szá­má­ra. A ro­mos, le­bon­tás­ra vá­ró temp­lom gyü­le­ke­ze­ti és egy­há­zi össze­fo­gás­nak kö­szön­he­tő­en újul­ha­tott meg. Mai for­má­já­ban kis ék­szer­do­boz­ként bú­jik meg a fes­tői ká­vai dom­bok ol­da­lá­ban. >>

Keresztutak

Gálaest­ pro­tes­táns kör­ben
A re­for­má­to­rok szel­le­mi­sé­gé­hez hű, fény­űzés­men­tes, el­len­ben ér­té­kek­ben gaz­dag mű­sor ta­núi le­het­tek mind­azok, akik ok­tó­ber 18-a ko­ra es­té­jét az Urá­nia Nem­ze­ti Film­szín­ház­ban töl­töt­ték. Mert ha ok­tó­ber, ak­kor re­for­má­ci­ói prog­ra­mok, és ha re­for­má­ci­ói prog­ra­mok, ak­kor pro­tes­táns kul­tu­rá­lis est. >>

Pus­ka­por és imád­ság
Az el­múlt más­fél év­ti­zed során har­ma­dik al­ka­lom­mal ün­ne­pel­ték a múlt hé­ten püs­pö­kök, lel­ké­szek és a Hon­vé­del­mi Mi­nisz­té­ri­um kép­vi­se­lői a ma­gyar­or­szá­gi hon­véd­ség ke­re­te­in be­lül mű­kö­dő tá­bo­ri lel­ké­szi szol­gá­la­tot. Az el­hang­zott nyolc be­széd mind­egyi­ke utalt va­la­mi­lyen mó­don a sok­szor nem könnyű kez­de­tek­re, a szol­gá­lat so­rán meg­ta­pasz­talt ál­dá­sok­ra és a jö­vő­ben is re­mény­ség sze­rint meg­va­ló­su­ló együtt­mű­kö­dés­re. A négy tör­té­nel­mi egy­ház rep­re­zen­tán­sai kö­zel szá­zan gyűl­tek össze ok­tó­ber 16-án a bu­da­pes­ti Ste­fá­nia-pa­lo­tá­ban a fe­le­lős mi­nisz­té­ri­um szer­ve­zé­sé­ben. >>

Veszt­fá­li­ai lá­to­ga­tók
Lel­ké­szek­ből – kü­lön­bö­ző szol­gá­la­ti ágak ve­ze­tő tiszt­ség­vi­se­lő­i­ből – ál­ló pro­tes­táns (uni­ált, az­az re­for­má­tus–evan­gé­li­kus) egy­há­zi de­le­gá­ció lá­to­ga­tott Ma­gyar­or­szág­ra Veszt­fá­li­á­ból (Né­met­or­szág). >>

Áramdíj-támogatás MÖSZ módra
El­ső­ként in­dí­tot­ta el a Ma­gyar Öku­me­ni­kus Se­gély­szer­ve­zet au­gusz­tus kö­ze­pén vil­la­mos­ener­gia-tá­mo­ga­tá­si prog­ram­ját, mely az E.ON ener­ge­ti­kai vál­la­lat szol­gál­ta­tá­si te­rü­le­tén élő rá­szo­ru­ló­kon se­gít. A be­ér­ke­zé­si sor­rend­ben tör­té­nő el­bí­rá­lás alap­ján ok­tó­ber 12-ig hét­szá­zan ré­sze­sül­tek tá­mo­ga­tás­ban. Az áram­szám­lá­kon a jó­vá­írá­sok ed­di­gi össz­ér­té­ke meg­ha­lad­ja az öt­ven­mil­lió fo­rin­tot. >>

Van ki­út: vissza Is­ten­hez
Van ki­út a je­len­le­gi mély gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi, er­köl­csi, lel­ki vál­ság­ból, de csak ak­kor és úgy, ha vissza­ta­lá­lunk Is­ten­hez és egy­más­hoz, és szét­hú­zás he­lyett össze­fo­gunk – han­goz­tat­ták az ötö­dik Van ki­út… ta­nács­ko­zás részt­ve­vői múlt pén­te­ken a deb­re­ce­ni me­gye­há­zán. >>

Lá­tó­kör­ben a vak gye­re­kek is
Lá­tás­sé­rült ti­zen­éve­sek je­lent­ke­zé­sét vár­ja a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus If­jú­sá­gi Szö­vet­ség (Me­visz). 2010-re ugyan­is két if­jú­sá­gi és egy gyer­mek­tá­bort is rendez a szer­ve­zet va­kok szá­má­ra. A ter­vek­ről Hack Já­nos be­szélt az Evan­gé­li­kus Élet­nek. >>

Kö­zös köz­le­mény
Fél­re­ve­ze­ti a köz­vé­le­ményt a kor­mány, ami­kor azt ál­lít­ja, hogy meg­ál­la­po­dott az egy­há­zak­kal. A kor­mány­ta­gok és kor­mány­pár­ti po­li­ti­ku­sok kö­zel­múlt­ban tett nyi­lat­ko­za­tai csu­pán a meg­té­vesz­tő kor­mány­za­ti kom­mu­ni­ká­ció esz­kö­zei, mert azt su­gall­ják, hogy alap­ve­tő­en rend­ben van az ál­lam és az egy­há­zak vi­szo­nya. Az egy­há­zak tu­do­má­sul ve­szik, hogy az or­szág rossz gaz­da­sá­gi ál­la­po­tá­ban ne­kik is szá­mol­ni kell a meg­szo­rí­tá­sok­kal, azt azon­ban nem, hogy – bár a leg­utób­bi ta­lál­ko­zón a mi­nisz­ter­el­nök er­re ha­tá­ro­zott ígé­re­tet tett – to­vább­ra sincs pár­be­széd, amely meg­ol­dást hoz­na pél­dá­ul a köz­ok­ta­tá­si fel­ada­tok egyen­leg­ren­de­zé­sé­re. >>

Evangélikusok

Ma Lu ther kér dez ne
„Meg­kap­ha­tom vég­re az aján­dé­ko­mat?” – kér­de­zi iz­ga­tot­tan az Eric Till ál­tal ren­de­zett Lu­ther-film­ben Bölcs Fri­gyes szász vá­lasz­tó­fe­je­de­lem a re­for­má­tor­tól. Már­ton nem is te­het mást: szó nél­kül át­nyújt­ja a fe­je­de­lem­nek a tel­jes, anya­nyel­vű Új­szö­vet­sé­get, mi­re a fő­mél­tó­ság olyan öröm­mel fe­led­ke­zik be­le a kö­tet la­po­zá­sá­ban, aho­gyan csak egy gyer­mek ké­pes ki­bon­ta­ni a rég várt ka­rá­cso­nyi aján­dé­kot. >>

Be­mu­tat­ko­zik a Győr-Mén­fő­csa­na­ki Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség
A Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let egyik leg­fi­a­ta­labb gyü­le­ke­ze­te a mi­énk. 2006 au­gusz­tu­sá­tól tart fenn ön­ál­ló lel­ké­szi ál­lást. Az ezt meg­elő­ző idő­ben Mén­fő­csa­nak elő­ször a győr­új­ba­rá­ti gyü­le­ke­zet le­ány-, majd társ­egy­ház­köz­sé­ge­ként mű­kö­dött. >>

e-világ

Fo­tel­ből Pál apos­tol sem tu­dott misszi­o­nál­ni
He­ti­la­punk szep­tem­ber 20-ai szá­má­ban volt ol­vas­ha­tó az a mint­egy száz­húsz, mo­bil­te­le­fo­non kül­dött rö­vid szö­ve­ges üze­net, az­az sms, ame­lyet az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek szep­tem­ber 12-ei or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ján név­vel vagy név nél­kül jut­tat­tak el a gyü­le­ke­ze­tek kép­vi­se­lői a két ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés részt­ve­vő­i­nek cí­mez­ve vagy épp a kér­de­zés és vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás ad­ta le­he­tő­sé­get „csak úgy” meg­ra­gad­va. A pest­szent­im­rei Sport­kas­tély­ban el­hang­zott az ígé­ret: az EvÉ­let ha­sáb­ja­in sor­ra vesszük az ott össze­gyűlt írás­be­li üze­ne­te­ket, és az ar­ra il­le­té­kes sze­mély meg­vá­la­szol­ja az adott kér­dést, il­let­ve ref­lek­tál az ész­re­vé­tel­re. E szá­munk­ban Ba­kay Pé­ter­nek, egy­há­zunk ci­gány­ügyi re­fe­ren­sé­nek elöl­já­ró­ban az e té­má­ban ér­ke­zett kér­dést tet­tük fel. >>

Le­het-e pro­fit­ori­en­tált a gyó­gyí­tás?
Dr. Vel­key György, a Magyarországi Református Egyház Bet­hes­da Gyer­mek­kór­házának fő­igaz­ga­tó­ja volt a Lő­rin­ci Ér­dek­lő­dők Tea­há­zá­nak (LÉT) a ven­dé­ge ok­tó­ber 6-án. >>

Aki szegény, az a legszegényebb
Jó­zsef At­ti­la 1924-ben olyan cí­met adott ver­sé­nek, amit ne­héz el­fe­lej­te­ni. Ez az öt szó pon­to­san le­ír­ja azt is, hogy a glo­bá­lis ég­haj­lat­vál­to­zás mi­ként érin­ti az em­be­ri­sé­get. Ha And­rew C. Rev­kin, a New York Ti­mes cí­mű na­pi­lap tu­dó­sí­tó­ja is­mer­te vol­na Jó­zsef At­ti­la so­ra­it, biz­tos, hogy 2007-ben meg­írt cik­ké­ben idéz­te vol­na. >>

A hét témája

Glo­ria vic­tis! – Di­cső­ség a le­győ­zött­nek!
Öt­ven­hat­ra em­lé­ke­zem. A szub­jek­tív em­lé­ke­zés for­má­ját vá­lasz­tot­tam, és eb­ből kö­vet­ke­ző­en az ün­nep­hez kap­cso­ló­dó gon­do­la­tok mel­lett né­hány töp­ren­gő, nyug­ta­la­ní­tó kér­dést is fel kell ten­nem. >>

Ok­tó­be­ri gon­do­la­tok
Egy­szer, va­la­mi­kor az öt­ve­nes évek vé­gén vagy a hat­va­nas évek ele­jén ma­gyar tár­sa­ság ült együtt egy lon­do­ni ven­dég­lő­ben. A már jól össze­szo­kott lon­do­ni­ak kö­zött volt egy ven­dég is, bu­da­pes­ti új­ság­író. Csu­pa nagy­já­ból egy­ko­rú fér­fi lé­vén je­len, ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en min­den­ki min­den­ki­vel te­ge­ző­dött. Ám egy­szer csak a bu­da­pes­ti ven­dég az el­len­for­ra­da­lom szót ta­lál­ta hasz­nál­ni 1956. ok­tó­ber 23-ára. Sen­ki sem til­ta­ko­zott, sen­ki sem vi­tat­ko­zott, csak at­tól kezd­ve min­den össze­be­szé­lés nél­kül, ösz­tön­sze­rű­en min­den­ki ma­gáz­ta a ven­dé­get. At­tól kezd­ve nem tar­to­zott kö­zé­jük, még ar­ra az egyet­len es­té­re sem. Ide­gen­né vált. Sőt, el­len­sé­gé. >>

Le­het­ne akár a mi pa­punk is…
Sza­bó Mi­hály bi­zo­nyá­ra az egyet­len lel­kész Ma­gyar­or­szá­gon, aki har­minc év alatt vé­gez­te el a teo­ló­gi­át – per­sze nem ha­nyag­ság­ból, nem lus­ta­ság­ból, ha­nem azért, mert 56 után nem vet­ték vissza az aka­dé­mi­á­ra. Tá­mo­ga­tást kért az Ál­la­mi Egy­ház­ügyi Hi­va­tal ak­ko­ri ve­ze­tő­jé­től, aki szó sze­rint ki­ne­vet­te: „Azt hi­szed, ilyen em­be­rek­re van szük­sé­günk, mint ami­lyen te vagy?” Nem lett iga­za, Sza­bó Mi­hály­ra vé­gül igen­is igényt tar­tott a re­for­má­tus egy­ház. Sőt ott lett lel­kész, ahon­nan ere­de­ti­leg a Re­for­má­tus Teo­ló­gi­ai Aka­dé­mi­á­ra szó­ló aján­ló­le­ve­let kap­ta: Nagy­té­tény­ben. Az ak­ko­ri lel­ki­pász­tor eze­ket a sza­va­kat ír­ta fel­vé­te­li aján­lás­ában: „Sza­bó Mi­hály egy­szer lel­kész le­het akár ná­lunk is.” Sza­vai be­iga­zo­lód­tak – de csak több mint har­minc év el­tel­té­vel. >>

Is­ten­hez kö­tő­dő cso­da
Lom­barany ősz a Szé­na té­ren. Né­zem a kö­ze­li 56-os em­lék­mű­vet: a ha­tal­mas be­vá­sár­ló­köz­pont fém- és üveg­épü­le­te szin­te össze­nyom­ja. Be­szé­des ez a kép: ennyi ma­radt a di­cső for­ra­da­lom­ból? És a nagy­vá­ros el­vi­sel­he­tet­len za­ja, a ro­ha­nó em­ber­ára­dat. >>

Gyu­fa­láng
Nem vol­tak hő­sök, csak egy­sze­rű em­be­rek.
Nem ér­tet­ték, fegy­ver­te­le­nek­re mi­ért lő­nek
or­vul ház­te­tők­ről és ut­ca­zu­gok­ból.
El­es­tek a ki­vég­zett Ma­gyar­or­szá­gért.
Pes­ti srá­cok, fi­a­ta­lok, su­ga­ras ... >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Ahol nem tör elő a jó cselekedet és szeretet, ott a hit nem igazi, hanem vagy kialudt, vagy a puszta észre támaszkodó önámítás – amilyen manapság sok van közöttünk. Az ilyeneknél még nem hatolt eléggé a lélek mélyére az evangélium, s az ... >>

Kultúrkörök

Szo­net­tek a vissza­lo­pott idő­ről
A szer­ző, Fecs­ke Csa­ba so­ka­dik köny­ve e mos­ta­ni; fel­nőt­tek­hez szó­ló ver­ses­kö­te­te­i­nek so­rá­ban a nyol­ca­dik. Több mű­faj­ban gya­kor­lott író lí­rai mű­vé­vel szem­be­sü­lünk ez­út­tal, iro­dal­mi ér­de­me­it leg­utóbb Jó­zsef At­ti­la-díj­jal is­mer­ték el. Fecs­ke-mű­ve­ket sok­szor és sok­fe­lé lel­he­tünk a la­pok, iro­dal­mi fo­lyó­ira­tok ha­sáb­ja­in, rá­di­ók mű­so­ra­i­ban, és an­to­ló­gi­ák­nak is gya­ko­ri sze­rep­lői mun­kái. >>

Kö­szö­net a se­gít­sé­gért… – jó­té­kony­sá­gi hang­ver­seny Kő­sze­gen
A kő­sze­gi evan­gé­li­kus temp­lom­ról leg­utóbb a nyá­ri idő­szak­ban ol­vas­hat­tak he­ti­la­punkban. Ak­kor ar­ról ad­tunk hírt, hogy jú­ni­us 24-én a fo­lya­ma­tos eső­zé­sek kö­vet­kez­té­ben a he­gyek­ből le­zú­du­ló ár elön­töt­te a temp­lo­mot és a temp­lom­par­kot. >>

A vasárnap igéje

Is­ten csend­je
Pi­linsz­ky Já­nos gon­do­la­ta a meg­té­rés­ről rég­óta kí­sér. Sze­rin­te az em­ber két­szer tér meg. Elő­ször gyer­mek­ként, ami­kor a ke­reszt­ség­ben az Atya gyer­me­ké­vé fo­gad­ja. Má­sod­szor fel­nőtt­ként, ami­kor egy tel­jes va­ló­ját érin­tő eg­zisz­ten­ci­á­lis krí­zis­ben éli át Is­ten je­len­lé­tét a vi­lág­ban, éle­té­ben. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Mennyei Atyánk! Te­rem­tői szán­dé­kod, hogy ve­led kö­zös­ség­ben él­jük éle­tün­ket, meg­is­mer­jük sze­re­te­te­det, és ne­ked ad­junk há­lát min­den jó­té­te­mé­nye­dért. Kö­szön­jük, Urunk, hogy szent igé­det ne­künk ad­tad, hogy ab­ból ... >>

Cantate

Az is­ten­tisz­te­let ál­lan­dó éne­kei
Ro­va­tunk e he­ti cik­ke nem egyet­len éne­ket mu­tat be, ha­nem a li­tur­gi­kus té­te­le­ket he­lyet­te­sí­tő ének­ver­sek­ről szól, azok­ról a ki­vá­lo­ga­tott ko­rál­stró­fák­ról, ame­lyek az is­ten­tisz­te­let be­ve­ze­tő ol­tá­ri szol­gá­la­ta­kor, il­let­ve az úr­va­cso­rai li­tur­gi­á­ba ágya­zód­va hang­za­nak el. >>