A hét témája

Nem vol­tak hő­sök, csak egy­sze­rű em­be­rek.
Nem ér­tet­ték, fegy­ver­te­le­nek­re mi­ért lő­nek
or­vul ház­te­tők­ről és ut­ca­zu­gok­ból.
El­es­tek a ki­vég­zett Ma­gyar­or­szá­gért.

Pes­ti srá­cok, fi­a­ta­lok, su­ga­ras ne­ve­té­sű
lá­nyok; nem moz­dult egy se a he­lyé­ről,
mind­ha­lá­lig a Cor­vin köz­ben, a Szé­na té­ren
ősz-arany ok­tó­be­ri na­pok­ban.

Öt­ven éve, szál gyu­fát gyúj­tok
ér­tük. Né­zem: to­va­vi­szi őket az idő
sod­ra, da­lu­kat vissz­han­goz­za a szél.

Kép­ze­lem ide mind, ezüst haj­jal, öre­gen.
„Jó él­ni” – mond­ják, az új szá­zad­for­gás­ban,
s bú­csú­zó, szép ar­cuk ar­cun­kon föl­ra­gyog.

Feny­ve­si Fé­lix La­jos